Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A sajtóhadjárat

s a békepártiaknak sem az elvi, sem a gyakorlati kérdésekben nem sikerült keresztülvinniük elképzeléseiket. Ám e győzelem pirrhuszi volt, hiszen a gyémántok ügye bekerült a köztudatba. S hogy ne is essen ki onnan, arról a békepártiak szócsöve, a Jókai Mór által szerkesztett Esti Lapok gondoskodott. Jókai mellett Kazinczy és Kovács is beszállt a Madarász elleni sajtóhadjáratba. A mesterségesen keltett gyanút csak megerősíthették a március 1718-án megtartott árverés körülményei. Az árverésen ugyanis összesen 330 tárgyra licitálhattak a vevők (ebből 193 nem kelt el), ám ezek nagy része egyáltalán nem tartozott a „tartva el nem tartható" kategóriába.

48 A sajtóhadjárat Az Esti Lapok először március 19-én foglalkozott az üggyel. A képviselőház március 17-i ülést kommentáló tudósításban a „H-e" betűjelű szerző a konfiskáció és szekvesztráció (elkobzás és zárolás) közötti különbségeket taglalta, s kifejtette, hogy Zichy vagyonát az OHB csak zárolta, de nem kobozta el, s ezt az országgyűlés is megerősítette. A cikkíró szerint legalábbis furcsa, hogy a Budapesten az igazság- és pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó drágaságokkal Debrecenben a rendőrség foglalkozik, illetve hogy amíg Pesten az árverés meg sem kíséreltetett, Debrecenben a rendőrség hirdeti azt meg. A cikkíró szerint az árverést a jogi megfontolások ellenzik, de gyakorlati szempontok sem szólnak mellette, hiszen Debrecenben nincs igazi kereslet, s ha a kormány a papírpénz fedezetét akarja erősíteni, akkor teljesen mindegy, hogy az említett értékeket vágy az azokért kapható összeget akarja e célra fordítani. Ugyanebben a számban ugyanez a szerző „Ékszerek és drágaságok kérdése" címmel még egy cikket írt. Ebben ismertette az ülésen elhangzottakat, név szerint Bezerédj, Nyáry és Madarász nyilatkozatát, majd így folytatta: ,M.i, kik a tárgyalás tanúi voltunk, s a kedélyek s hangulatok oscillatioiból, az érdekek s szenvedélyek belevegyüléséből csak egy igen élénk impressziót hoztunk ki magunkkal a teremből, azt éreztük, hogy a történt nyilatkozatok után az árvereltetés bizonyos drágaságokra nézve, igen kényessé vált a rendőrségnek". A cikkíró a továbbiakban kitér arra, hogy Madarász nyilatkozata ellenére a március 17-i árverésen a résztvevők „drága antik gyűrűket, antik mozaik szelencéket, ritka szépségű tőröket, drága órákat, csubukokat, kardokat s többféle ékszereket s drágaságokat láttak kitéve"; noha a reggeli ülésben Madarász még