Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-17 / 3. szám

(Budapest, 1897 (4.) BUDA és VIDÉKÉ Január 1 7 a tejet hordta házához semmi áron sem akart magyarul beszélni és csak akkor szólalt meg, mikor a tejet felmondta. A legjobb gyógyszer, ha a magyar vevő a német eladóval magyarul beszél és semmi áron németül, ha az magya­rul tud. Ajánlom ezt a jó gyógyszert. Megyegyülés. Pestvármegye jauuárkavi közgyűlésének második napja választásokról lévén szó igen népes volt. A közgyűlésen Beniczky Ferencz főispán elnökölt. A tárgyat a választások képezték, a melyeknek eredménye a következő: A váczi fő­szolgabírói állásra megválasztották Ivánka Pált, a kalocsaira ifj. Beniczky Ferenczet, a dabasira Halász Jenőt és a biaira Tahy Ivánt. A monori, gödöllői, dabasi és biai, illetve ráczkevei szolga- birói állásokra megválasztották Pólyák Ambrust, Haider Jánost, Földváry Bertalant és Madarász Adorjánt. A megválasztottakat a főispán fogja beosztani. A közigazgatási bizottság tagjai let­tek : Holló Lajos (107 szavazattal), Bossányi László (123 szavazattal), gróf Szapáry István (195 szavazattal), báró Prónay Dezső (191 sza­vazattal) és dr. Hajós József, (178 szavazattal.) A megyei állandó választmány tagjait újra meg­választották. A megyei igazoló választmányba be­választották Földváry Miklóst, Gullner Gyulát, Hajós Józsefet, Benedikty Gyulát, Darvas Kál­mánt. A főispán elnöknek kinevezte Bossányi Lászlót, tagoknak Baross Pált, Tahy Istvánt és Vancsó Gyulát. A közegészségügyi bizottságba beválasztatott Dezsőffy Géza. Janc-ó Gyula. A községjegyzői nyugdijválasztmány tagjai lettek: Földváry Miklós és Bossányi László Ezután el­határozták, hogy az 1897-ik év január elsejétől kezdve úgy az eddig megállapítandó község­jegyzői nyugdijösszegeket a 25°/0 levonása nél­kül, teljes összegben kifizetik. Végül a váczi járás jegyzői egyesületének kérvényét tárgyal­ták az ezvedéves évnek a nyugdíjazás alkalmá­val két évre való beszámítás tárgyában. Az indítványt egyhangúlag elfogadták s ezzel a közgyűlés véget ért. Üdvözöljük a megválasztott tisztviselőket különösen a pilisi alsó (biai járás) uj főszolga- biráját Tahy Ivánt, kiről a „Buda és Vidéke“ megérdemelt kitüntetéssel emlékezett. Tahy Iván azok közé a ritka közigazga­tási tisztviselők közé tartozik, kik nemcsak abban látják hivatásukat, hogy az irodájukba került számokat elintézzek, hanem abban is, hogy azt a járást, melynek élén állauak köz- gazdasági, közművelődési és társadalmi szem­pontból emeljék. Tahy Iván a „Buda és Vidéke“ törek­véseit támogatni fogja és ezenkívül a maga eszméinek is testet ad. Nem szeretnénk, ha a köztörvényhatógág bizalma és a mi jövendö­lésünk nem teljesednék s a helyett, hogy mű­ködését dicsérettel kellene, nyilván tartanunk szigorú bírálatra lennénk utalva. Egyébként figyelmébe ajánljuk a „Buda és Vidékét“ és kérjük támogatását, ő kellő ambiczióval fogja belátni, hogy miért ölelte fel lapunk a vidéket is programmjába. Ajánljuk hazafiságának a magyarosodás szent ügyét, a magyar szellem ébresztését és fenntartását. A megyegyülés a választások befejezése után már nem volt olyan népes, kevés bizott­sági tag előtt úgyszólván magok között tárgyal­ták le a többi ügyeket. Bizony-bizony nem szép az a bizottsági tag uraktól, hogy kötelességeiket ily lanyhán teljesitik. A tisztviselőnek sem esik az jól, hogy szép és gondos munkáját üres falaknak adja elő. Budáért. A tabáni elemi iskola. A tabáni elemi iskola helyett, mely a követelményeknek nem felel meg, a főváros uj iskolát akar épitetni. E czélra eredetileg a Kereszt-utcza, Árok-utcza és Fehérsas-tér közt fekvő telket szemelték