Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság
éhínséget elkerülje". A molnároknak jó lisztet kellett őrölniök, és megtiltották a gabonakereskedést „szlovák gyümölcskereskedőknek, gazdáknak, görög és zsidó kereskedőknek". A gabonából csak akkor lehetett szeszt főzni, ha az emberi fogyasztásra alkalmatlan volt. Ilyen azonban ritkán adódott, hiszen a több éve a vermekben rothadó gabonát is megették. 31 Ha silány volt a termés, a tanács kötelezte a pékeket, hogy minél több gabonát szerezzenek be raktárra, de maga is vásárolt. 1805 novemberében pl. a tanácsülés közben jelentette egy tanácsos, hogy a piacon egy ember nagy mennyiségű zabot és árpát árul (mérőnként 2, ill. 3 forintért). Az ülés azonnal megbízta a kamarást: nézze meg a terményt és ha megéri, vegyen belőle. 311 Rossz volt a termés 1816-ban is. A város a nádortól és a helytartótanácstól szigorú leiratokat kapott: a legkeményebb felelősség terhe mellett ügyelnie kell, hogy a legszükségesebb élelmiszerekben ne legyen fogyatkozás. A lakosokat felhívták, hogy kevés gabonájukat ne cseréljék el gyümölcsért, fa- és cserépedényekért stb., ne főzzenek belőle pálinkát vagy sört, a búzakereskedőket, hogy időről időre jutányos áron adjanak el raktáraikból a pékeknek és molnároknak gabonát; a tehetősebb polgárokat, hogy ne a helyi, hanem a távolabbi piacokon szerezzék be a szükségletüket. „Különösen ügyelni kell arra, hogy senki a pénzével ne éljen vissza, szegényebb polgártársait ne nyomorgassa azzal, hogy gabonát nyerészkedésre vásárol... A szegények serény munkával szerezzék meg élelmüket". 33 Székesfehérvár 1828-ban sem tartozott azok közé a városok közé, amelyek a gabonaszükségletüket biztosítani tudták. Az egy főre jutó szántóterület és az egy holdra jutó földjövedelem nagysága alapján nem is lehet az önellátást feltételezni. 37 ' Az 1830-as évben ismét rossz termés volt várható. A helybeli császári királyi élelmezési hivatal és a helytartótanács júliusban izgatottan érdeklődött a terméshozamok felől. A helytartótanács külön is felhívta a tanács figyelmét, hogy ne várja meg a nyomtatás végét, hanem szeptember végéig adjon információt. Ezt a városi kapitányi hivatal meg is tette. A helytartótanács októberben csaknem szószerint ugyanazt rendelte el, mint — fentebb — 1816-ban. Kimondták viszont, hogy gabonával csak a kereskedők kereskedhetnek. 35 A további éhínség megelőzésére a magyar királyi kancellária 1832től „életes házak,, felállítását szorgalmazta, amelyekből szükség esetén segélygabonát lehetett igényelni. A polgármester azonban inkább kéregetéssel igyekezett a kérdést megoldani. A tanács ezzel nem értett egyet: „A nem gazdag polgárok amúgyis eltartják a betegek, szegények és öregek intézetét is. Jelenteni kell a helytartótanácsnak, hogy nem találtak módot az állandó segítségre". Ijgy azután 1834-ben, amikor újabb terméketlen év köszöntött a városra — még a „kenyérpótló" krumpliból és kukoricából is kevés termett — a tanács kölcsönt vett fel, amiből vetőmagnak és kenyérnek 2000 mérő rozsot és 1000 mérő árpát vásárolt. A gabonát készpénzért, vagy kötelezvényre osztották ki a rászorulók között. A szegények — a család nagysága arányában — ingyen jutottak hozzá. 30 1846 októberében a város közepesnél gyengébb termést, kukoricából, zabból rossz termést jelentett (egyedül a sarjú volt jó). Még a krumpli is
