Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-01-20 / 938. szám

XXVI. évfolyam, 1929. január 20.

Budai Napló 1903—1928.

11.

Huszonöt év Buda történetéből

Mi keli Budának?

(Folytatás)

Művésztelepet Budának. Kedves ötlete volt a háziuraknak, még tíz évvel ezelőtt is, hogy a szobrásznak a pincében a helye, a festőnek pedig a padláson. Ha volt a házukban egy vizes pincehelyiség, kályhát állítottak bele és elnevezték szobrászműhelynek; — a padlás, mely már senkinek sem kellett, nagy ablakot kapott és kész volt a festő műterem: ,, Atel ier! ’ ’ Érdekes, hogy elnevezésük miatt ezek a dohos pincék és a háztetőn lévő tyúkketrecek csak háromszoros árban voltak kaphatók. Mi fog most jönni, ha majd a békében felszabadul a házbérsróf. Műterem magánházakban igen kevés van j Budapesten, különösen Budán s ezek egy része — a használható modern műterem, melyhez rendes lakás is járul — festő vagy szobrász számára megfizethetetlenül drága. Bizony szoríthatna egy Ids helyet Óbudán vagy bárhol Budán a város és mint háziúr sem járna éppen rosszul, mert a művész pontos fizető, ha műhelyéről van szó. Sokba nem kerülne és ki is fizetné magát. A városnak meg is van már a praxisa. A város százados- uti müvésztelepét jól építette, s csak egy hibája van, hogy nagyon kicsiny. A Gellérthegy alján van ugyan egy müterem-bérház, de az a mellett, hogy szűknek bizonyult, állandóan úgy is túlzsúfolt. A várbazári boltajtókat pedig nem lehet műtermek közé sorozni. A majd épülő új városrész képe is friss színt nyerne egy kis művész- teleppel. De mindenesetre jó volna már most tervbe venni, míg.a hóborított mezőkön hely van. Jelöljünk meg cgypár házhelyet ezen a most még nagy fehér hullámos papiroson, azoknak a társadalmi csoportoknak a számára, melyek legkevésbbé szervezettek és legnagyobb szükségük van menedékhelyre. (TJnghváry Sándor.)

(1917 febr. 15.)

Siklóvasutat a Szépvölgybe

sürget a völgyet körülzáró hegyvidék. Az újlaki templomtól a Szépvölgy-utcában fel a Guger- hegy felé és onnan le Hidegkútra, mely ott a közúti villamosba kapcsolódnék. így lenne könnyen és gyorsan megközelíthető a világ csepkőbarlangjai között negyedik helyen álló csepkőbarlangja s így lehetne e romantikus vidéket kiránduló-látványossággá kiképezni. A Szépvölgyi utat azonban már most azonnal kellene megépíteni, mert a vízmosás állandóan hordja le a földet, úgy hogy jövőre se út, se hegy, se völgy nem lesz már ott, hanem szép vegyületben együtt a templomtól a Dunába igyekvő széles csatornában. 1918. máj.11.

Népszálló kellene Budára is. Mert ne higyjék a város urai, hogy a porhintő rendszerük szerint fölépített egyetlenegy népszálló elegendő ennek a sok ezer embernek, akiknek nagy része lakásmizériákkal küzd. A hónapos szoba megfizethetetlen s a lebontott Tabán fölépítetlen. Hol óhajtja elhelyezni a város azokat a tisztességes iparossegédeket, akik modemül gondolkodnak és adnak valamit a lakásukra*? Ma már a tiszta, önérzetes munkás is jobb lakást keres, de nem kap és nagyon rá volna utalva a népszállóra. Csakhogy az Aréna-uti szálló messze esik Budától s az egyetlen megoldás volna egyelőre külön népszállót építeni Budán s azután pedig kerületenkint egyet.

(1916 nov. 26.)

Mentő-állomás Budán. Régóta érzett szükségesség, ami panaszló sürgetés formájában a Mentőegyesület választmányi ülésén újólag felhangzott: budai fiókot létesítsünk. Karácsonyi Jenő gróf és BaránsJci Gyula

dr. évek óta fáradoznak e cél elérésében, mely most már rövid időn belül megvalósul — ha szerencséje lesz Budának. (1911 szept. 15.)

