Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

hogy a vízelvezető árkokat legutóbb 1934-ben tisztíttatta ki az akkori elöljáróság. Szabó Imre helyettes vezető jegyző szerint nincs egészséges vizet adó kút a községben. Az ivóvizet a felszabadulás előtt is más községekből hozták. 1948 őszén 3 mélyfúratú kút létesítését határozták el, amelyből egy el is készült, de 1949 nyarán egy másik artézi kút fúrására is megbízást adtak. Ezt a Vörösmarty utca elejére tervezték. A rossz ivóvíz miatt a községben a szikvízüzem tulajdonosának sok munkája volt. 1947. június 24-én Krizsán Lajos kapott engedélyt arra, hogy egy második szikvízüzemet létesítsen. Ugyancsak az ivóvíz hiánya miatt indokolták a sok kocsma fenntartását. 1945-ben 8 kocsma üzemeléséről tudunk. A közösségtől érkezett olyan igény, hogy a kocsmák számát kettővel gyarapítani kellene. A községi közgyűlés ebbe beleegyezik, de az engedélyező hatóságot arra hívta fel, hogy az engedély kiadását halassza addig, amíg hadirokkantak, esetleg hadiözvegyek a kocsmajogot kérik. Akkor viszont juttassanak nekik. (A kocsmajog minden 500 lakosra volt engedélyezve.) A község lakosságának gyarapodását szolgálta az évi két országos vásártartás. Ehhez járult 1947. június 24-től egy hetivásár-nap. A közgyűlésen a szerdai napot jelölték ki hetivásár tartására. Ez volt az az idő, amikorra a háborús károkból kilábaltak a gazdák, illetve a földreform után az újgazdák is biztonságos termelést folytattak. Közben az állami terhek visszafogták a paraszti gyarapodást. Így például: 1945. augusztus 29-ig 59 szarvasmarhát adtak át katonai közellátási célokra, valamint 16 sertést. November 10-ig 50 mázsa burgonyát, 50 mázsa szénát adtak át hasonló célokra. Ez utóbbi beszolgáltatási kontingens nem is volt különösebben nagy teher, de az állatok átadása már nehézségekbe ütközött, hiszen a harci cselekmények alatt szinte minden szarvasmarha elveszett. Amikor a pénz stabilizációja érvénybe lépett, kiderült, hogy a parasztságnak nincs eladni valója, így pénzhez sem juthatott. Az adófizetést ezért nem is tudta a hatóság szorgalmazni. A pénzhiány sokáig jellemzője volt a paraszti gazdaságoknak. A faluban nagy felháborodást keltett, hogy 1946 nyarán egy 230 holdas gazdaság elhanyagoltan állt. A gazdaságban 1945—1946. gazdasági évre mindössze 20 hold búzát vetettek el, amelyről összesen 48 mázsát csépeltek, a 25 kat. hold napraforgót pedig nem kapálták, így az nem is termett. A képviselő-testület javaslata, hogy a birtokot kobozzák el, és juttassák igényjogosult kisparasztoknak. Ebben az időben terjedt el a hír, hogy Szlovákiából magyar családokat utasítottak ki. A perkátai képviselő-testület úgy határozott, hogy e családok közül 20 letelepedhet a községben, akiknek házat, földet tud adni. A földmívesszövetkezetnek nagy bázisa volt Perkátán, s az újgazdák mellett a régi kisbirtokosok is tagjai voltak, A földmívesszövetkezet helyiséget kapott a Gazdasági Népházban, ahol már a községi Gazdakörnek és a Katolikus Legényegyletnek is voltak helyiségei. A földmívesszövetkezet a majorokban is létrejött: például Mély völgy pusztán 1945. szeptember l-jén alakult meg. 1947-ben a Népjóléti Miniszter egészségügyi ház létrehozását tervezte a községben, de ehhez évente 4 ezer Ft támogatást kért. Az össze17 FMTÉ 22. 257