Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-25 / 12-13. szám

Olcsóbbodás a szivarfronton A szivarfogyasztás hanyatlása, ami v.lágszerte a mostani hajszolt és ideges munkatempónak a kö­vetkezménye, azt hozta magával, hogy a Dohány­jövedék nem tudta már kellóképpen foglalkoztatni régi, bevált sz.varkészítő munkásait. Ezért a Do­hányjövedék, a munkások iránt táplált szociális ér­zéstől vezéreltetve, arra törekszik, hogy megint meg­kedvelhesse vevőivel a munkások részére több kere­setet biztositó sz.varok élvezetét Az élet ritmusa világszerte azt hozta magával, hogy a régimódi, hatalmas szivarrudak helyett mindinkább a kis, zamatos szivarok jutnak népsze­rűségre. A Dohányjövedék felismerte az idők sza­vát és épen ezért a kis szivarok megszerzését óhajt­ja vevőinek megkönnyíteni. Ezért száUftotta le a múltban a Cigarillos szivar árát, most pedig épen a legkedveltebb könnyű, kis szivarnak, a Joviales- nek árát szállította le az eddigi 11 fillérről 9 fil­lérre, (a Nikotex-Jovialesét 13 fillérről 11 fillérre), hogy ezzel is hozzáférhetőbbé tegye e szivarfajtát a nagyközönség számára. Ez csak az első meglepetés a szivarozók nagy tábora részére. A kisszivarok hívei hamarosan újabb, kedves és kellemes hírt fognak hallani. A száguldó világesemények nem borzolták fel a 150 évvel ezelőtt élt budai polgár idegzetét. De nem is voltak nagyratörő vágyai, álmai élete csen­des nyulomban telt el. A legtöbben még a helyt eseményekről is csak hetekkel később értesül­tek. Igen nagy dolognak kellett lennie, ha a hir órák alatt végig szaladt az uccákon, amire azu­tán a kapuk előtt megindult a iere-fere. Külön­ben az emberi megelégedettség legmagasabb fo­kán voltak. A csendes és dolgos családi ház, a békés nyugodt otthon, a jó bor, fehér kenyér, jó feleség, a nagyobb ünnepek alkalmával egy- egy díszesebb öltözet, ezek voltak a boldog­ság elérhető határai, amikkel ki is merült min­den. Nem kívántak világot látni, szenzációs éle­tet élni. Helyhez kötötten, a röghöz ragasz­kodva folytatták kis földszintes házukban sze­retett mesterségüket, amibe belevitték minden tudásukat. Ez az egy ambíció élt bennük: a legszebbet, a lejgobbat nyújtani. S ha eljött a vasárnap vagy ünnepnap, akkor a rokonok s jó barátok összeverődtek egy-egy házacskába és tiszta zamatos rózsadombi, óbudai, svábhe­gyi, vagy sashegyi szölőnedű mellett énekkel, beszélgetéssel töltötték az időt. Maholnap már alig lesz öreg Budán földszintes kis házacska, eltűnnek a jő, békés, nyugodt öregek is és hova lett már a csend, a megelégedettségi Rádiók bömbölik uccahosszat a folyton fokozódó szen­zációkat s ha a feltámadás angyala most éb­resztené fel dédapáinkat, azok még csak kö­rül sem néznének, hanem futnának vissza a sír­ba. Ezzel a mai világgal nem szerelnének közös­séget vállalni. REGENT CnFE-RESTMIRMIT (II. Keleti Károly utca, Margit-körut sarok) Buda intim kis kávéháza Esténkint zene—ének Budai Napló Í937. március 25. Balatoni reménységek. (Húsvéti levél Füredről) Annyi ankét, ülésezés, bizottság és sok-sok szép beszéd s még több jóindulat mellett úgy látom, hogy minden igére! mellett is szomorú nyár vár ismét a Balatonra­Ne áltassunk senkii, de legkevésbbé magunkat, a balatoni probléma beteg, igen beteg. Már az agó­niával határos állapotban van. Tagadhatatlanul rengeteg munka és beruházás történt a múlt évben és folyik most is, de mindez kevés ahhoz, hogy a világ érdeklődését felkeltsük I mindnyájunk szerelme, a Balaton iránt. A külföld bizalma megrendült a mull évi ellenséges propa- danda folytán, ami aztán átszivárgón az osztrá­kokhoz és németekhez is s ott megtette aztán rom­boló hatását. Elhíresztelték, hogy nincs modern komfort, méregdrága minden, tífusz és egyéb be­tegségek veszélyeztetik az egészségei s állítólagos politikai kilengések is nem kívánatossá teszik a balatoni nyaralást. És a romboló idegenforgalmi ellenpropaganda hatálytalanná tesz m.nden jóin­dulatot a magyar idegenforgalmi szervek és min­den propaganda-munkát az egyes fürdőhelyek ré­széről. Most kellene már ellensúlyozni, mert telje­sen elkésünk. Ott a párisi világkiállítás, az olcsó olasz, német, osztrák, lengyel és cseh fürdők min­dent elárasztó propagandája, ami főképen a ké­nyelmet és olcsóságot hangoztatja. A német vasutak 60%-iOS kedvezménnyel csalogatják az utasokat, nálunk pedig, — Máv ne haragudjon meg, — olyan drága a Balatonhoz való utazás, hogy inkább ott­hon marad a magyar ember, vagy olcsóbb külföl­di fürdőhelyen próbálja behozni a különbözetet. Tudjuk jól, hogy a Máv mindent megtesz az ide­genforgalomért, de a pénz ott is szűkiben van s nem tud tarifát leszállítani. De egy próba nem ártana. Hiába na, drága a vasút és drága az élet a Balaton mellett, bármelyik helyet nézzük is. Ami érthető, hiszen 6—8 hét a szezón s azon egy évi kiadást szeretne mindenki megkeresni. Ezen pedig úgy lehet segíteni, ha jóformán ingyenessé tesszük az utazást a Balatonhoz. De a legtöbb helyen hoz­zá nem értők vezetik a fürdőügyeket s a helyi kis királyok basáskodásait a fürdővendégek nem haj' Iandók eltűrni. Vannak egyesek, vendéglősök, szál­lodások. kereskedők (nevekkel szolgálhatunk), akik zsarolásból élnek. Idegenországbeli és benszülött úriemberek panaszkodnak, hogy ételben, italban, áruban megzsarolták őket (p. o. 2 tojás pohárban 1.50 P.), aztán jót nevettek (nem a vendégek ugyani) és a pincéknél vagy kurtakorcsmákban megitták az áldomást. Az ilyen megzsarolt fürdő­vendég aztán soha életében vissza nem tér, amin nem lehet csodálkozni. Por és sár váltakozik az időjárás szeszélyesek megfelelőleg, modern utak­ról, járdákról beszélni sem lehet. Ezek mind igen nagy hibák. Pedig sok történt a javulás útján. Balatonfüré- den a Szent Benedekrend rengeteg áldozatot hozott. Gácsér József rendi főjószágkormányzó semmi költséget sem kiméit. Az apátsági szállodák min­den igényt kielégítenek, még a lifteket is bvezet- lék. A kertészetük, amelyet Holényi Gyula ez a ki­váló szakértő vezet, országos hírű. A régi, patinás fürdőházat (uszodát) ott benn a Balatonban, res­taurálták. öntözleti a község az utakat, építi a jár­dákat, van kitünően vezeteti mozi, néha színház is, lánc, zene. Csak a publikum hiányzik. A borpro­pagandát is csak Pettkó Zs"gmond egymaga csi­nálja. Sajnos, hogy a pinceszereken és a széjjelhú­zó társadalmi körökben minden elsikkad. A klikk­rendszer teljesen lehetetlenné teszi jobbérzésű tár­sadalmi élet kifejlődését. A helyi sajtó is klikkek szolgálatában áll, holott inkább kurlistákat adna ki, pedig jótollú írók: id. Mangold Gusztáv, Boán László, Bodó József írnak és szerkesztenek, tehát ebben sem volna hiány. Az a régi Balatonfüred, a magyar úri világ egykori központi találkozóhelye már egy negyed százada eltűnt. Nem lehet többé feltámasztani, mert a táblabíró-mentalitású régi Urak nincsenek