Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

Horhy a kapálás nagyobb részét ekézéssel kiiktatta, a vetést pedig az ősszel mélyen szántott és jól trágyázott földbe tavasszal végezte el. A sárosdi iskoláról az 1840-es években kapunk újra hírt. 1841-ben a tanulók száma 54, akik valamennyien látogatták az iskolát. A tanító, Závodszky István szerint a tanulók a pusztákról bejárnak az iskolába. A tanterem elég szűknek bizonyult. Az iskola fűtését a mezőváros költségére végezték, a könyveket a szülők vásárolták, a papírt a helybeli lelkész adta, a padokat a mezővárosi költségvetésből készítették. A tanító jövedelme: a város évente fizetett 20 forintot, 8 font húst, 8 font sót, 22 font faggyút, 2 öl szalmát, 1 öl fát, 2 akó bort, pár-bérben a szülők 1 véka búzát adtak, ami összesen évente 100 vékát tett ki. A tanító magyar nyelven oktatta a bibliát, a keresztény tudományt, olvasást, írást, számolást. Az épület rozzant állapotú, így már 1841-ben javításra szorult volna. 1841-ben iskola működött Jakabszálláson is, ahol a tankötelesek száma 65, bár ezeknek csak mintegy egyharmada látogatta az iskolát. Az iskola fenntartója a földesúr, aki a tanítót, Lénárd Jánost fizette. 1850-ben 16 fő élt Jakabszálláson. Ők voltak az állandó lakosok. Ugyanebben az évben idénymunkások nagy számban tartózkodtak Jakabszálláson: a 315 fő idénymunkás az osztrák birodalom tartományaiból érkezett ide. A jakabszállási uradalom 2670 holdat tett ki. Az uradalom 12 táblába volt beosztva, egy-egy tábla 222 és fél holdat foglalt magába. A puszta közepén épült fel a major, ahol csinos urasági és majorsági épületek álltak. A 12 táblára osztott uradalmat fák környékezték, és valamennyi táblát jó közlekedési út kötötte össze a majorral. A nagybirtokos, Eszterházy János és örökösei váltógazdaságot folytattak, ahol a növénytermesztés mellett az állattenyésztés is igen szép eredményeket mutatott fel. 26 i