Uj gázgyár kell, mert a mai budai gázgyár nem elégíti ki a szükségletet. Ezt állapították meg Wartha Vince, Pfeiffer Ignác műegyetemi tanárok, akiket a közgyűlés utasítására a tanács felkért, szakvélemény adására. A tanács inkább a budai gyár bővítését szeretné, ami ellen azonban lapunk a budai polgárság érdekében a legerélyesebben tiltakozik, mert nem tűrhető, hogy a város belsejében állandó fertőzés, szennyezés veszélyeztesse a lakosság egészségét.

(1903 máj. 15.)

A kigondoló hivatali

decentralizálták a városházán s az külön fiókokat állított minden ügyosztályban. A nagy dollárköl- csönök hírére minden osztály sietett valamit — kigondolni és olyan fantasztikus tervek kergették egymást, hogy szinte káprá- zott a tátott szájú polgár szeme. De amint hogy nincsen Budapestnek egységes szabályozási terve, éppen úgy nincs egységes városfejlesztő terve sem. Nem is lehet, mert e kettő szorosan összefügg. A városszabályozás csakis következménye az öntudatos, nagyvonásokban megtervezett városfejlesztési programmnak. De ki csinált itt valaha ilyen városfejlesztő programmot ?

Most aztán pláne egymásra igyekeztek licitálni az egyes ügyosztályok és a kerületi elöljáróságokon elképedve látták, hogy mi készül a városházán. De jött a Széchenyi-fürdő hideg zuhatagja és egyelőre elmosott minden tervet. A beruházási programúiból csaknem minden tételt törültek. Még az okvetlenül szükségeseket is. Ez aztán a másik véglet.

A kerületi elöljáróságok mindegyike tisztában van saját kerületének szükségleteivel. Előterjesztéseiket azonban nem veszik komolyan a városházán. Pedig a kerület és az ő választmánya volna tulajdonképpen az első hivatalos szervezet, mely a központot tájékoztatná az illető városrész szükségleteiről. Ez adná a mindennapi életet, viszont az ünnepnapot adná a központ nagyszabású városfejlesztő programmja, amelynek reá eső részét jól feldolgozná a kerületi választmány.

Talán megoldja ezt a kérdést az új fővárosi törvény, ahol az autonómia nem lesz jelszó és köpönyeg, hanem reális valóság s a központi autonómia nem lesz a kerületi autonómiák elnyomója.

A városfejlesztő programm és az egységes szabályozási terv hiánya még rengeteg pénzbe fog kerülni a fővárosnak, mert nemcsak a saját területére, hanem a vármegye és az állam segítségével, ennek a nagy programmnak alapján kellett volna fölépülnie a közvetlenül szomszédos, ma már Budapesttel szervesen összenőtt Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rá- kos-Szentmihály, Mátyásföld, Kispest, Szentlőrinc, Erzsébetfalva, azután Albertfalva, Budafok és Csillaghegy nevű telepeknek, amelyek bevonása egy csapással az első városok közé emelné Budapestet.

A siránkozás a múlt bűnei felett hiábavaló, kárba veszett fáradság. Nem ez a feladatunk.

Nekünk reá kell mutatnunk azokra a motívumokra, amelyek e városfejlesztési programúihoz az alapokat megadják.

Budán erre könnyű rámutatni. Buda ,a fürdőváros, ez adja meg nemcsak jellegét, de polgárságának a jobb kenyeret. Ennek a vezéreszmének kell alárendelni mindent, a meglévő természetes alapokon és akkor a dunántúli város minden része Csillaghegytől Budafokig megkapja azt a vezetőgondolatot, amelyet ki kell fejlesztenie, összhangot keresve és találva a szomszédos részekkel. Lesznek egész Budára vonatkozó rendelkezések és lesznek csupán az egyes kerületekre vonatkozók. Mert más a hivatása Kelenföldnek, mint a Várnak, — más a Krisztináé és más a Vízivárosé. De még Újlaké is más, mint Óbudáé. így vagyunk a hegyvidékkel is.

