Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-01-15 / 1210. szám

33.éft. 1210. sz­ELtfFIZETÉS Negyedévre 6 —r Egy Ívre. . 24.— P Egyes szám 40 L Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1936 ián. 15 hirdetések Egy hasáb széles, I mm. magas sor egy­szeri köziénél 30 L Szövegsor ára 2 P. Is­mertető közlemények megállapodás szerint I hirdetés Dili ratsdesiít előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közitől, közgazda­ság, társadalom és művészet lőrén szolgáló újság Felelés szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig fölcagyoQ' Buda sacsa ! Könnyes szemünkben visszatükröződik ( i harminc esztendő nehéz küzdelme Buda jobb! sorsáért, amelynek >dicsőség-teljes múltja örök! büszkeségünk. Valamikor Közép-Európa fő-j városává avatta a n^gy magyar nemzet, ami-í kor az Árpádok kiválasztott királyi család-1 . jának uralma alatt döntő befolyása volifcj; Európa keleti részén és hatalmi nagyságát! élérte Nagy Lajos.alatt. Ez a nagyság újból felragyogott Mátyás^ király alatt, hogy azután — idegen járom alá kerülve — még a magyar nemzet székének- szerepét is elveszítve, idegen dinasztiák meg-f szálló helyére süllyedjen. Pest váratlan nagy fellendülése a multi század végén Bárczy István uralma idején, — már Budát is belekapcsolta — a Gellert-, fürdő révén — a fejlődés folyamatába, és aj Ferenc József-híd felépítésével megindította a Kelenföld kiépülését világvárosi keretek! között. i Ekkor kapcsolódott Buda életébe a „Budai ) Napló“, — hogy felszínen tartsa azokat a kér-] déseket, amelyekhez Buda sorsa fűződik. Sze- beny Antal, PJatithy György, Hennyey Vilmos, Ripka Ferenc, Becsey Antal, Kozma Jenő, de az akkori közismert városatyák is, az ország- gyűlési képviselők, írásban, szóval, tanáccsal és tájékoztatással szolgálták ezt a törekvésün­ket. Valóságos tárháza volt ,-a Budai Napló •mindannak, ami Budán hiányzik, ami szüksé­ges, ami a nagyságát szolgálja. Fürdőügy, ide-, •genforgalom minden szíriében, minden válto­zatában . Nines i panaszunk, — megbecsülték ira­mainkat, —. minden megvitatott kérdés napi­rendre került és a maga módja szerint kiala­kult, vagy várja életrehívását. Ma már ezek a tervek ott vannak a Ta­nács nagyarányú városfejlesztő, öntudatos programijában és a nagy gonddal összeállí­tott „Szendy-kabinet“ minden tagja számára kijelölt irányban folyó munkarendbe osztva. Nem ,az időnkint felmerülő, jelentkező szükségletek szabják a munkarendet, hanem fordítva, —. a nagy programún ölel föl minden fontos kérdést és viszi azokat megoldás elé. Év­tizedek óta húzódó ügyek nyernék meglepő be­fejezést és kerülnek napirendre évtizedek óta eltemetett (kérdések. A TANÁCS TAGJAI NYILATKOZNAK e számunktól kezdve a Budai Naplóban az egyes ügyosztályok tárcájában fekvő ügyek­ből, amelyék Buda érdekeit vannak hivatva szolgálni és a Bndai Napló legközelebbi szá­maiban nyilatkoznak folytatólag mindazok az ■illetékes tényezők Buda polgársága számára, akiknek szava kétségbevonhatatlan érték, — megszüntetve azt az immár túlhaladott állás­pontot, hogy — Buda a székesfőváros mostoha gyermeke. Derül az ég felettünk és ezzel — fölra- gyos Buda jövendő szebb és boldogabb sorsa! Vizáig- Béla A megujhodó Óbuda A városrendezés költségeinek új alapja Lamotte Károly dr. alpolgármester: Városrendezési, városfejlesztési és idegen­forgalmi szempontból egyaránt legfontosabb budai problémának Óbuda rendezését tartom, mert a székesfővárosnak ez a területe