Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

81 de Vaux i. m. 79. 82 Colocci i. m. 103. 83 de Vaux i. m. 80 84 de Vaux i. m. 83. 87

' de Vaux i. m. 56. 8,i Colocci i. m. 103. 87 Arnold i. m. 36. 88 Cölccci i. m. 98. 89 Arnold i. m. 30. 90 Arnold i. m. 77. 91 Feaudiére i. m. 92 Colocci i. m. 102. 93 de Vaux i. m. 87. 94 de Vaux i. m. 88. 95 Kogalniceanu i. m. 14. de Vaux i. m. 88. 97 de Vaux i. m. 168. 98 Jókai Mór: A magyar nemzet története. II. kötet. 268. ,J!I Kogalniceanu i. m. 35. 100 Pett i. m. 87. 1(11 de Vaux i. m. 54. 102 Pogány György—Bán Géza: A magyarországi cigányok helyzetéről. Budapest, 1957. 6. 103 de Vaux i. m. 125. m Bloch i. m. 39. 105 Pogány—Bán i. m. 4. 106 Kogalniceanu i. m. 14. Pogány—Bán i. m. 4. 11,8 Enessey i. m. 25. 109 Colocci i. m. 43. 11,1 Bodgál Ferenc: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányok fémművessége. Miskolc 1968. 1. 111 Enessey i. m. 32. 112 Századok 1877. évf. 455. Csendes Jáiíos: Adatok a magyarországi cigányok történetéhez. "

:i de Vaux i. m. 43. 114 Etnographia 1890. évf. 164.; Cs. D.: A magyarországi cigányok történetéhez. 115 de Vaux i. m. 122. Magyar Nemzet 1975. VI. 15. Puruczky: A török világ riportere. 117 Ethnographia 1890. évf. Márki Sándor: Az arad megyei cigányok története. 442. 118 Hazánk s a Külföld 1869. évf. 674. Szántay: A cigányok magyarországi történetéhez. 119 Eötvös József br.: Magyarország 1514-ben. 602. 120 Colocci i. m. 99. 121 Enessey i. m. 35 és köv. oldalai 122 Enessey i. m. 35. 123 Enessey i. m. 117. 124 Grellmann i. m. 349 Ezt gyaníthatjuk bethlenfalvi Thurzó György gróftól, Árva vára urának, Magyarország nádorának a kunok főkapitányának a főpapokhoz, fő- és alispánokhoz, várkapitányokhoz, udvarbírákhoz, valamint a tekintetes és nemes urakhoz és ő! szent királyi felsége más hűséges alattvalóihoz intézett alábbi körleveléből: „Valamint az ég szárnyasainak fészkük, a rókáknak lyukuk, a farkasoknak rejtekük, a medvéknek barlangjuk van, és minden állat megtalálja a maga szállását, csak a nyomorult egyiptomiak, akiket cigányoknak nevezünk — senki sem tudja, vajon ama kegyetlen fáraó zsarnoksága, vagy a balsors rendelése miatt — folytatják ősidők óta keserű életüket a városokon kívül, a mezőn és réteken, sátrak alatt, együtt az öregek és ifjak, gyermekek és csecsemők. E népnek a záporokat, fagyokat, rekkenő hőséget falakon kívül rendeltetett elszenvedni. Nincs hazájuk, nincsenek városaik, mezővárosaik, nem kívánkozhatnak királyuk oltalma alá, hanem mindig bizonytalanságban tanyázván, nem ismernek godoskodást és törekvést valamire. Éjjel és nappal a szabad ég alatt, kezükben az üllőt, fújtatót, kajátpácsot és fogókat forgatván keresik meg kenyerüket és ruházatukat, tartják e lövéi-