Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.

Pénznek megvitatásáról és miképpen az barátot gyötré meg, ki őtet illette vala. Krisztusnak igaz barátja és követője Szent Ferenc, mend ez világát tökéletest megutálá ; mindennek felette utál vala pénzt És kíri vala ő barátit beszédvei és példával eltávoztatni az pénzt miképpen ördögöt. Azért ez bölcsesség adatott Szent Ferenctől frátereknek, hogy ganaj és pénz szereimnek egy jutalmául mértékletnének. De történék némi napon, hogy ez világi pap mène bel Porciunkulabeli Szent Máriának egyházába ájojtatosságnak kedvéért, es áldozásnak kedvéért vete egy pénzt az kereszt mellé. Az ember elmenvén, egy némi fráter paraszttól kezébe vevé az pénzt és veté egy ablakba, [és ezt] megmondották vala fráter Ferencnek. Az fráter látván vétkezetit, folyatnák (folyamodék) bocsánatra és földre leterjesztvén magát, ada vereségre, feggye őtet Szent Ferenc és az mondott pénzről keményen fedje meg. És parancsolá neki, hogy az ablakbalol (ablakból) felvegye az pénzt tulajdon szájával és kivigye a sövénynek helye kivül és őtet vesse tulajdon szájával szamárnak ganajára. De hogy az fráter az parancsolatot nehezen teljesiti meg, mend azt nézők és hallók beltelének nagy félelemvel és tehát inkább utálák meg az szamár ganajához hasonlott pénzt, hodnem az szamár sz — És új példákval erősöltetnek Szent Ferenctől az pénzt utálni. Hozzáfűzi még kódexünk másolója és ez a latin eredetiben nincs meg : »azért pénzt ne szeressétek, mert csalárd«. — A föntebb elbeszélt példa után, mely Szent Ferenc templom-sepréséről tárgyalt, is találunk ilyen írói megjegyzést, ahol ezt olvassuk : »elég legyen ez félében«. Másutt ilyen megjegyzéssel is találkozunk, de nem ferences kódexben: »yay hogh faradok Bor ythlan« (Pozsonyi k. 31. 1) Ismét: »Edes anya boldog anya, veragh zylew zyz maria«. (Winkler 117. I.). Az Ehrenfeld—Jókai-kódex némely szövegrészletében más kéziratosunkkal is találkozik. Legtöbb kapcsolat állapítható meg Virginia- és S/mor-kódexekkel, mely utóbbiak ugyanezen tárgykörben mozognak, távolabbiak a gondolattalálkozások az Érdy-kodexéivel. Az előbbiben mintegy tizenegy, az utóbbiban — kicsi terjedelménél fogva - három egység találkozik. Szent Ferencre vonatkozó adatok találhatók még a Lobkowitz- és Lázárkódexekben — mint ferences eredetű kéziratokban, — továbbá az Érdyben, amelynek írója a karthausi rendnek a tagja. A magyar nemzetgyűlés nagy hálára kötelezte a magyar irodalmat és a vele érintkező tudományágakat, nemkülönben a Szent Ferenc irodalmával foglalkozó kutatókat, mikor az Ehrenfeldkódexet Jókai Mór születésének 100. évfordulóján — az ünneplés tiszta lelkesedésében, nagy pénzösszeggel — megvásárolta és Angolországból hazahozatta és itt a Magyar Nemzeti Múzeumnak megőrzés végett átadta ezt a nagybecsű kéziratunkat, az Ehrenfeld-kódexet és ezt a jubileum ünnepi hangulatában Ehrenfeld—7o/fa/-kódexnek nevezte el. Itt a tudomány kedvelői a Múzeum Igazgatósága előzékenységéből bármikor megtekinthetik. — A Nyelvemléktár VII. kötetében jelent meg néhai Wolf György bevezető tanulmányával, melyben a kódex palaeografiai leírása után szól annak nyelvi értékéről, forrástanáról, stb. A kézirat 66. lapját hasonmásban a nagyobb irodalomtörténeti művek közlik. Toldy Ferenctől a jelen dolgozatig nagyon sokan tanulmányozták komoly műveikben ezt a kódexünket. Forrástanilag legértékesebb Katona Lajosnak : »Az Ehrenfeld és Domonkos-kódexek forrásai« című tanulmánya. Wolf György a kódex kiadásához írt előszavában elmondja, mikép jutott dr. Ehrenfeld Adolf a legrégibb magyar könyvhöz. 1850—51. iskolai év végén a nyitrai kegyes tanítórendi gimnázium VI. osztályú tanulói július hó egyik délutánján időtöltésből régi könyvekkel dobálództak. Az egyik »furcsa« könyv őt fején találta, mire a figyelme reá irányult. Az ajtó közelében a földre esett könyvet felemelte és mert társai nem sokra becsülték, hazavitte és megtartotta ; néhány újabb és minden esetre díszesebb formájú könyvet ajándékozott ifjú társának, aki padlásukról hozta játékul a könyveket magával az iskolába és így kezdet vele dobálódzni. Ha Ehrenfeld Adolf e nagy kincsünket