Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

Az uradalom 1821-ben a közös legelőt elkülönítette, és annak egy részét a jobbágyok kapták meg. Az úrbéres telkek száma 1848-ig már nem változott: 1830-ban nem egészen 13 egész telek volt Sárosdon. 1841-ben a házas zsellérek arról panaszkodtak, hogy az uradalom őket is a telkesekhez hasonlóan igásrobot szolgálatra kötelezi, holott nekik ez a törvény értelmében sem kötelező. Említik, hogy ezután a gyalogrobotot hajlandók csak elvégezni. Az 1840-es évek közepén egymást követően rossz volt Sárosdon a termés, és 1846-ban éhínség lépett fel. Különösen a zsellérek helyzete vált kritikussá. A birtokosok az aratórészt pénzben fizették ki, mivel alig termett gabona, ugyanakkor a burgonya is fertőződött és alig termett. A nyári- keresetből a zsellérek mindössze 3-4 mérő gabonát tudtak vásárolni, mivel a búza ára igen magas volt. Ebben az évben a sárosdi zsellérek a jakabszállási uradalomban dolgoztak, arattak és ők végezték a nyomtatást is. A jakabszállási uradalomban a 19. század első felében tőkés üzemszervezési folyamat ment végbe. A puszta bérlője, Horhy Mihály a gazdaságban váltógazdálkodást vezetett be. Korábban főleg a külterjes állattenyésztés volt a fő foglalkozási ág Sárosdon és a pusztákon. Horhy nevéhez fűződik az istállózó állattenyésztés meghonosítása, a rendszeres trágyázás bevezetése, a nagyüzemi kukorica termesztés kialakítása. A majorsági kukorica termelés Horhy példája nyomán kezdett elterjedni a Fejér megyei uradalmakban, de a gazdaságszervezés területén végzett munkáit is példamutatónak tekintették. A kukoricát természetesen ismerték a falvakban, a pusztákban, de csak kis területeken termesztették. Néhol csak annyit ültettek kukoricából, mint amennyit a virágokból volt szokásos. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a kukorica ápolása rendkívüli munkaerőt igényelt, melyet kézierővel ekkoriban nem igén tudtak elvégezni. A kukoricát a tenyészidő alatt többször kellett kapálni, majd ritkítani, (egyelni), de szedése is nehéz volt.