többé. Ha akad elvétve egy-kettő, az elrejtőzik a maga kúriájába s idegenül érzi ma­gát az immár teljesen idegen környezetben. Akik ma hangosag és pedig igen hangosak és öblös szájjal kiabálják kurta korcsmákban, hogy urak, mert talán tele van a zsebük, még nem urak. Úri gondolkodás, gentleman felfogás, a régi urak halk- szavúsága hiányzik belőlük. Ezért a vendégek ide­genül érzik magukat Füreden, ahol ugyan jó a köz- igazgatás egy nemes főszolgabíró: Mesterházy Fe­renc dr. vezetésével, jó a közbiztonság és jó a köz­ségi adminisztráció is, de hiányzik a régi úri vi­lág hangulata, a táblabíró-világ patinája. Aki mulatni akar, Siófokot és Almádit választ­ja, a pihenésre vágyók Alsóörsöt, Csopakot, Arácsot, Badacsonyt, akik csöndes társadalmi életei óhaj­tanak, azok Kertesét és Keszthelyt kedvelik. így van ez a Balaton mellett. Még Földvárt is megemlítjük, ahol most nyílik meg a nagyvilági szál­loda a nagyurak számára. Kellemetlen a Balaton mellett, különösen Füre­den és még egy-két helyen, a felelőtlen pletykázás, amely a más emberek becsületében gázol. Sutto­gás, névtelen levélírás, alaptalan vádaskodások, megutállátják azt a vidéket s olyan urak is, mint Komaróczy alispán, H. generális, Th. ezredes soha többé vissza nem térnek Füredre a pletykák miatt, ami ellen nincs védekezés, mert nem tudni kitől éred s ha valakit kérdőre vonnak, az letagadja. Nagy változásokra, a helyi társadalmi basák letö­résére és árszabályozásokra van szükség, ha ide­genforgalmat akarunk. Mert az idegenforgalom igen kényes portéka, a legkisebb disszonanciákra is reagál és elviszi a rossz hírt a világba. Meg kell még említeni a Balatoni Hajózási r. t. nagyszerű munkáját. Kitűnő forgalmat tart fenn s minduntalan szép, modern, új hajókkal lepi meg a közönséget. Ez nagyban emeli az idegenforgal­mat, kevésbbé a Máv, amely Balatonfüreden egy mo­dern pályaudvar építésére sem tudja magát rá­szánni, valószínűleg a helyi előzékenység hiánya m att. Már pedig új pályaudvarra nagy szükség lenne. De mindenkinek áldozatot kellene hoznia. Csodálatos, hogy Klebelsberg gróf óla Tihany, ez a nemzetközi kultúrkincsünk nem bír fejlődni, mintha az illetékesek teljesen megfeledkeztek vol­na róla. Sajnos, az idei évad sem sok jó reményt nyújt a mi árva Balatonunk számára. Nagyarányú kórháztatarozás Budán. A fő­város nagyszabású kórháztatarozási munkákat végeztet. Ezek keretében az Uj Szent János- kórházban terveznek több, mint 106.000 pengő értékű tatarozást, amely az egész épület- komplexum hiányainak pótlását foglalja ma­gában. A Margit-kórházban ugyancsak jelentős arányú helyreállítási munkákat foganatosíta­nak a tavasszal. Extra szabású R A G L Á N pengő havi részletre BftHKIURISZKBÓHflL, H.,F6-u.83 Márciusi ünnep Szentimre Alsóvárosban A Buda Alsóváros—Sósfürdő környéke Egyesület (AVE) lelkesen ünnepelte meg március 15-ét, Mikola Géza dr. ügyvezető elnök' bevezető szavai és a Magyar Hiszekegy utáh Mócsy László mondotta az ünnepi beszédet. Elmondta, hogy március 15,-ét általában a sza­bad sajtó ünnepének tekintik. Minden országnak szüksége van fizikai hátalomra is, de ez az erkölcsi, szellemi, országkonzerváló célok szolgálatában kell hogy álljon, mert különben zsarnoksággá süllyed; csendet, rendet teremt, de ez nem az élő nemzet nyugalma, hanem a temető csendje. Erőszakkal le­het csendet teremteni, de meggyőződést soha. A magyar nép az évszázadok szorítójából