hosszú ideig — a szabályozás hiánya miatt — a mél­tán megérdemelt fejlődésétől el volt zárva. EJ a kérdés idegenforgalmi szempontból is fon­tos, hiszen a fővárosba irányuló nemzetközi autó- forgalom majdnem túlnyomó részben Óbudán keresztül bonyolódik le és nem közömbös, hogy a fővárosba érkező idegen milyen első benyo­mást kap a „Duna Királynőjé“-ről. A főváros és a Közmunka Tanács közös egyetértéssel már elkészítette az új Óbuda ter­vét, a székesfőváros városrendezési szakbizott­sága pedig ezt már letárgyalta, de a szép terv keresztülvitele a pénzügyi fedezet hiánya miatt mindezideig nem történhetett meg. A főváros a gazdasági viszonyok hatása alatt egymaga ennek a feladatnak az elvégzé­sére nem vállalkozhat és a Közmunka Tanács teljes támogatása sem elegendő a rendezés ke­resztülvitelére. A fővárosnak a törvényhozás segít­ségét kell kérnie olymódon, hogy a kormány Óbuda szabályozá­sáról törvényjavaslatot terjesszen az ország- gyűlés elé. Óbuda rendezésének pénzügyi megoldá­sára oly tervet dolgoztam ki, mely megvalósí­tása esetén Óbuda rendezésének sokmillió pengős költségét a mai nehéz viszonyok között is megfelelő mó­don biztosítani tudja. Az összes szabályozás alá eső telkeket Óbudán bíróilag, vagy magánegyesség útján egyenkint kisajátítani nem lehet, mert az ilyen kisajátítás évtizedekig elhúzódna; ezért egyszerre kell kisajátítani Óbudá­nak a szabályozás alá eső valameny- nyi házát és telkét. Óbudán ugyanis nem az utcák egyszerű kiszélesítéséről, hanem egészen új utcák megnyitásáról van szó és csak ilymódon oldható meg Óbuda városké­pének egészséges megváltoztatása. A fővárosnak a mai viszonyok között ilyen egyszerre történő kisajátításra készpénze nin­csen!, de nem tud fedezetet biztosítani erre a célra a Fővárosi Kőmunkák Tanácsa sem. Ennek a nehéz problémának megoldására szerintem két mód van. Az első az, hogy a főváros a törvény- hozás útján Óbuda területére rend­kívül kisajátítási jogot kér. Az óbudai ingatlantulajdonosoknak a kisajátí­tott ingatlanokért a főváros nem készpénzzel, hanem — mondjuk 20 év alatt lejáró és ka­matozó — hosszúlejáratú kötvénnyel fizetne. Ez azt jelenti, hogy a főváros 20 éven keresz­tül törleszti az ingatlanok árát. Elképzelhető ezenfelül, hogy a főváros az ugyanezen a te­rületen végrehajtott útburkolások és csatornaépítések után kivetett járulékok fizetésénél teljes értékükben fizetésként elfo­gadja ezeket a kötvényeket. A rendezés másik módja a tagosítás „kommasszáció“ volna. Ebben az esetben az ingatlanokat összevonnák és egyszerre szabályoznák. Az ilymódon kelet­kezett új ingatlanokat azután az eredeti ingat­lantulajdonosok között szétosztják, természete­sen mindenki kisebb telket kapna vissza, mert hiszen az új utcák nyitása, a meglévők széle­sítése következtében az ingatlanok egyrészéből közterület lesz. Lennének azonban ingatlantulajdonosok, akik nem kaphatnák vissza telküket, mert azt teljes egészében a közterület céljára használná fel a főváros. A visszaadott kisebb telek a rendezés foly­tán értékben azonban megnövekedne. Ebben az esetben az is megoldásra vár a teljes egész­ben igénybe vett ingatlanok kártalanítása. Itt a két megoldás összekapcsolható. A törvény megadná a kisajátító főváros­nak azt a jogot, hogy az elvett ingatlan helyett másik tel­ket adjon, vagy ha ez nem lehetséges, hosszúlejáratú köt­vényt. Az óbudai rendezetlen területen fekvő kisházaknak alig van értékük, viszont a ren­dezés után a mai kornak