Kereskedelmi és gyárváros csak a Kelenföld lágymányosi részén épülhet. Idevaló a kiállításokat felölelő terület és ide épül a Stadion. Dunapartja kikötőváros, Sasad és a Gellérthegy déli része a nyaralóhelye. A borárostéri híd tengelyében épült kelenföldi sugárút a városrész tengelye, mely kifejleszti a keserűvíz források körül a magyar Karlsbadot, világhírre fejleszti a Sósfürdőt és Pest belsejéből visz az új nagyszabású Déli pályaudvarhoz, mely a Dunántúl forgalmának lesz a lebonyolító helye. Ettől a sugárúttól északra és délre két nagy parkra van szüksége.

A Tabán adja a királyi vár méltó keretét és a Belváros depán- dánsza. A belvárosi kereskedő és vállalkozó napi munkáját itt piheni ki. Ez a hivatás átterjed a Naphegyre is.

A Krisztinaváros már él a hivatásának. A nyári színház ott marad, ahol van, a kőszínház a Vérmező felső csücskén épül fel. A Vérmező, Buda fürdőváros világszép parkja és ez adja meg az egész városnak a fürdő jellegét.

A Víziváros dunaparti gvógy- sétánya, gyógy-szállodái adják a kapcsolatot a felső és alsó hévizek között.

A dunaparti gyógysétány központja lesz és megállítja a hanyatló Víziváros elértéktelenedését. Akkor kerülhet sor a Halász- bástya kiépítésére a Corvin térig, a Dunáig.

Újlak a kertváros és méltó kerete a felső hévízi fürdőknek.

Óbuda egy nagy vidék kereskedelmi centruma, gazdasági akadémiával. Őstörténelmi kerete és ősfürdője, az esetleg ideépülő Stadionnal, ide telepített ügető verseny pályával és külön vasúti hálózatával, egyike lehetne Kclet- Európa érdekes városainak.

Akvinkum és a Római-fürdő között épül majd fel az ideális kertváros, amelynek a Dunaparton lesz méltó nagy, széles, szép korzója.

Ennek különös szépen kell fölépülnie, lehetőleg turáni stílusban.

A hegyvidék marad továbbra is e világváros tüdeje és klimatikus gyógyhelye.

Ahogy ez a számunk is bizonyítja, ez a hegyvidék már megmozdult és ki fogja küzdeni az őt megillető jogokat.

Budára kell hozni minden egyetemet, minden főiskolát, mert ide- álisabb iskolákat el sem lehet képzelni, mint olyanokat, amelyek fürdőhelyen állanak s ott laknak hallgatói. Ezt is és az idegenforgalmat is intenzíven szolgálhatnák itt a nyugdíjas családok.

Nagy vonásokban ez a jövendő Buda. 1927 ápr. 16.

.4 vúr

A legnehezebb probléma Budán a Vár. Itt mindig csak negatívumokat hallottunk. Azt, hogy mit nem szabad a Várban csinálni. Soha senki arról nem beszélt, hogy mit szabad, mit lehet és mit kell a Várral csinálni. Pedig égető probléma ez is, mert a Vár Budapest kirakatja. Budapest látképe a Vártól függ. A királyi palota szép, de nem a Várnak megfelelő, hegyi stílusban épült. A Városligetbe való fejedelmi kastély. Ez azonban már megvan és senki kedvéért lebontani nem fogják. A királyi palotán kívül, a többi részre vonatkozó vélemények egymást ütik agyon. A kialakult közvélemény szerint a Várban magas épületet emelni tilos, — a most ottlevő apró házakat lerombolni tilos. Ezeket a nagyrészt értéktelen épületeket kinevezték műemlékeknek. Van köztük egynéhány, de a többi lerombolni való, értéktelen viskó, mely a török hódoltság utáni lakásinségnek köszöni vá- lyogos létét. Stílustalan tákolmányok, rosszul épült szobákkal, lehetetlen beosztással. Komoly szakemberek véleménye szerint ezeket nem csak lehet, de le is kell rombolni. Nem méltók a Várhoz. Helyükbe igenis épülhetnek magas házak, de nem a Teréz-körút stílusában, hanem megfelelő várbeli stílusban. Nagy és fontos tanulmány tárgya a Vár és ezt külön rá kellene bízni valamely zseniális építészre, aki ott az egészet, minden részletében megtervezné. Külön iskolát alapítana e célra, mert egy ember, egy élet ehhez kevés.

