Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság
úgy módosult, hogy a lakosok vagy mesterlegények — 4 forint büntetés terhe mellett — csak akkor mehettek idegenbe aratni, ha két-három hold gabonát a városban learattak. Ezt a bíróval kellett igazoltatni, utána mehettek idegenbe. Ez nemcsak a munkaerőhiányt mutatja, hanem azt, hogy a mesterlegények aratással is foglalkoztak. 1755—1756-ra a büntetés 12 forintra emelkedett. Az aratás idejét — a tizedszedők javaslata alapján — a tanács határozta meg. 1 ' A tarlózást és gereblyézést a tanács tiltotta, „mert nemcsak a tarlót szedik végig, hanem a keresztekből is lopnak. Ezért a tarlózást megtiltották, a gereblyézést is csak Szent Mihály nap után engedélyezték. 1824ben a gazdák amiatt panaszkodtak, hogy a gereblyézés során a lakosok a nagy költséggel odahordott trágyát is elviszik. A tanács erre a gereblyézést minden időben megtiltotta. A szegény lakosok tüzelőjének biztosítására azonban a következő évben október 15-ig újból megengedték. 18 A cséplők 1726—1731-ben a téli gabona tizedrészéért, a nyárinak nyolcadrészéért végezték munkájukat. 1732-ben magyaróvári lakosok is csépeltek a városban. 1793-ban a cséplők bérében nem tudtak megállapodni. Ezért a tanács és a választott község együttes ülése döntött: minden 100 mérőre egy mérőt kapjanak superadditamentum címén. 1!> A cséplést általában a tél beállta előtt elvégezték, de volt kivétel is (pl. 1764), amikor ,,a nyomtatás téli időre maradni látszott".'-' 0 A tanács 1796-ban határozatban rendezte a cséplési munkákat. Eszerint a cséplőhelyre annyi lovat kellett vinni, amennyire szükség volt. Kocsit — a lopás megakadályozására — nem lehetett ott tartani. A cséplők minden 100 mérő után — mint korábban is — egy mérőt kaptak. A cséplés ideje alatt „más készpénzes munkát" nem vállalhattak. Minderre Heissler József városgazda ügyelt/ 1 A szérű kevés volt, ezért gyakran a házaknál vagy a földeken csépeltek. Ezt. a tanács tiltotta, különösen az ellen volt, hogy a száraz és vizes réteken nyomtassanak. 1822-ben pl. dobszóval hirdették ki a kemény büntetés terhe melletti tilalmat. Inkább a szérűhelyeket bővítették vagy szaporították. 1827-ben a földmérő mérte fel — szélesítés céljából — a szérűn vezető ún. Taliga utat, hogy könnyebben megközelíthető legyen.' 23 A cséplési munka jelentőségét mutatja, hogy a tanács — egy belső tanácsnok személyében — külön „szérűkre ügyelő" biztost jelölt ki, ami azonban vitákra is okot adott. A biztos ui. másképp számolta a gabonát, mint a gazdák vagy a cséplők. A szószóló mindig ez utóbbiak pártjára állt. 23 1833-ban a város azoknak a szántóföld-birtokosoknak, akiknek erre más helyük nem volt, szérűhelyet osztott ki. A rácvárosi részen az Abai út melletti Halmoknál, valamint a Lövöldöző ház végénél, a téglakemence helyén. A felsővárosi részen a zámolyi sorompónál, és a Csutora temető melletti Peres rét dombjain (ahol az új téglaégető is létesült). Egy szérűhely szélessége 28, hossza 47 m volt. A gazdáknak hat évre kellett vállalniok a szérűhelyet, évi 1 konvenciós forint díjért. A szérűhelyek végeit fel kellett árkolni, azonban ott lakni vagy marhákat tartani tilos volt. Akiknek kevesebb szántójuk volt, ketten-hárman álltak össze egy-egy szérűhelyre. Ha valaki a szántóföldjét eladta, a szérűhelyet is vissza
