Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Életrajzok - Farkas Gábor: Beregi Nándor (1873 – 1944)

Már április elején 26 ezer darab téglát szerzett a vajali iskola építéséhez. Május 17-én közművelődési bizottság jött létre, ahol az általa is nagyrabecsült Jókai Endrével — (polgári iskolai tanár, majd igazgató) — együtt képviselték a tanítókat. A községi ellenforradalmi erők már április közepén gyülekeztek. Szervezkedésüket szinte nyíltan végezték. Április 23-án antiszemita röplapokat osztogattak a faluban, és ezzel már elhintették a gyűlölet csíráját a zsidóiskola tanítója ellen. Ehhez járult a június 8—9-i ellenforradalmi megmozdulás, amelynek leszerelésében csekély mértékben bár, de részt vett Beregi Nándor is. Az ellenforradalom helyi vezérei csak az alkalomra vártak, hogy a direktórium és a néptanács egyes tagjaira lecsapjanak. Beregi Nándor az 1918—1919-es tanév befejezése után a fővárosba utazott. A Tudományegyetemen szociológiai továbbképzés kezdődött, ahová beiratkozott. Itt érte a Tanácsköztársaság leverésének híre is. Augusztus elején a család Budapesten tartózkodott, a gyermekek a nagyszülőket látogatták meg. Augusztus 7-én a Gólya utca 39. számú házba — ebédelés közben — három, számukra ismerős móri férfi lépett be. Közülük ketten Beregi Nándor egykori tanítványai voltak. Mindhárman darutollas tisztek voltak. Felhatalmazásuk Beregi Nándor letartóztatására nem volt, így lényegében elhurcolták. Néhány napos Markó utcai fogvatartás után Mórra vitték. Az ellenforradalom helyi vezetői gondoskodtak róla, hogy a móri vasútállomáson nagy tömeg legyen jelen, amikor Beregi Nándor megérkezik. Sikerült is a csőcseléket felheccelni, amely az állomáson megszégyenítette a művelt tanítót. Az állomáson történteket és a községházáig való bevonulást végig kellett néznie a Beregi családnak is, ugyanekkor érkeztek a fővárosból Mórra. Beregi Nándort a községháza fogdájába vitték, a család pedig a csőcselék által kirabolt és feldúlt lakásba ment. Beregi Nándor három hétig volt a községi fogdában, ahol a direktórium több tagjával együtt kegyetlen kínzásoknak volt kitéve. Éjjelente részeg emberek véresre verték őket. Három hét múltán a székesfehérvári törvényszéki fogdába kerültek. Beregi Nándor szerencsésen kikerülte a „siófoki pokoljárást", ahová ezidőben hurcolták el Velinszky Lászlót, Balogh Jánost és a székesfehérvári direktórium több tagját. A bánásmód azonban Székesfehérvárott sem volt enyhébb. Egy leírás szerint a fogházban román katonák hajókötéllel több ízben verték. Egy ízben a gyenge fizikumú emberre 50 ütést akartak mérni, de az a 10.-nél elájult, s megbetegedett. Ezután hat hétig kórházban feküdt, de az ütések nyomait hátán, lábán élete végéig hordozta. Gyógyulása után visszakerült a fogházba. Az egyik vezetőállású törvényszéki alkalmazott látván állapotát, megszánta őt, és megengedte neki, hogy órákon át a lakásán tartózkodjék, sőt zeneórákat adott gyermekeinek. Azt is látta, hogy a tanító ártatlan, nincs miért büntetni. Kifejtette előtte, hogy egyelőre: ,,a móriak haragjától csak ezek a falak védik meg." A család Móron állandó rettegés közepette élt. Felelőtlen egyének éjjelente betörték az ablakokat, megverték gyermekeiket, ellenük lázították az iskolák tanulóit. Szinte tömeghisztéria kezdődött, amely Beregi Nándort tette bűnbakká a móriak minden nyomorúságáért, szenvedéseiért, melyet a világháború okozott. A család egyik tagja így ír visszaemlékezésében ezekről az évekről: „anyagilag, erkölcsileg teljesen tönkrejutottunk, az esemény letört életünkről minden mosolyt és az örömet megfagyasztotta gyermeki lelkünkben." Voltak idők, amikor a társadalom üldözése elől az ártatlan gyermek az iskolába menekülve, védelmet nyert. Ha