(1924 szept. 30.)

A Nándor bástya végleges rendezése most már elkerülhetetlen, mert ma-holnap elkészül az Országos Levéltár új nagySzabású palotája, mely megváltoztatta Buda szillmitjét, és — rendezni kell a palota környékét. Vártuk, hogy szóvá teszi ezt valaki a városházán, esetleg a következő interpelláció alakjában:

„Van-e tudomása a tek. Tanácsnak, hogy a Vár legszebb részén, az államnyomda háta mögött egy — Ferdinándról elnevezett — Nándor nevű bástya van, amelyről panorámába való kilátás nyílik a Rézmálra és Rózsadombra? S ha van, akkor bír-e tudomással arról is, hogy ez a bástya, mely egy városrész legkedvesebb sétálóhelye lehetne, oly elha-> gyatott állapotban van, mint Driná- poly valamely bástyája, — hogy megközelíthetetlen és világítás nélkül való, — hogy oda csak nagy kerülővel juthatnak el a szerelmes dadák, — hogy nincs egy feljárója s még lépcső sem vezet a Mátray-utcából a Lovas-utra? Most épül a bécsi-kapu sarkán az új Országos Levéltár s hajlandó-e intézkedni, hogy ez alkalommal rendeztessék ez a bástya, mint a Bástya-sétány folytatása valamelyes művészi kivitellel, hogy méltó — még ha egyszerűbb is —■ folytatása legyen a Halászbástyának, melyhez föllehessen jutni a Batthyány-utcából, a polgárság örömére s a város díszére?”

Egy ilyen kicsi kis interpellációt megérdemelne az új levéltári palota, maga a szép kilátást nyújtó bástya és^ -— a bástya alatt elterülő városrész lakossága.

(1918. aug. 18.)

tabAm

íem a külföldi tőke, sem a város, sem az á[Iam nem építheti föl a Tabánt — Nincsen pénze

A Várhoz kapcsolódik közvetlenül a Tabán problémája.

Szintén nehéz, komoly téma és egyáltalán nem bízható laikusok kezére. Erős előtanulmányt igényel és nem hiszem, hogy ezt a kérdés^ a városházán, a hivatalos órák idején meg tudják monumentálisán oldani. Ez nem a bürokrata építészek feladata, mely paragrafusok alapján intézhető. Ennek is zseniális, egész ember kell.

Két megoldás van.

A Tabán kérdését rábízhatjuk az időre, mert a város belsejében fekvő terület előbb-utóbb okvetlenül beépül. Valószínűleg szép is lesz. Modern város. Lent nagy bérpalotákkal, fent a hegyoldalban villaszerűén. A város sürgősen csináltassa meg a fő utakat, lássa el azokat közművekkel és adja el a telkeket veszteséggel. Az ügyetlen városfejlesztő politika és a háború oly méregdrágává tették ezeket a telkeket, hogy bérházakat azokon haszonnal építeni már nem lehet.

Húsz év előtt elég jól megfizette a város ezeket a telkeket és viskókat. Húsz év alatt ez a befektetett tőke megduplázódott. Most a telkek felét utakra és terekre kell felhasználni s így a befektetett tőke ismét növekedik 50 százalékkal. Szóval: az a néhány négyszögöles telek, amelyet 25 ezer K-ért vett meg a város, ma már duplájára, 50 ezer aranykoronára emelkedett a kamatveszteség révén és a szabályozás ismét 25 ezerrel emeli, vagyis mai értéke 75 ezer aranykorona. Ezt 50 százalékkal drágítja meg az építendő közművek révén minden telekre eső költség.