tört ki 1848-ban, kénytelen volt vele, hacsak teljesen el­tűnni nem akart a történelem sz nteréről. Március 15-e a nemzeti öntudat prezentáló névjegye volt az elnyomó hatalom asztalán. Ami ezután következett, az az áldozatosság, a hűség, egység, fegyelem ra­gyogó példája volt azok részéről, akik a jövendő nemzedék nemzeti boldogulásáért állhatatosan küz­döttek. Tegyük magunkban élővé 1848-nak ha- | irományait, tanulságait. j Ezután ifj. Kveris József szavalt el egy aktuális költeményt nagy lendülettel. Megemlékezett még a nagy napokról Szigethy Lajos társelnök, aki a már­ciusi ifjakat dicsőítette és vonatkozásba hozta a nagy márciust a mostani idők szomorú márciusá­val. A szép ünnep a Himnusz eléneklésével végződött. fl REGI PESTI céhbálak az 1830. években Pi- schinger János vendégfogadós Arany Hattyú cégérü Bálos-házában játszódtak le. A leg­nagyobb bálokat a Kálvin-tér és a Ráday utca sarkán máig is álló Két Oroszlán nevű vendég­fogadóban tartották meg. ősi szokás szerint a céhi bált a legidősebb mester nyitotta meg, a legfiatalabb mester-lánykával. Míg ez a meg­nyitó meg nem történt, a tánc tilos volt. A céh­beli legénység táncát a legöregebb céhlegény, az öreglegény nyitotta meg. Az 1750-es években a legénytörvényszék megbírságolta azt a le­gényt, aki az öreg legény tánca előtt perdült táncba. A bálokon a legények .bemutatták a maguk céhes táncait, amelyek közül a pincérlegények és mészároslegények híres táncai ismeretesek. Az előbbit egy hordó körül táncolták, az utóbbit kardos és ostoros legények járták. Ezekből a régi szokásokból nem maradt meg más, csak maga a farsangi testületi bál. A Budavár-emlékbélyegeket kivonják a for­galomból. A postavezérigazgatóság felhívja a közönség figyelmét, hogy a Budavár vissza­foglalásának emlékére kiadott 10, 16, 20, 32 és 40 filléres értékjelzésű bélyegek bérmente­sítésre már csak március 31-ig használhatók fel. Április 1-étől az e bélyegekkel bérmen­tesített küldeményeket a postahivatalok meg- portózzák, a forgalomból már kivont bélye­geket pedig forgalomban lévőre nem cserélik ki. ZiurkQlínlegességak is diabetikus kenyerek Htffmann Ferenc sütömester,1 i Margit'krt. 63« I« KrliiUnM-lér • II Olaas faaar 29. Peripaíeia Irta: László Zoltán dr. Az arab közmondás úgy tartja, hogy a böl­csesség gyalog jár. Vagyis az okos emberek kerülik a közlekedési eszközöket, legfeljebb, ha kényszer kívánja, veszik igénybe a vas- utat, autót, kocsit, repülőgépet, gyorsjáratú hajókat. Van saját közlekedési eszközük, a lábuk, ami lassú, de biztos. Ha másra lett volna szüksége az embereknek, akkor a Gond­viselés biztosan szarnyakkal vagy uszonyok­kal latia volna el az embert is. Ha meg épen sietni kell, jó egy biztos szekér vagy egy négylábú atyafi a természet nagy raktárából: ökör, bivaly, ló, teve, elefánt, öszvér, szamár, kutya. Vagy ráülünk vagy befogjuk. Autón, repülőgépen, villámvonaton, express- luxushajón nem lehet gondolkodni, meditálni, filozofálni. Csakis gyalog és legfeljebb lassii szekéren vagy kocsin; evezős vagy vitorlásha- jón, talán csöndesen ügető .négylábú jószágon A görög, turáni és hindu, arab és csin (kínai), tibeti és iráni bölcsek gyalog jártak, úgy ta­nították évezredek után is élő filozófiájukat. Buda (Budha) gyalog járt, a bölcs Zaratruszrá (Zoroászter) is, nemkülönben a GálileaL El sem lehetne képzelni Budát autón, Zo- roasztert luxusgőzősön, a görög bölcseket porsvonaton vagy az Üdvözítőt repülőgépen. Mohammed is gyalog, ló vágy teveháton köz- lekedeti, a próféták a mai forgalomban nem találnák helyüket, mintahogy az okos, bölcs emberek se találják. Ma az autó az érték s nem a koponya, amely feltalálta, megszerkesz­tette. 