ki. Miután azonban a főváros nem tudott a telek­tulajdonosokkal megegyezni, az eredeti tervet elejtette, s az uj iskolát a mostani iskola helyén, t. i, a Szarvas-tér és az Attila-körut sarkán akarná fölépíteni, mi végből azonban a szabályo­zási tervet módosítani kellene. A közmunkák tanácsa csütörtöki ülésén tárgyalta az iskola­építés illetőleg a vele kapcsolatos szabályozás kérdését. A tanács műszaki osztálya ugyanis a szabályozás módo-itására sokkal czélszerübb ter­vet dolgozott Jki. mint a főváros, nevezetesen azt ajánlja, hogy a Fehérsas-utczát egyenes irányban egész a Döbrentey-utczáig hosszabbít­sák meg, mi által szabályos szép telkek kelet­keznének, a közmunkák tanácsa azonban ezút­tal nem ment bele a szabályozási kérdés ér­demébe, mert mindenekelőtt azt a főkérdést akarja eldönteni, hogy hová építsék az uj iskolát. A közmunkák tanácsa e tekintetben ragaszko­dik amaz elvi álláspontjához, hogy az iskolá­kat a főközlekedési vonalak mellett a mellék- utczákban kell elhelyezni, mert a főközlekedési vonalakon a közlekedés által okozott zaj za­varja a tanítást; az iskolák kedvéért pedig a fővonalakról a közlekedést nem lehet elterelni, sem a forgalmat, aszfalt vagy faburkolat alkal­mazása által megnehezíteni. A közmunkák ta­nácsa ennélfogva a környéken ugyan, de más ponton akarja az iskolát épitetni s a telket esetleg kisajátítás utján biztosítani. Fölkéri tehát a fővárost, hogy az iskola részére más telket keressen és ahhoz képest más szabályo­zási tervet készíttessen. Közigazgatási bejárás. A budapesti köz­úti vaspályatársaság részéről a fővámtéri híd­tól a déli vaspályáig fölvezető közúti vasút közigazgatási bejárása megtörtént. A bizottság, a melyben képviselve volt a kormány, a fővá­ros, a közmunkák tanácsa s a vállalatok, az uj városházán gyűlt össze, Stettina József minisz­teri osztálytanácsos elnöklete alatt. A kiépí­tendő vonal három szakaszra oszlik, úgymint: 1. A vámház-téri hid budai oszlopfejénél levő területre s a mellette kiépített köpartra, II. Az eskü-téri hidfőtől a palota-utczai templomig. III. A templomtól a városmajor-utczáig. A bi­zottság a bemutatott terveket, némi módosí­tásokkal, elfogadta. A többek közt azt is kí­vánja a bizottság, hogy a fővámház-téri hid torkolatánál levő részletre külön vázlatrajzot terjeszszenek be. A vámháztéri hidfőtől a láncz- hid felé a vonal végleges lesz s az építéssel egy időben az ut burkolásának munkáját is el kell végezni. Kifelé a városmajor-utczáig, rész­ben ideiglenes lehet a vonal, de ott a hol le­hetséges, a vágányokat véglegesen kell elhe­lyezni. Ha majd bekövetkezik az, hogy 1898- ban föl lesznek építve az eskütéri hid főijárói, akkor a vonalat kiépítik egész a templomig. A többi részletes terveket holnap veszi tár­gyalás alá a bizottság. Az ülés végén a bizott­ságban résztvett műszaki közegek kimentek az arena-uti végállomáshoz, a melyet az üzemnek villamossá változtatása következtében szintén át kell alakítani. A középitési bizottság. Kun Gyula taná­csos elnöklete alatt ülést tartott. A napirend előtt az elnöklő tanácsos üdvözölte a bizottság tagjait, a kik ez évben először gyűltek össze tanácskozásra. Majd a bizottság elmúlt évi mű­ködését ismertette, megemitvén, hogy 20 ülésen 906 tárgyban tett a bizottság javaslatot. Végül a bizottság további támogatását kérte maga és az ügyosztály részére. A bizottsági tagok ro­konszenves ovácziókban részesiteltók a tanácsost és Scheich Károly viszonozta a bizottság nevé­ben a jókivánatokat. A napirendre térve, bemu­tatására került a mérnöki hivatal terve a II. kér, Margit-kőrakpart kikövezésének terve. Az úttest közepe