Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-17 / 3. szám
Budapest. 1897. (51 Januar 1 BUDA és VIDÉKÉ. Miután ez a kép Schmelhegger Nándort, lapunk egyik jóbarátját ábrázolja, a tévedés helyreigazításával újra bemutatjuk. Ifjú Holzspach Nándor. A keresett és vállalkozásaiban pontos Holzspach czég tagja. Nevével a Buda és Vidéke hasábjain sokszor találkozott az olvasó. Ifjú Holzspach Nándor a harmadik kerület egyik vezérférfia, kinek egyéb érdemei között szép helyet foglal el a rézmál, pálvölgy-csatárkai érdekeltség mozgalma. Költői hangulat kell ahoz, hogy valaki egy szép vidék felvirágzásáért lelkesüljön és azért sokat tegyen oly sokat, mint ifjú Holzspach Nándor. A hol csak lehet ifjú Holzspach Nándor ott van és befolyásával, lelkességével előre viszi a közügyet és a társadalmat. Jótékony czélra áldozik ép úgy mint kedves és müveit neje az ó-budai előkelő hölgyvilág kedvelt tagja. Művészet, irodalom szintén lelkesíti ifjú Holzspach Nándort és családját. Isten különös kegyelméből nyert javaiból segíti a nemes küzdelmeket és élőharczosa a magyarosodásnak. Mert ő szivéből, leikéből magyar és a magyarosodás eszközeit pártolja, terjeszti. Házánál ő és müveit lelkű neje sok estélyt ád, hol a szellemiekről is gondoskodnak és a művészetnek is oroszlán rész jut . . . Welsch Emil. Nem volna teljes képcsarnokunk, ha ismerőseink között Welsch Emilt be nem mutatnánk. Igazi budai ember. Részt vesz annak minden társaságában. A lövöldének buzgó tagja. Kitűnő lövő. Azok közé tartozik, kik igazi szenvedélyes lövészek. Buda azért is lelehet neki kötelezve, mert itt, mint a Fonciére biztositó képviselője a közönségnek bizalmát megnyerte. Mint hivatalnok pontos és fáradhatlan s a mellett, hogy intézetének hasznot hajt a közönséget is kielégiti. Mindenben a legpontosabban jár el. Előzékeny, udvarias. Szakmájában kitűnő. De minek dicsérjük őt, mikor a mit mi tudunk lapunk barátjából mindenki tud. Turista kaland. — Igaz történet. — A turistaság ma már a fővárosi közönség körében is oly tért hódított, hogy hegyvidékeinken kivált tél idején sűrűn láthatók kirándulók, kik ennek az egészséges sportnak egész szenvedéllyel hódolnak. A budai hegyvidék benszülöttei azaz a hegyvidék állandó lakosai jól eső örömmel fogadják e merész vállalkozókat, kik daczolva az időjárás viszontagságaival, nem rettenve vissza az ut fáradalmaitól, lépten- nyomon veszélytől környezve, el-el látogatnak hozzánk. Önök tisztelt olvasóim, kiknek már az is szórakozást nyújthat, ha jól fütött szobájok ablakán kitekintenek, talán el sem tudják képzelni azt, mily hatást tesz egy kültelki ben- szülöttre, ha télen abban a zord magányban egy kiránduló kaputos embert lát. Legjobban szeretjük a turistákat. Érdekes ruházatuk, a fülvédővel ellátott gyapotsapka, zöld rövid kabát, bőrkamásli, különösen a sváb gyerekeknek tetszik, Hát még a felszerelés, mászóvas, csákány, kötél, főzőkészülék, kötszer táska, lámpa stb. Ez még az öregeknek is feltűnik. így felszerelt turistákkal volt nekem egy kalandom, vagyis jobban mondva ő nekik volt velem kalandjuk. Hanem ez aztán csakugyan veszélyes egy kaland volt. Pénteken történt. Ez a Péntek nemcsak arról nevezetes, hogy szerencsétlan nap, hanem arról is, hogy a Normafa vendéglőben oly kitűnő halpuprikást kapni, a milyent sem a Hotel Royal, sem a Vadászkürtbe vagy az Európába földi halandó nem ehet. Nem is mulasztok el egy pénteket sem, elsétálok a Normafához, hol mindicr akad ilyenkor egy kis illusztris társaság. Ebben a kis körben igen kedélyesen múlik az idő, csak az a kár, hogy már