Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Kállay István: Magyaralmás
soknak osztottak ki. 1926-ban Csákberény átiratban kérte e földek átcsatolását. Ezt Magyaralmás képviselőtestülete megtagadta, mivel az amúgy is szegény Magyaralmás adóalapot veszítene az átcsatolással, így még nagyobb teher jutna a lakosságra. 1927-ben újra napirendre került az ügy, de a válasz ekkor is elutasító. 141 A legfontosabb bevételi forrás a pótadó, melyet a földadó, kereseti adó és egyéb állami adóalapok után, minden évben változó kulcs alapján vetettek ki. A pótadó %-a eleinte teljesen a szükséglet szerint ingadozott. 1924-től kezdve azonban az állam 50%-ban szabta meg, vagyis ettől kezdve úgy történt a költségvetés bevételeinek az összeállítása, hogy a szokásos állandó bevételek (földbérlet, fogyasztási adók, illetékek stb.) -4- a pótadó, a szükséges %-ban. Ha azonban a pótadó 50%-nál magasabb volt, akkor azt a %-ot, mellyel az előírt 50-et meghaladta, kimutatták ugyan, de segélyként a vármegyétől kérték. 1931-ben az uradalom-bérgazdaság bérlője. Vidor Zsigmond, töröltette a gazdaság terhére kiírt kereseti adó utáni községi pótadót (1673 P-t). A képviselőtestület az Adófelszólamlási Bizottságtól kérte az adók fenntartását, ,,mert ha ez a nagy bérgazdaság, 200 holddal kicsúszik az adófizetés alól, akkor Magyaralmáson meghalt az adómorál." 14 '' A községi költségvetés és pótadó 1919—1923 között a következőképpen alakult: 1 ''' 1919. 1920. 1921. 1922. 1923. Kiadás 15 091 19 219 69 233 75 953 266 673 Bevétel 1 650 3 237 3 501 3 501 25 500 Hiány 13 411 65 982 65 732 72 452 241 173 pótadó áll. adók után 79 % 95,8% 39,1% 42,6% 118% pótadó egyég adók után 8.5% 4,1% 3 % 3,5% 152% A lakosság fizetőképessége a mezőgazdaságtól függött. így érthető, hogy aratásig a gazdák adót sem tudtak fizetni. Innen származott az a kényszerhelyzet, hogy a község az év első felében fizetési nehézséggel küzdött. Ezen az áldatlan állapoton függőkölcsönnel segítettek. Ennek lényege az, hogy a költségvetés alapján kimutatták a várható adóbevételeket, gyakran évekre visszamenő hátralékaikat és erre a várható bevételre kölcsönt vettek fel valamelyik alapból, vagy banktól. 147 1924-ben a képviselőtestület letelepedési díjat akart bevezetni. Eszerint az adót nem fizetőktől 50 kg búzát, a vagyonnal rendelkezőktől 100 kg búzát, a 3 millió K-nál több adót fizetőktől 200 kg búzát szedtek volna. A vármegyei Törvényhatósági Bizottság nem hagyta jóvá, mivel az 1886:XII. tc. 9. § értelmében ,.minden honpolgárnak joga van bármely községben letelepedni", és ezért díj nem szedhető. Engedélyezte viszont 20 aranykorona szedését, felvételi díjként. 148 Az 1920:XXXV. tc. 115. § lehetővé tette, hogy a község bevételeinek növelésére ingatlan-vagyonátruházási illetéket vezessen be. Az 1932. októberi közgyűlés az illetéket 2% r ban szabta meg, de csak az idegenektől szedték, mivel ,,ha már ingatlant tudnak venni, ezt a terhet is elbírják. A helybeliektől azonban nem szedik, mert ,,a helybeli lakosokra