Ennek dacára idővel ezek a telkek el fognak kelni, — esetleg olcsóbban

— és a Tabán lassan, de fölépül. Ez is megoldás — úgy-e — és nem kerül fejtörésbe.

A másik mód az volna, hogy megfelelő kölcsöntőkével a város vagy az állam építi fel. A belügyminiszter úr most jelentette ki, hogy a Tabán kiépítésére — nincsen pénz. Tehát az állam nem építi fel. De hát a városnak sincsen pénze és a felveendő kölcsönökből a legsürgősebb közműveket sem tudja megalkotni s így a városnak a Tabán kiépítésére

— sincsen pénze. Idegen, külföldi spekulációnak pedig egy egész városrészt, a város kellő közepében, a belváros mellet — kiszolgáltatni éppenséggel nem lehet. Tehát idegen pénzzel nem lehet fölépíteni. De kölcsönpénzen sem építhető fel a Tabán, mert ez enormisan megdrágítaná az építkezést s ezzel a lakásokat is.

Ezekkel a körülményekkel pedig szigorúan le kell számolnia mindenkinek, aki a Tabán kérdésével foglalkozik.

A pártkörökben, szivarszó mellett fölvetett kacér eszméket a párt körből ki se szabadna vinni, nemhogy a pártsajtó révén világgá kürtölni.

Becsey Antal megmondotta e napokban, hogy a város és állam mint házépítő háziúr nem rokonszenves jelenség. Nem is föladata. Ezt jól tudják fent és talán csak a városházán nem tudják.

Újabb megoldásokat kell keresni, hátha egy városfejlesztő alchimista ismét föltalálja a puskaport!

(1924 szept. 30.)

Szegényes park a Horváth-kert, mely az I. kerületnek egyetlen belső parkja, eltekintve a Döbrentei-tér fiatal ültetvényeitől és a meredek elipsz- től, ahol Budán az Alagút feletti domboldal sétányát nevezik. Árnyas, kellemes park tulajdonképen csak a Horváth-kert. Igazán kert, falusi kert, amit petróleum-lámpák világítanak. Rozoga kerítése a Krisztina-körúton szintén falura vall. Legérdekesebb, bőgj'’ a körúti közönség kerülni kénytelen az Attila-uteának — ahogy egy olvasónk írja, — mert a színházi lejárón kívül a tulajdonképeni Horváth- kertbe csak az Alagút-utcából, vagy az AttilaTutcából lehet bejutni. Á Tornacsarnoktól a színházig fájó szívvel néz be a léces kerítésen a sétáló közönség, mert a kertbe csak kerülővel juthat be. Aki beletalál, az jól is érezné magát, ha egy pohár tejhez, kávéhoz jutna, valami kis kioszk-féle helyen. Csakhogy itt sósperecnél egyébhez nem jut sem a gyermek, sem az agg. Mint ahogy illik is a Buda nevű faluhoz. (1913 július 9.)

A Pasaréti Egyesület ugyancsak

nekifeküdt a Pasarét minden bajának — most meghívta volt a város urait, Folkusházy alpolgármestert, Barczen tanácsnokot (aki különben is szívesen áll kötélnek) és Charman főjegyzőt, akiket az egyesület több számottevő tagja lés' Ziegler Géza kormányfő- tanácsos vártak, hogy bejárják ezt a most fejlődő vidéket. Először a vízivárosi elhagyott temetőben, az ott nyitandó Kútvölgyi-utat, azután a főútvonallá kiépítendő Ákos-utcát, a Debrői-utat, felette a Biai- és Bimbóutcákat, végül az Ákos-utca folytatását képező Héjja-utcát és Észter- utcát járták be. Meg is állapította a bizottság, hogy az Ákos-utcát és folytatását, a Iléjja-uteát egyelőre 12 öl- nyi szélesre építik ki sürgősen és maguk a városi urak csodálkoztak legjobban, hogy ez még mindig nem történt meg. Rendeznek ott minden utcát, de főleg a Bimbó-utcát, amivel hozzáférhetővé teszik ezt a szép és közelfekvő városrészt.

(1926 szeptember 4.)