hét órakor ki-ki hazaindul nem azért mintha mi benszüiöttek téli alvók volnánk, hanem mert rosszak és sötétek az utak, no meg a farkasoktól is lehet egy kicsit félni. Hét órakor búcsút véve neki indultam a Zugligetnek az Anna kápolna felé vezető utón. Alig hogy az erdőbe értem, úgy 10—15 lépésre két alak jő velem szemben. Úgy látszik egyszerre vettük észre egymást — s ón őszintén megvallva, daczára annak, hogy a konstábler a a zsebembe volt — meghökkenve megálltam s mint affile katonaviselt ember, rögtön kellő Deckungra gondoltam, egy vastagtörzsü fa mellé állva. Toliam gyenge ahhoz, hogy beírjam mindazokat a rémgondolatokat melyek e pillanatban agyamat át és átjárták. Eszembe jutottak felelségem, gyermekeim, üzletem, a halál, a halpaprikás, életbiztosítási kötvényeim, adósságaim, hitelezőim. Vis-a-visjaim is megálltak. Egy pillanat múlva két lövés dördült el. E két lövés magamhoz téritett. Tehát rablókkal van dolgom. Bátorságom visszatért, elhatároztam hogy életemet drágán adom oda. Zsebemben volt buldog revolverem, kirántottam s a rablók felé lőttem. Erre újra két lövés volt a felelet. így lövöldöztünk egymásra, mire a rablók valószínűleg elfogyván a puskaporuk a Zugliget felé futásnak eredtek. Nékem természetesen eszem ágában sem volt az üldözés. Kerülő utakon a Disznófő vendéglő felé siettem. A vendéglős még ébren volt s úgy látszott, hogy vendégei voltak, mert zajosan társalogtak. Beleptem. Minden szem a nyiió ajtó felé fordult. Két sápadt arczu úri ember egyszere kiáltott föl. Ez az! E pillanatban tisztában voltam a helyzettel, ezek engem, én meg őket néztem rablóknak. A jó arczu vendéglős barátságos mosoly- lyal közeledett felém, a többi törzsvendég meg egész örömriadalíal fogadott. Röviden kimagyaráztuk magunkat. Ellenfeleim turisták voltak, Budakeszről a a Zugligeten át a Szép Honáig akartak gyalogolni. Rajok sötétedett s útközben eltévedtek és vissza felé akartak menni, da ekkor velem találkoztak, kiben egy útonálló rablót véltek felismerni. Jó bor és vidám társalgós közepette elfelejtkezett róla az egész társaság, hogy előbb az ijedt turisták kérésére a zugligeti biró házából — értsd a zugligeti tanitó — a kocsis telefonicze az egész kültelki rendőrséget alar- mirozta, hogy rabló van a Zugligetben. Egy óra múlva négy rendőr állított be a Disznófő- hőz, de ott és az egész környéken nehány kedélyes úri emberen kívül mást nem találtak. A turisták meg én megígértük egymásnak kölcsönösen, hogy a jövő pénteken találkozunk a „Normafánál“ finom halpaprikásra. Hazai gyártású keztyük. (Ó-budai keztyügyár.) A székes fővárosi állami keztyüvarrótelep felügyelő bizottsága e hó 26-án ülést tartott, melyen a telep igazgatója beszámolt a f. év első felében elért iparüzleti eredményekről. A jelentés szerint a telep a f. év első felében állandóan 80 munkásnőt foglalkoztatott. Ezek 50.058 pár keztyüt varrtak meg ; s munkabér fejében összesen 7280 frt 67 krt kaptak. A múlt év első felében a megvárt keztyük száma 36.234 pár volt, a kifizetett munkabérek összege pedig 5225 frt 09 krt tett ki. A munkásnők közül a könyebb munkát végző kézimunkások és tamburirozók, kik jobbára gyermekleányok heti 2 írttól 4-ig, a gépvarrók és tűzök pedig heti 3 írttól 9 írtig kerestek s többen közülők egészen a telepen nyert keresetükből tartják fenn magukat. E mellett a telepen kiképzett munkásnők egyrésze otthon házi- íparszerüleg űzi a keztyü varrást, többen ismét a kezty üiparosoknál mint házivarrónők nyertek alkalmazást. Tájékoztatás végett meg kell még említenünk a telepet az elhunyt Baross