megfelelő széles utak mentén modem közművekkel ellátott telkek­nek — véleményem szerint — sokkal nagyobb értékük lesz. Az óbudai ingatlantulajdonosok tehát a kisajátított ingatlanukért részben kisebb tel-1 két, részben egy kötvényt, az úgynevezett «Óbuda szabályozási kötvényét kapnának. Ha a pénzviszonyok és a gazdasági élet normális volna, úgy a főváros egy pénzcsoport­tól készpénz-kölcsönt venne fel a szabályozásra és a pénzcsoport kapná a kötvényeket, mivel a mai viszonyok között azonban ennek a tervnek megvalósításához nem lehet kölcsönt felvenni, kénytelen a főváros a rendezéssel kapcsolatban a kötvényt fizetésként felhasználni A kötvény közforgalom tárgyát képezné, úgyhogy az az ingatlantulajdonos, aki a tör­lesztési lejáratot nem akarná megvárni, a köt­vényt eladhatná és ezzel közvetlenül készpénz­hez jutna. A pénzügyi ügyosztályt már utasítottam, hogy Óbuda szabályozásának pénzügyi terveit készítse el és a Polgármester Űr ezt az elgondo­lást javaslat formájában még január hóban a székesfőváros pénzügyi szakbizottsága elé terjeszti s ennek állásfoglalása után kerül a kérdés a székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése elé. Felkérjük a kormányt az óbudai törvényjavaslat kidolgozására, mert ismételten hangsúlyozom, hogy Óbuda rendezése külön törvényhozási rendelkezés nél­kül megvalósíthatatlan és csak ez az egyetlen járható útja Óbuda szabályozásának. Remélem, hogy a főváros autonómiájának megértése a m. Mr. kormány támogatása és a törvényhozás bölcsesége lehetővé teszik, hogy a főváros egy új, modern és szép városrésszel gazdagodhasson. Ragyogó fényben ússzon Buda! Morvay Endre dr. tanácsnok: Budapest szépségét, báját tulajdonképpen a Dunától szegélyezett Budának fekvése, hul­lámos tagozódása adja meg. Amiket Budapest idegenforgalmi méltatásánál, mint páratlan, másutt nem található előnyöket sorolnak föl, majdnem mind Buda javára esnek. A Tanács nem fogja sajnálni és én szere­tettel hozom a ragyogó fényt, amely a múlt di­csőségét és a jelen nagy értékét méltó világí­tásba helyezi. Azt mondhatjuk, hogy a pesti oldalnak nincs önálló szépsége. Ami a pesti nézőt gyö­nyörködteti, kápráztatja, az a budai kép egész szépségének plasztikája, természeti bájainak és beépítettségének harmonikus egybeolvadása. A pestiek is tudatában vannak Buda értékének. Nagy területek gyors beépítése, a munkaszünet napjain üdülésre átvonuló tömegek igazolják ezt. Pest a maga városi szépségével — Buda tájképes gyönyörű rajzával adja meg csodás földje mesés kincseinek és értékeinek termé­szetes mai keretét. A meglévő fejlődési készség azonban sok helyen nem tud érvényesülni, elte­kintve a közlekedés hiányaitól, a kultúrélet- nek, az egészségnek nélkülözhetetlen kelléke, a vízvezetéki víz is sok helyen még hiányzik. A mai budai vízmű a fejlődés igényeit kielé­gíteni nem tudja. A vízvezetéki vízzel váló el­látást az új év nyarául már jelentékeny mér­tékben tudjuk fokozni és az új vízművek fo­kozatos kiépítésével nagy akadály hárul él Buda fejlődése útjábőL Nagyon nehéz probléma kezd lenni a Délivasút belső pályaudvarának a kérdése. A Sógor József terve szerint, aki a kérdést elsőnek fölvetette, — a pályaudvart a mai helyéről (Krisztina-körút és Alkotás-utca sarka) egyszerűen vissza kell tolni a Mészáros­utcáig, sőt még valamivel azon túl és ott kell fölépíteni az új, modem, nagy „Buda-Bad“ Buda-világfürdő pályaudvart, egészen a fürdő­ügynek és idegenforgalomnak szentelve ezt. — Ez a terv nem számol a Gellérthegyen túli vasútvonallal, amely tulajdonképpen a nehéz­séget okozza. Mert itt bent, Gellérthegyen in­nen — ez rendben van. De kint! Hová megy az a Gellért-alagútból kifutó vonat? A régi kelenföldi pályaudvar, nem maradhat sem ott, ahol van, sem olyannak, amilyen. Azt le kell vinni csaknem a város határáig, — vagy a Duna mellé, a Lágymányosra. És éppen ez a baj, mert így a vonalat folytatni kell, ami új­ból szétforgácsolja ezt a városrészt. Minden gát vagy töltés egyúttal a fejlődés gátja. Ezt csak magas, vasszerkezetű vonalon lehetne to­vábbvinni. Valahol azonban le kell szállnia, ahol föltétlenül zavart okoz. Földalatti vonal nehezen képzelhető el itt ezen a tájon. Akkor pedig föl kell adni a belső pályaudvart, ami nagy kár volna a Krisztinaváros számára, de ártana a fürdőügynek is. — Így írja nekünk egyik vállalkozója Budának, aki egyelőre nem kíván résztvenni ebben a vitában. A világfürdő megköveteli a művelt polgárságot! Felkay Ferenc tanácsnok: Méltózt&tott azzal a kívánsággal fordulni hozzám, hogy a hatáskörömbe tartozó ügy­körben említsem meg, hogy melyek azok a tervek, amelyek Buda lakosságát a legközvet­lenebbül érintik és amelyek részben megvaló­sultak, illetőleg a legközelebbi jövőben ke­resztülvitelre kerülnek. Ennek a szives felhívásnak örömmel te­szek eleget annyival is inkább, mert magam is budai lakos vagyok és így bizonyos mérté­kig a lokálpatriotizmus hatása alól nem tu­dom, de nem is akarom magam teljes mérték­ben kivonni. Az utóbbi évek statisztikai adatai kétségkívül Buda rohamos — valósággal amerikai méretű — fejlődéséről tesznek tanúbizonyságot. Vannak olyan szükségletek — gondolok itt elsősorban az oktatás és nevelés céljait szolgáló igényekre amelyeket az érdekelt lakosság közvetlen környe­zetében kell kielégíteni, illetőleg megoldáshoz jut­tatni. A gyermekvédelmi intézmények, az óvódás és elemi iskolás gyermekek oktatása feltétlenül megkívánja olyan intézmények létesítését, amelyek közvetlenül a tömegesebb lakóhely közelében telje­sítik a maguk hivatását. Átérezte ennek a jelentőségét a Polgármester úr, amikor az iskolaépítési programmot évekre menően összeállította. Az ő intencióját követem akkor, amikor ennek a programúnak Budát érintő részét a megvalósításhoz juttatom. Ennek eredmé­nyéül tadható be a pedagógia és higiénia elveinek teljes figyelembevétele mellett létesült soproni­úti új elemi iskola, úgyszintén az ugyanott elhelyezett és a kormány- zóné őfÖméltósága nevét viselő gyermekotthon, amely immár a 38-ik a fővárosban, ahol 3—6 éves, szülői felügyelet nélkül levő gyermekek elhelyezést és gondozást nyernek. Ugyancsak a múlt év végén készült el a Horthy Miklós-úti új modem elemi iskola; ezek az új iskolák az eddigi banképületek helyett megfelelő hajlékot adnak az iskolásgyermekeknek. A Vár környékén lakó középosztály régi óhaja a várbeli leánygimnáziumnak a Krisz- tina-tér környékén való elhelyezése. Ez a kívánság rövidesen teljesülni fog, amennyi- ben a Mészáros-utca és a Koronaőr-utca ga-rl-ür. lévő fővárosi telken megkezdték már a múlt év vé­gén az új és modem leánygimnázium építését, úgyhogy előreláthatólag a jövő tanév folyamán az iskola átadható lesz rendeltetésének, aminek az az előnyös következménye is van a többek között, hogy a koronázó-templom közvetlen közelében lévő elemi barakkiskolát onnan eltávolít­hatjuk és a gimnázium jelenlegi épületébe helyezhetjük

Next

/
Oldalképek
Tartalom