4p A peripateia, a peripatetikus tanítási és tanulási rendszer már csak Keleten van meg, a Nyugaton eltűnt. Pedig a görög filozófusok a szabad természetbeni, sétálva tanították, ma­gyarázták és figyelték az Isten csodálatos ter­mészetéi A görög templomok és gymnáziu- mok nem ismerték a falakat, művészies osz­lopok helyettesítették azokat, szabad kilátást biztosítva minden oldalra. Sem tető, sem bol­tozat nem volt, azt az örök derült, kék égbolt helyettesítette. Igaz, a mai kor rohan, lüktet, tülekedik, nem takarékoskodik a legdrágább kinccsel, az idővel, pedig azt a legvarkosabb csekkönyv se pótolhatja. Az eletet nem lehet, nem szabad habzsolni, azt bölcsen kell élvezni s okosan, okkal móddal, mindent a maga idejében. A statisztika az elet tudománya s ha elővesszük, azt látjuk, hogy a közlekedési balesetek leg­kisebb száma a gyalogos emberre esik. Mig például gyalogjáró embert a guta vagy sziv- szélhüdés csak 1:1000-ben ér, addig vonaton 85:1000, autón 127:1000, hajón 130:1000, repülő­gépen 70:1000 az arániyszám. Szekéren vagy ló, teve, öszvér, elefánt, szamár, ökör, bivaly- háton ilyesmi oly ritkán történik, hogy a sta­tisztika fel sem jegyezte, a lappok, eszkimók, szamojédok története pedig száz évben ián esetről tud, hogy valakit a rénszarvas vagy kutyaszánon megütött volna a guta. Csónakon és vitorláson is ritkaság az ilyesmi Természe­tesen, hogy ebben a statisztikában a nyolvan éven felüliek nincsenek benne, mert azokat már ágyban is érheti baleset, ez már a termé­szet rendje. Á turistáskodás es a nimródkodás a lassú visszatérést jelenti az örök foglalkozásához, a bölcs szokásokhoz. maradjunk a fénynél az okos, az iga­zán bölcs emberek gyalog járnak. Azokat a kisszakasz sem izgatja és az sem, hogy valaha kisszakasz sem izgatja és az sem, hogy vala­hová biztosan elérnek 48 óra múlva, semmint valamilyen többszáz kilométeres óránkinti sebességgel közlekedő mostmán másfél óra alatt, de nem egészen biztosan, mert itt már a biztonsági coefficiens egyenlő a zérussal. Félre ne ertessek, ha valahová gyors orvosi segítség kell, ahol perceken múlik az élet vagy tűz, árvíz vagy más efféle non putarem adja elő magát, ott természetesen őrület len- ne gyalog baktatni. Per pedes apostolorum csak normális viszonyok köözött lehet közle­kedni. A mi öreg bölcseink is az apostolok lovait kedvelték a legjobban. Deák Ferenc, Kerká- poly Károly, Beöthy Ákos, Benedek Sándor, Vámbéri Ármin, Görgey Arthur, Kossuth La jós, Apponyi Albert, Jókai Mór, Ballagi Mór, Semmelweiss Ignác, Báron Jónás, Kammerma- yer Károly, Corson-Avendano Gábor, József főherceg az öreg, Vaszary Kolos, Szilágyi De­zső, Munkácsy Mihály, Beöthy Zsolt, Herczeg Mihály, Sághy Gyula, Polónyi Géza, Bartlia Miklós, Prohászka Oitokár, Kmoskó Mihálv, gróf Zichy Géza, Erkel Ferenc, Körösi Albin, Laczkó Dezső, Békefi Rémig, id. Lóczy Lajos, Francsics Norbert, Lutter Nándor, Cherven Flóris, Eötvös Károly, Nádai Ferenc, Jászai Mari, Blaha Lujza, Agai Adolf, Széli Kálmán, Rákosi Jenő és Viktor, Förster Aurél, László Mihály, Tibád Anitái, Kálmán Károly, Jánosi Gusztáv, Szász Károly, Szüry Dénes és még számosam