Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Jenei Károly: A székesfehérvári Könnyűfémmű története 1941 – 1946.

Székesfehérvárott pedig a Magyar Aeroexpress Rt. révén repülőgépgyárat kívántak üzembe helyezni. A tárgyalások azonban ismeretlen okokból eredménytelenül végződtek. A halimbai bányanyitás ennek következtében elmaradt. A Tapolcai Bánya Rt. részvénytöbbségét végülis, 1925-ben a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vásárolta meg, hogy a tervezett buxitcement gyára részére a nyersanyagot biztosítsa. A kitermelést a MÁK sem indította meg, mert az Alumíniumérc Bánya és Ipar fíí.-nál vállalt érdekeltséget, melynek a Tapolcai Bánya Rt. részvényeit is átadta. A gánti és csákvári bauxittelepek zártkutatmányait 1920-ban Bálás Jenő és társa, dr. Lázár Andor ügyvéd, későbbi igazságügyminiszter szerezték meg. A bányanyitáshoz kellő tőkével nem rendelkező Bálás Jenő a zártkutatmányokat 1921 februárjában ügynöke útján a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak ajánlotta fel megvételre. A bank szűklátókörű szakértője azonban kedvezőtlen véleményt adott, ezért a tranzakcióból nem lett semmi. A kiaknázási jogot néhány évvel később az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. szerezte meg.

3 A gánti bányában 1925-ben indult meg a termelés külszíni fejtéssel. A Bauxit Tröszt kezdetben tervbe vette, hogy a kiváló minőségű gánti bauxitot a helyszínen dolgoztatja fel és Fejér megyében timföldgyárat létesít. Amikor azonban a timföldgyártásban és alumíniumtermelésben vezető nagy német vállalat, a Vereinigte Aluminiumwerke 1926-ban az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt.-nál komoly részvényérdekeltséget vállalt, a hazai bauxitfeldolgozó ipar megteremtésének a terve egyelőre háttérbe szorult. A német főrészvényes mindent megtett annak érdekében, hogy a gánti bauxitot alumínium gyártásának kizárólagos szolgálatába állítsa. Ebben a törekvésben a magyar kormányszervek is hathatósan támogatták. A gánti bánya 1927-ben már 339 000 tonna bauxitot termelt, melynek 80%-át a Vereinigte Aluminiumwerke vette át/' Az 1929—1933. évi gazdasági válság idején a németországi bauxitexport rendkívül összezsugorodott. Ez a körülmény a Bauxit Trösztöt arra az elhatározásra bírta, hogy a bauxitbányászat nívójának fenntartása, sőt a termelés fokozása érdekében a magyar bauxitfeldolgozó ipar megteremtésére lépéseket tegyen. Az 1932. február 4-i szindikátusi ülés ezért úgy döntött, hogy a németországi Bernburgban a gazdasági válság következtében leállított timföldgyár teljes berendezését megvásárolja. A tranzakció lebonyolítása után a leállított gyárat Bernburgban másfél évre ismét üzembe helyezték, hogy a magyar szakemberek a helyszínen sajátítsák el a timföldgyártással kapcsolatos ismereteket. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. 1933-ban megvásáolta a volt Magyaróvári Lőporgyár épületeinek egy részét és azokba a bernburgi gyár gépi berendezését felújítás és kiegészítés után áttelepítette. A magyaróvári gyár gánti bauxitot dolgozott fel és kezdő gyártási kapacitása 4000 tonna timföld volt.

5 A magyaróvári timföldgyár üzembe helyezése után a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. Csepelen a timföld további feldolgozására alumíniumkohót létesített és hengerművét korszerűsítette. Ugyanakkor a Magyar Fémlemezipari Rt. alumíniumhuzalok gyártására rendezkedett be. 1936-ban a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. Kőbányán helyezett üzembe korszerű hengerművet, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. pedig Felsőgallán állított fel alumíniumkohót.