Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Jenei Károly: A székesfehérvári Könnyűfémmű története 1941 – 1946.

A bauxitfeldolgozó ipar fejlődése azonban korántsem állt arányban a bauxitbányászat egyre növekvő termelési eredményeivel. A gánti bányák 1938. évi termelése a világ alumíniumipara nyersanyag-szükségletének mintegy egyötöd részét fedezték.

6 A bauxit hazai feldolgozásának a fokozása ezért mind gyakrabban foglalkoztatta a szakköröket. A Miniszterelnökség gazdaságtanulmányi osztályán 1938 januárjában tartott értekezlet feltárta azokat a lehetőségeket, melyek a magyar alumíniumgyártás fejlesztését hivatva voltak elősegíteni. A bauxitbányászatban legjobban érdekelt Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. és a feldolgozó ipart képviselő tőkések azonban azon a nézeten voltak, hogy a Magyaróvári Timföldgyár, valamint a WM Acél és Fémművek alumíniumkohója és hengerműve, továbbá a MÁK felsőgallai kohója a hazai szükségletet teljes mértékben ki tudják elégíteni. A bauxitipar képviselői arra az érvelésre, hogy bauxit helyett célszerűbb és gazdaságosabb volna alumíniumot exportálni, a magyarországi drága villamosenergia árakra hivatkoztak. A Talbot centrálé egy kWó áramot 3—4 fillérért adott, ugyanez a német vízierőműveknél 0,7 Pfennigbe került.

7 Kétségtelen, hogy a fémalumínium a bauxitban vegyileg olyan erősen meg van kötve, hogy kiválasztása csak nagy elektromos energia felhasználásával történhet meg. Négy tonna bauxitból 1 tonna nyersalumínium előállítása 10 tonna, 5000 kalória értékű szénnek megfelelő elektromos áramot igényelt. A hazai bauxitfeldolgozó ipar fejlesztésének a terve azonban a tőkés érdekek előtérbe helyezése ellenére tovább is napirenden maradt. Az Iparügyi Minisztérium 1938 tavaszán nem járult hozzá, hogy a Bauxit Tröszt korszerűtlen magyaróvári timföldgyárának üzemét bővítse. Ehelyett azt javasolta, hogy a tröszt Fejér megyében, a bauxitbányák közelében, Bodajkon építsen egy nagyszabású, korszerű timföldgyárat. A Bauxit Tröszt hosszú huzavona Után 1938 májusában a minisztérium kívánságának eleget tett és az új timföldgyár helyéül Bodajkot jelölte ki. 1939 májusában a magyaróvári gyár bővítési munkálatait le is állították. Ugyanakkor az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. vezérigazgatója Fejér megye alispánjának bejelentette a bodajki timföldgyár és bauxitérc előkészítő üzem felállításának a tervét.

8 A terv kivitelezésére azonban nem került sor, mert az Iparügyi Minisztérium az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. konkurrens vállalatának, a Magyar Bauxitbánya Rt-nak a fejlesztési tervét fogadta el és támogatta. A Magyar Bauxitbánya Rt., a Székesfehérvári Könnyűfémmű alapítója, a Veszprém megyei Alsópere pusztai és a Baranya megyei nagyharsányi bauxittelepek kiaknázására 1937-ben alakult. Az említett bauxitlelőhelyeket, melyek nagy részben a kincstár tulajdonában voltak, a Magyar Bányaművelő Rt.-tól vette át. A Magyar Bauxitbánya Rt. 1938 decemberében a Nyirád környéki bauxit zártkutatmányok kiaknázási jogát is bérbe vette. Kozma Miklós, volt belügyminiszter vezetésével 1939. szeptember 1-én új érdekeltség vette át a részvénytársaságot, mely nagykapacitású timföldgyár és alumíniumkohó létesítését tűzte ki céljául. A vállalat 2,4 millió pengős alaptőkéjét 1940. július 8-án 7 millió pengőre emelte fel. Az újonnan kibocsátott részvényeket az 1940. IV. t.c. alapján földátadásra kötelezett nagybirtokosokból alakult agrárcsoport vette át. A csoport tagjai között voltak gr. Hunyady Ferenc, gr. Károlyi István Fejér megyei nagybirtokosok és Hagyó Kovács Gyula, a ciszterci rend előszállási uradal4* Fejér megyei történeti évkönyv 49