Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Romokon kezdtünk új életet (Dakó Péter)

Rigó Gábor, Tóth Ferenc és Rigó János (1942) harckocsijaikat felrobbantották, és gyalog útnak indultak. Másnap reggel felmentem a községházába. Ott volt egy tüzérfóTiadnagy és a helyi nyilaspárt elnöke. Nyugtattak, hogy nem kell félnem, mert olyan erő áll a fronton, hogy minden támadást vissza fognak verni... Most egy idős német tiszt lakott nálam. Magához hívatott, és tolmács segítségével sírva mondta, hogy meneküljünk el valahova, mert itt nagy harc lesz, a falut fel fogják égetni, hogy az oroszokat vissza tudják tartani, míg a németek elmenekülnek. [A község felgyújtására - a német páncélosok visszavonulásának fedezete céljából - március 18-án került sor.] Március 17-én délután felpakoltunk, Isztimér felé vettük utunkat s Tésre mentünk. Egy hétig voltunk ott." A március 14-én megindult szovjet támadás egyik célkitűzése a német kézre került Székesfehérvár összeköttetésének elvágása volt, ezért a Velencei-tó és a Balaton között kibontakozó fő támadással egyidejűleg március 18-án Bodajk, Fehérvárcsurgó és Moha irányából Isztimér, Bakonykúti és Csór felé indult támadás. Székesfehérvár március 22-i oroszok általi elfoglalásával gyakorlatilag Fejér megye egész területén véget ért a háború. A harcok napok alatt eltávolodtak a megye nyugati határaitól is, az élet megindításának hadműveleti akadályai már nem voltak. A lakosság azonban csak a maga erejére támaszkodhatott, hiszen a háború folytán tönkrement országban nem volt olyan erőforrás, amelyet 1945 tavaszán Fejér megye megsegítésére fordíthattak volna. A lakóhelyükre visszatérő emberek, az otthonmaradottak a nehézségek sokaságával találták szemben magukat. Nem csak