Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Utazás, fogság, halál

getére, ahol az általa Szolnokon szervezett 400 főnyi zászlóalj alkotta a helyőrséget. A nagy kérdés azonban az volt, sikerül-e egyáltalán átszállíttatnia a foglyokat a szigetre. Hiszen a Hunyadi-csapat és az adonyi nép hangulata semmi jót nem ígért. Görgei először felkereste a fogoly grófokat, akik éppen ebédeltek. A két fogoly megörült Görgeinek, s előbb Ödön kezdte el bizonygatni, hogy ő mindig jó hazafi volt, s korábban a szabadelvű párthoz tartozott, majd Pál mondta el, hogy nem akarván hazája ellen harcolni, leköszönt tiszti rangjáról. Görgei azonban nyugalomra intette őket, s közölte velük, hogy átszállíttatja őket Csepel szigetére, ahol hadbíró fogja őket kihallgatni. Ezután igyekezett kíséretről gondoskodni. Sikerült is néhány megbízható Hunyadi-közvitézt összeszednie, s az egyre növekvő számú és indulatú néptömeg szeme láttára kísérte a grófokat az adonyi Duna-partra. Az út mintegy fél óra hosszat tartott, s közben a sokaság egyre szórta átkait, főleg Ödön grófra. Görgeit is megvádolták, hogy csak azért akarja őket átszállíttatni a szigetre, hogy onnan megszöktethesse őket: ,£zek mind a ketten már régen a legközelebbi fűzfákon lógnának, ha szegény parasztok, és nem méltóságos mágnások volnának". }r

A gróf számára nincs törvény a szegény ember számára meg nincs igazság" - kiabálta a tömeg. Görgei nagy nehezen megóvta a foglyok épségét, s amikor a tömeg megrohanni készült őket, megparancsolta embereinek, hogy az elsőként támadót lőjék le. Ez hatott. A tömeg megtorpant, s Görgeinek elég ideje maradt arra, hogy a közben szintén halálos fenyegetések révén megszerzett molnárladikokon átszállíttassa a két foglyot a Csepel szigetére.

8 Itt összeült a hadbíróság, amelynek elnöke Görgei volt, tagjai pedig, összesen tizenketten, Görgei saját zászlóaljából kerültek ki. A hadügyészi tisztet Karcsai Károly látta el. A hadbíróság először Zichy Ödönt hallgatta ki. Zichy elmondta, hogy Székesfehérvárott a helybéliek arra kérték, eszközölje ki Jellacictól, „hogy tovább emberei ne raboljanak". Jellacic távozása után haza akart menni Kalózra, s útközben Soponyán fogták el. A nála lelt kiáltványokról azt mondta, hogy azokat a házába beszállásolt horvát tisztek hagyták nála, s inasa tévedésből rakta holmijai közé. ő azokat nem terjesztette, s nem is akarta terjeszteni, mert csak néhány órára ment haza Kalózra, hogy a települést Roth csapataitól megóvja. Janny Alajos hadnagy megjegyezte: ha a fehérváriak Zichyt kérték fel közvetítésre, akkor igencsak jóban kellett lennie a bánnal. Zichy erre azt válaszolta, hogy az említett küldöttségben mások is részt vettek, s „hogy bennem Jellacicnak nagy bizalma nem volt, bizonyítja azon körülmény hogy még elfogatásom előtt egy nappal 60 szerezsánt küldöttek lakomba megvizsgálni, hogy nincse-