Bödő István et al. (szerk.): „Füstölgő romok közt” - Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően - Fejér megyei történeti évkönyv 31. (Székesfehérvár, 2016)
Bevezető - Fejér megye a második világháborúban
szárnya a Csepel-szigetről kiindulva meglepetésszerű támadást indított a Rácalmás— Adony vonalon, azonban a védelem a kísérletet meghiúsította. A 2. magyar huszárezred december 6-a estig tartotta állásait. A 46. hadsereg főerői Ercsi és Érd között keltek át a folyamon, ahol december 5-ére sikerült — jelentős veszteségek árán — több hídfőállást kiépíteniük. A következő napon ezeket a hídfőket sikerült egyesíteni, majd december 7-én Ercsit is sikerült elfoglalniuk.22 A Duna nyugati partjára történő sikeres átkelésekkel a 2. Ukrán Front csapatai is bekapcsolódtak a Fejér megyei hadműveletekbe. A Jenó-vonal gyors összeomlása nehéz helyzetbe hozta a német hadvezetést, kézenfekvő megoldásnak a Margit-állásba történő visszavonulás tűnt, azonban az Hans Friessner vezérezredes visszaemlékezései szerint ekkor még gyengén kiépített volt.23 A vonal megvédéséhez szükséges katonai létszámmal sem rendelkeztek, ezért a szovjet előrenyomulás hátráltatását tűzték ki célul. Minden igyekezetük ellenére december 7-én a Vörös Hadsereg elfoglalta Polgárdit, ezzel a Margit-vonal egy szakasza is a kezükre jutott, azonban másnap a németeknek sikerült visszafoglalni a települést. Ugyanekkor az ercsi hídfőből kiinduló támadás egészen Kápolnásnyékig nyomta előre a frontot. December 8-án a szovjet csapatok Tácnál és Seregélyesnél is elérték a védelmi vonalat, utóbbi település a kezükbe is került. Belsőbárándnál a Margit-vonal fővédőövének első állásaiba is betörtek, innen december 10-én sikerült visszavetni a támadókat.24 A szovjet hadvezetés belátta, hogy a védelmi erőkkel fokozatosan feltöltött Mar- git-vonalat az erőviszonyok kiegyenlítődése miatt az eddigi stratégiával nem tudják áttörni, ezért december 9-én tíznapos hadműveleti szünetet rendeltek el. Mindkét Ukrán Front egységei ideiglenes védelembe mentek át, hogy a későbbi támadásra való felkészülés jegyében feltöltsék erőiket.25 Ekkor a front Fejér megyei szakasza a Mar- git-vonalat követte. Az 1944. december 9—19-e közötti időszakban — a helyi jelentőségű csatározásokat leszámítva — komolyabb hadművelet nem zajlott a megyében. A németek egy „Késői szüret” fedőnevű támadás megindítását tervezték a Balaton és a Velencei-tó körzetében, azonban az elhúzódó tervezés miatt nem maradt idő annak megvalósítására.26 A hadműveleti szünet alatt a szembenálló felek megerősítették soraikat, a német-magyar egységek készültek a várható nagy szovjet támadásra. 1944. december 20-án a szovjetek Tácnál, Belsőbárándnál és Pákozdnál betörtek a Margit-vonalba, ezzel egyidőben a Velencei-tótól keletre is nagy erejű támadás bontakozott ki. A német ellentámadások nem tudták megfékezni a Vörös Hadsereg csapásainak erejét, akik december 22-én Székesfehérvár és Martonvásár között több helyen is áttörték a Margit-vonalat, ezzel megnyílt az út a megyeszékhely irányába. Székesfehérvárért december 22-én kezdődött el a harc, a keletről és északnyugatról támadó egységeket sikerült feltartóztatni a védőknek, azonban a délről támadó egységek benyomultak a városba, ami heves harcok árán másnapra szovjet kézbe került.27 A megyeszékhely körül zajló páncéloscsata hevességét érzékelteti a december 20-a és 23-a között kilőtt 216 szovjet harckocsi.28 10