gránittal, vagy keramittal lesz burkolva, a sínektől a gyalogutig terjedő szélső rész trahittal. A költség 177.000 frt. A bizott­ság a tervhez hozzájárult. Az igazságügyimi­niszter leirátilag hívta föl a fővárost, hogy e gyüjtőfogháztól az uj temetőig vezető útvonalat, 3 öl szélezségben, makadámszerüleg építéssé ki a saját költségén. Minthogy ez az útvonal azok közé tartozik, a melyeket az igazságügyi kor­mány a saját tarczájának a költségére köteles építtetni, a bizottság nem járult hozzá a leirat­ban foglalt fölhíváshoz. A Lukács-fürdői tó beboHozásának költ­ségei. A Lukács-fürdői tó beboltozását a köz­munkák tanácsa a főváros költségére elkészít­tette és a fürdő előtt a Zsigmond-utczát ren- deztette. A munka összesen 184.549 forint 94 krba került, vagyis az előirányzott összegből megtakarítottak 7635 forintot. A közmunkák tanácsa fölkéri a fővárost, hogy a 134.949 forintot térítse meg. A kelenföldi diagonális ut. A kelen­földi pályaudvarhoz vezető diagonális ut építési terveihez a közmunkák tanácsa hozzájárult s fölkéri a fővárost, hogy az ut kiépítéséről a legsürgősebben gondoskodjék, mert a vámház­téri hid kiépitése után tovább nem lehet halo­gatni a kelenföldi pályaudvarhoz alkalmas út­nak az építését. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Schmelh.egger Nándor. Egyszer egy társaságban nagyon értelme­sen és okosan beszélt egy úri ember. Kérde­zősködtek kicsoda ? Kitűnt, hogy iparos. A kér- dezŐ8ködők közül többen azt mondták : Nem hittem volna, hogy egy iparos ilyen értelmes ember legyen. Ez a hamis és téves felfogás uralkodik sok körben. Némelyek közül azok a kik több iskoláról kaptak bizonyítványt és tz irodákban foglalkoznak azt különösnek tartják, hogy az iparos müveit értelmes ember. En pedig ezt egészen természetesnek ta­lálom. Az ipar pangana, nem haladna, ha mü­veit iparosok nem lennének. Az értelmet és tudást nemcsak az iskolai bizonyítványok adják, de adja azt leginkább az élet a tapasztalatnak kincses házából. Adja az önképzés. Magyarország mindig hires volt értelmes iparosairól s Buda is büszke lehet reá, hogy itt is sok müveit iparos van. Pusztán hivatalnokokból egy társadalom nem képzelhető. A mi köreinkben kiváló fér­fiak az iparosok és kereskedők is. Büszkék le­lehetünk, hogy közügyünkben nem egy iparos és kereskedő jár elől, még pedig nyomós sza­vakkal. Társulatainkban sok iparos visz vezér­szerepet. A kerületi választmányok és a tör­vény hatosáig buzgó tagjai. Schmelhegger Nándor derék és müveit iparos. Üzletében kiváló erő a társadalmi élet­nek oszloposa. Mindenben részt vesz, a mi szép jó és nemes. Ilyennek szeretem én a magyar iparost. A ki Schmelhegger Nándorral beszél, a ki az ő hasznos munkásságát, pontosságát, szorgalmát és lelkiismeretességét látja az elismeri, hogy ő egy érdemes férfiú, jó hazafi, jó polgár és iga­zán szivén viseli mindenütt Buda felvirágozását. A kötelességérzet vezeti mindenütt és se­hol nem a szerepeim vágyás. Egész egyénisége nyílt lap, melyről őszinte jellemét azonnal le lehet olvasni. Szereti az irodalmat, szereti a művésze­tet és az összes közművelődési intézményeket. Szókimondó ember, ki nem féli az igazat ki­mondani lefelé és felfelé. Sokat tapasztalt, sokat látott, jól ,megfi- gyelte azt az életet a melyet átélt s melyben polgár erényeivel tűnt ki. Példája buzdító lehet, minden fiatal ipa­rosra és minden polgárra. Mi ilyennek ismer­jük őt s polgártásai ezt tisztelik az ő jellemében. * Ez a kép már egyszer be volt mutatva a „Buda és Vidékéiben. A czikkiró a nevet el­tévesztette, Schmidlechner Károlyt irt felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom