Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Életrajzok - Farkas Gábor: Beregi Nándor (1873 – 1944)

a tanulótársak nem is, de a katedrán ülők bölcs mérlegelése folytán az üldözöttnek legalább a tanítás alatt nyugalma volt. Beregi Nándor gyermekeinek ez sem jutott osztályrészül, mert kevés volt azoknak a száma, akik le tudták volna inteni a „darutollas" nézetekről ismert egyéneket. Tivadart a polgári iskolában, Renátát a községi elemiben okkal, ok nélkül szinte naponta pálcázták, miközben a kommunista apa példáját emlegették. Elviselhetetlenül nehéz lett a gyermekek helyzete is. Az anyának a mindennapi megélhetés gondjaival kellett küszködni. Már két esztendeje volt Beregi Nándor előzetes letartóztatásban, amikor híre érkezett annak, hogy a törvényszéki tárgyalást Móron, a községházán tartják meg. Ehhez a tanúk egész sorát kívánták felsorakoztatni, akiket előre a törvényszék emberei kioktattak. A móri direktórium tagjait is ekkor állították bíróság elé, egy részüket Beregi Nándorral együtt hozták Mórra. 1921. augusztus végén érkeztek meg a foglyok. Beregi Tivadar, ekkor 12 éves — a vasútállomáson felülhetett a kocsira, apja mellé, akit a községházára szállítottak. A törvényszéki tárgyalás augusztus 30-tól szeptember 3-ig tartott. ítéletet szeptember 3-án hirdettek. Beregi Nándort 3 év és 6 hónapi fogházbüntetésre ítélték, valamint hivatalvesztésre. Politikai jogainak gyakorlásától 10 évre felfüggesztették. 1923 végén szabadult. Tanítói állását azonban nem kaphatta vissza. A szocialista mozgalom azonban a család segítségére sietett és a családhoz különféle adományok érkeztek. A fővárosból például Somogyi Béla havonta rendszeresen küldött 300 koronát, de a Szociáldemokrata Párt több funkcionáriusa is segített. Beregi Nándort szabadulása után felkereste Peyer Károly, — és mint a bányászok szakszervezetének főtitkára — felajánlotta segítségét. Peyer többek között azt mondta, a kőszénbányánál el tudja érni, hogy Bereginek a vállalat munkát adjon. Hamarosan alkalmazta is a Hermann—Winter cég, árukiadó, majd könyvelő lett. 1924-ben a móri bányászok többsége szervezett munkás volt. Beregi Nándor itteni tevékenységét nem nézték jó szemmel az ellenforradalom által felszínre dobott személyek. Ismételten Bereginek tulajdonították, hogy a bányamunkásokat nem tudják átszervezni a keresztényszocialista szervezetbe, valamint azt is, hogy a munkások a Népszavát olvassák. Beregi Nándor, aki továbbra is csendőri felügyelet alatt állott, igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a politikától távol áll. Erre hetente egy alkalommal, — a csendőrségen való jelentkezésekor — fel is hívták figyelmét. A bányászok 1924. február 18—22. között sztrájkoltak. A Fejér megyei Naplóban megjelent cikk szerint a sztrájk értelmi szerzője Beregi Nándor egykori direktóriumi tag volt. Beregi azonban feljelentette az újságírót, s a per során bebizonyosodott, hogy ismét alaptalan támadást kezdtek ellene. Ezt a tényt a katonai nyomozók is elismerték, és Beregi Nándor ártatlanságáról jelentettek a honvédelmi miniszternek. Ujabb támadás akkor érte, amikor a móri csőcselék az árki úton lévő kőkeresztet meggyalázta. Most is Beregi Nándorban keresték a „felbujtót". Móri tartózkodása így lehetetlenné vált, és korábbi összeköttései révén a fővárosba került. Ekkor Lágymányoson dolgozott, és a Winter—Hermann cég leszámolónak alkalmazta a rakodóponton. Ekkor már csak Beregi Nándor és felesége voltak együtt. A három gyermek emigrációba kényszerült. Tivadar még 1921-ben anyja fivéréhez, Gerlóczi Józsefhez került, aki a Bérkocsis utcai tanítóképzőbe irattá be. Itt végezte el tanulmányait és 1931-ben Párizsba ment. Renáta 1932-ben, Leó 1936-ban érkezett oda. A gyermekek támogatták