Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Romokon kezdtünk új életet (Dakó Péter)

ROMOKON KEZDTÜNK ÚJ ÉLETET „1944-45-ben anyák, testvérek és titkos mátkák sírása búcsúztatta falunk fiatal leventéit, ... s egyre több édesapát, férjet hívtak be katonának, hogy többé soha ne térjenek vissza a kegyetlen, esztelen háború, a második világháború poklából." 1944 ősze a keleti front közeledtével a háború sötét felhőit hozta Fehérvárcsurgó lakói számára is. A német és magyar hadvezetés kilátástalan erőfeszítései az orosz túlerő megállítására csak a háború befejezésének elodázását jelentették. Budapest bekerítését megakadályozandó csapatmozgások miatt a községben állandósult a katonai jelenlét; a magyar hadtápvezetőség anyagi kirendeltsége és egy német állategészségügyi alakulat szállásolta be magát, később a kastélyt a német 3. Totenkopf (Halálfej) SS páncéloshadosztály parancsnoksága vette birtokba. Október 23-án a Csepeli Vas- és Fémárugyár századnyi (120-150 fő) leventéjét helyezték el a faluban, majd Mórra vitték és bevagonírozták őket. A Vörös Hadsereg első alakulatai 1944. december 2-án léptek Fejér megye területére, amely 1945 március végéig hadszíntér maradt. A 3. Ukrán Front előrenyomulását sem a magyar, sem a német csapatok ellenállása nem tudta megállítani. December elején a Móri járás községei is hadszíntérré váltak, a karácsony a szovjet csapatokat már a Tatárhegyen találta. Idézzük fel idős Szabó József visszaemlékezését: „ ...ebben az időben a front a Vértestől, illetve Csókakőtől Székesfehérvárig Magyaralmás és Zámoly között húzódott mintegy három hónapig. Bennünket férfiakat a német tábori csendőrök esténkint összeszedtek és egy Hoffer traktorral elvittek lövészárkokat ásni Magyaralmás és Zámoly határába. Egész éjjel dolgoztunk, a lövedékek csakúgy fütyültek körülöttünk... 1945. március 16-a volt. Kavicsot termeltettek ki velünk a szil vakúti kavicsbányából. Ebéd után, amint hozzákezdtünk a munkához, a Vértestől Fehérvárig megszólaltak az aknavetők. Hazamentünk és vártuk, mi fog történni. A németek nagyon idegesek lettek, össze-vissza futkostak. Menekülni akartak, de gépjárműveik beleragadtak a sárba. Ágyúikat,