Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

II. FEJEZET. A ferencesek a török világban

az imotskiival. (Nem helyezi-e tehát Váradi Ferenc tévedésből egy- és ugyan, azt az esetet két helyre?) Sarengradon, Szerém megyében, a török a guardián atyát karóba húzatta. (Franc, a Varad. i. h.) Sellyén, Baranya megyében, 1532-ben a törökök megölték Nagybárfdi György guardiánt, Hagymási Lőrinc, Bölcskei Mátyás, Visegrádi Máté, Sellyei Miklós, Bodacsai Miklós atyákat, Héderhelyi Mihály kispapát, Ozorai Albert és Gyulai Balázs testvéreket. (Karácsonyi, i. h.) Sutjeskában, Boszniában (Curia Bani), 1526-ban a törökök több ferencrendiniek életét vették, többet megsebesítetlek. (Franc, a Varad. i. h.) Szegeden 1552-ben a törökök Szegedi Tamás atyának, Zádori Lászlónak és Lippai Bernardinus kispapnak oltották ki az életét. (Karácsonyi, i. hJ Temesvárott Benlics Máté atya, belgrádi püspököt a török 40 napig börtönben tartotta, mert a görög-keletiek azzal vádolták Benlicset, hogy a bérmáláskor a pápa részére pénzt gyűjtött. A püspököt a testvérek kiváltották. (Franc, a Varad.) Tuzlán, Boszniában, a török egy testvért elevenen megsüttetett. (U. o.) Várpalotán 1526-ban a törökök Vásárhelyi András atyát, Biai Péter és Mocsolai András testvéreket megölték. (Karácsonyi, i. h.) Zvornikban pedig 1500 körül Taddeus testvért karóba húzták. (Franc a Varad. i. h.) 2. §. Visszapillantás. (A veszedelmek, melyek a török területen lelkipásztorkodó papokat és szerzeteseket környékezték. — A ferencrendiek szenvedései. — Lelki nagyságuk. — Szent Ferenc rendjének érdeme. — Szent Ferenc szellemének megnyilvánulása a török villáig ferenceseiben.) Az eddig mondottak szerint milyen volt a török területen a kathoüikus híveket gondozó papok és szerzetesek sorsa, helyzete? Ki ne 'látná éppen a ferencrendieknek a magyarországi török hatóságtól és szultánoktól kapott oltalomleveleiből, hogy e szerzetesek folytonos háborgatásnak, bántalmazásnak, fosztogatásnak voltak kitéve? Hogy sízent hivatásukat teljesíthessék, hogy a híveket látogathassák, az atyák kénytelenek voltak világi álruhában utazni. (Utalunik erre nézve Benaglia Jánosnak 1664-i adatára is, melyet a helyek történetében, Pest-nél idézünk.) A papi ruhában való járás-kelésről tehát szó sem lehetett, mert ha a barátok ilyen ruhában mertek mutatkozni, mindjárt megrohanták őket a török és egyébb rablók, a hatósági személyek pedig zsarolták őket. Ámde a világi álruha sem adott a szerzeteseknek és a papoknak elég biztonságot, mert néha mégis csak felfedezték igazi mivoltukat és ilyenkor csúful bántak el velük, néha még a