a politika, irodalom, zsurnalisztika, művészet, tudomány prominensei közül gya­logjáró emberek voltak. Vonatot, villamost, autót csak a legritkább esetben használtak, legfeljebb a lóvonatot, a konfertáblit s csak a rátartiak a fiákkert. Nagy sétáikban vala­mennyien budát kedvelték s a legtöbbje ott is lakott. Ezt a gyalog filozófiát ma igen kevesen vallják, pedig okos, bölcs és egészséges dogmaj Aki életében sokat gyalogol, azt elkerüli a guta és sok minden más nyavalya s még nyolcvanéves korában sem szorul rá, hogy tolókocsin kelljen sétálnia menni, mint egy­kor szegény Rohoczy Gida, a múlt század is­mert gavallérja, aki egy évtizeden át ilyen élőhalott volt. Nemis igen járt gyalog autó, még nem volt, de a vonat és a négyesfogat mindig rendelkezésére állott. A gyalogfilozófiának egy apostola van még nálunk a régi időkből, Buda és a Dunántúl, az ország és Balaionvidék kedvence: Sémii Adolf professzor, a világhírű zoologus, a mi kedves „Dolfi bácsink”, ő ma is gyalogjáró 6 ebből az elvéből nem enged. Körül gyalo­golja a Balatont s eljön Budára is. Nem spó­rolásból teszi, arra nincs rászorulva, de való­di tudós és bölcs, a klasszikus görögök nemes felfogásában. Ha itt van Budán közöttünk, gyalog megy mindenhová, nem érdekli tan- iusz vagy vonaljegy s biztosabban és ponto­sabban er mindenhova, minit a modern közle­kedési eszközöket igénybevevők. Lend Adolf, a Snagy budai, a világhírű tudós és szerény bölcs, a tudomány s a Hol­lós Mátyás társaság büszkesége, bejárta Ázsiát, Amerikát, de mindig a sajái lábán, gyalog­szerrel, egy esernyővel felszerelve. De töb­bet is alkotott életében, mini két tucat céh­beli tudós, aki ,egyetemi előadásairól is le­késik, habár Benz-Mercedes kéthengeres autón járjon is. Kár, hogy Lendl Adolf példáját oly keve­sen követik, ezt a bölcs, okos, egészséges pél­dát, amely az embert meditálóvá, gondolko­dóvá és fizikailag ellenállóvá, egészségessé teszi. A boldog emlékű mesterünk: Viraág Bé­la is fiatalabb korában Lendl mester hive volt, de miután a lótenyésztéshez nagyon vonzódott utjai mindig sietősek voltak, leszo­kott a jó szokásról s kocsin, villamoson, autó­buszon és autón kezdett járni. Ezért is halt meg oly tulkorán, a budaiak igaz szomorú­ságára. De azért vagyunk még nehányan a fiata­labb öregek közül valók, különösen a Hollós Mátyás társaság irói, tudósai és művészei közt, akik valljuk Lendl Adolf hitét és követ­jük példáját. A nagyok és ismertebbek közül' Bárczy István, Nagybudapest és a fürdőváros megteremtője, Szendy Károly polgármester, Karafiáth Jenő főpolgármester, gróf Károlyi Gyula, Hennlyey Vilmos, Pávai \ajna Ferenc, Istók János, Kapcza Imre, és még többen tár­saságukból a gyalogjárás, az egészséges séták, a turisztika hitvallói. S a modern próféták is, mint Mussolini, Hitler, Franco, Juani-Kai-Csek vagy a rombolók Sztálin, mind csak tehetik, mindjárt gyalogjárókká válnak, mert az biz­tosabb és kényelmesebb, mini a párnazou, gépfegyverektől őrzött autó vagy repülőgép. Az egekben csak az istenek járnak, nem az emberek. Az örökifjú Adolf mester példaadása nem volt hiábavaló, egyrészt mi is szerelnénk őt majd korban és egészségben utolérni, no de meg félretesszük majd munkaképtelen vénsé- günkre: a sok gyalogjárásban megspórolt Beszkárt-kisszakasz jegyeket. Megmaradunk a peripateiikus felekezeten: a suszterek örö­mére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom