Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság

kellett adnia a városnak. 1844-ben pl. több mint 100 szérűhelyet osztott ki a tanács azoknak, akik „arra takarmányaikkal kitakarodni kívánnak".*

4 Gabonatermelés A gabonatermelés elsődleges célja a város önellátásának a biztosítása, vagyis annyit termelni, amely a lakosság szükségletét kielégíti. Ennek érdekében a városok statútumokat is alkottak. Sopron város pl. •— az éhínségre való tekintettel — megtiltotta a gabona elővásárlását, vagy Nagyszombat — a gabonából való sörfőzést.'" Háborús időkben Székesfehérvárott is gabonaellátási zavarok mutatkoztak. 1693-ban pl. ,,a város nagy szegénységéről" olvashatunk a jegyzőkönyvben. Vagy 1704-ben, amikor a kurucok semmisítették meg „akár lábon, akár keresztben" a termést* De okozhatott a terméketlen év is ellátási zavarokat, néha éhínséget is. 1726-ban pl. a tanács a rossz termés miatti drágulás megelőzésére, elrendelte, hogy „mindenki annyi gabonát vehet, amennyi a szükséglete". 1738-ban a „jobb gazdaság érdekében" későbbi kiosztás céljából — a városi kamarás a régi gabonát megerőltette és „hordókba betaposva konzerválta". Természetesen a tanács előrelátása nem terjedhetett ki a katonai élelmezési hivatal különböző követeléseire. 1762-ben pl. 4000 mérő zabot kértek a várostól, de a magtárban csak 2000 mérő volt.

27 Terméketlen volt az 1769-es év, úgyhogy csak 15 285 mérő búza, 4438 mérő árpa, 752 mérő zab termett. Ez nem fedezte a 8875 főnyi lakosság 74 949 mérőnyi szükségletét. A következő évben már jobb volt a termés: 39 708 mérő búza, 12 394 mérő árpa és 2145 mérő zab termett, ami már megközelítette a szükségletet (a lakosság száma ekkor 8895 volt). 1775-ben 21 825 mérő búza, 7822 mérő árpa és 1211 mérő zab termett. Jó termés volt 1777-ben (búza: 40 180, árpa: 4516, zab: 1134 mérő), a lakosság szükséglete viszont ekkor már 77 931 mérő volt. Az 1778—1781 közötti években a termés összesen 25—30 000 mérő között mozgott, vagyis egyik évben sem tudták az önellátást biztosítani, évente 30—50 000 mérő gabonát kellett vásárolni.* A városban ebben az időben nem volt olyan piac, ahol nagymennyiségű gabona cserélt volna gazdát, a gabonát a megye falvaiból szállították a városba.'

29 A tanács a várható termést megpróbálta előre felbecsülni. .Ilyenkor egy keresztet 17 kévének, búzánál-rozsnál egy, árpánál-zabnál két mérőnek vettek. A próbacséplés után — az 1780-as évektől — jelenteni kellett a helytartótanácsnak: nem várható-e gabonahiány? Ha jónak ígérkezett a termés, a városi kamarás eladta a városi raktárban őrzött régi (néha több éves) gabonát. Ha azt jelentették is, hogy „az idei aratás jobb lett, mint várták", hozzátették, hogy „mégis a valóságban sem növekedésről sem csökkenésről nincs szó", nyíltan így akarták megelőzni a katonai követelések növelését.

30 A tanács — pl. rossz búzatermés idején — azt megpróbálta más gabonával pótolni. 1787-ben határozatot hozott, hogy — mivel az árpatermés jobb volt, mint a búza hozama — „a lakosság árpalisztet őrlessen, keverje azt búzaliszttel, és szokjon hozzá az ilyen kenyérhez, hogy az