miniszter 1891-ben kettős czél elérésére létesítette. Egyfelől azért, hogy a hazai keztyüs iparnak, mely a kiszibótt keztyüt megvarratás végett az osztrák keztyüvarró vállalatokhoz voít kénytelen kiküldeni, ezen munkára hazai munkaerőt neveljen : a keztyüs ipart ennek segélyével gyorsabb áruelőállitására, s nagyobb áruforgalomra képesítse, szóval annak fejlődését előmozdítsa. Más felől pedig ezért, hogy azon munkabérek, a melyeket e hazai keztyüs ipar azelőtt az osztrák keztyüvarró vállalatoknak fizetett, magyar munkásnők részére legyenek biztosíthatók, és ilyen módon a főváros 111-ik kerületében egy uj keresetforrás nyittassák. Az előbb ismertetett eredmények igazolják, hogy a telep rövid négy év lefolyása alatt évről-évre fejlődve, most már mind két irányban egész komoly közgazdasági tényezővé izmosodott. A keztyüvarrótelep nagyobb méretű további fejlődése tehát csakis úgy remélhető, ha maga a nagy közönség is pártfogásába veszi a telepen varratott hazai’jgyártásu keztyüket. És ez annál könnyebben megtörténhetik, mert a keztyü áránál ár tekintetében a hazai és az osztrák gyártmány között alig van külömbség mig ellenben a hazai gyártmány gondosabban megválasztott anyagánál fogva úgy minőség, mint a tartósság tekintetében felette áll az osztrák gyártmánynak, hogy a nagy közönség a telepen varratott, hazai gyártású keztyüket felismerhesse egy magyar czimer és fölötte Sz. A. K. T. jelzéssel fogja ellátni. Sajnos azonban, hogy a mi keztyüs iparunk még nagyon szegényes. Évi fogyasztásunknak alig egy ötödét tudja ellátni; mig a többi négy ötödöt csak nem egészen az osztrák kesztyűs ipar uralja, mely a rövid árukereskedések utján áraszt el bennünket olcsó, de nagyon selejtes áruval. Kérjük azokat, kik a mait évi előfizetést még be nem küldték, hogy azt mielőbb bekü.- deni szíveskedjenek. Lapunkból négy mutatvány- számot i. gyen küldünk. A ki tovább megtartja azt előfizetőnek tokintjük. Kérjük barátainkat a Buda és Vidéke terjesztésére. Kérjük azt a főváros mindkét partján és a vidéken, a nyilvános helyeken, kávéházakban, vendéglőkben stb. Előfizetőink megbízásait elvégezzük. „A kiskuti prímás“ czime annak az elbeszélésnek, mit közölni kezdtünk. Irta Erdélyi Gyula. Egy czigányprimás és egy urinő ábrándját tárgyalja az elbeszélés, mely a hetvenes évek elején megtörtént. Rigó Jancsi regénye Chimay herczegnövel alkalomszerűvé teszi a közlést. Újonnan belépő előfizetőinknek megküldjük az elbeszélés elejét tartalmazó számokat. Az előfizetés árai : Egész évre .... 12 korona. Félévre.....................6 „ Negyedévre ... 3 „ Vidéki levelezőinkhez. Mindig alkalom van nyaralók kínálására, nyaralók vételére, telkek vásárlására. — Meg kell ezt az alkalmat ragadni, hogy a községekben a nyaralási kedvet fokozzuk és a települést előmozdítsuk. Méltóztatnék talán azokat, kiknek ott kiadó lakásuk van, kik telket eladni szándékoznak, megnyerni, hogy a Bnda és Vidékében hirdessenek. Kiadóhivatalom úgy van berendezve, hogy egyúttal közvetít is. Igen kérem, méltóztassék a helybeli társadalmi, községi, egyleti, egyházi és esemélyi hírekkel sűrűbben ellátni. — Kérem megírni a mészárosok, hentesek, korcsmárosok, fűszer és egyebb kereskedők neveit. — A piacz, zöldség, hús, tej, tojás és baromfi árakat; a nyaralók, telkek átlagárát, azok bérét. Tessék velünk közölni az intelligentia és nyaralók neveit. Kérem azt is, hogy szíveskedjék röviden „Ismerőseink“ czimü rovatba az ottani intel- ligentiát, elöljáróságot ismertetni. Egy kis buzgalommal lehetséges volna a „Buda és Vidéke“ terjesztése; előfizetők és
