Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

a telkes gazdák állatainak legeltetése. A közlegelő telekkönyvezése 1877. május 1-én történt meg. Ezután a községi bíró a legelőjoggal rendelkezőket nyilvántartásba vette, s eltörölte a szokásjog alapján végbemenő legeltetést. A legelőrendtartás szerint minden egynyolcad telekkel rendelkező gazda jogosult volt 1 db. szarvasmarhát a közlegelői csordában tartani. A legelő azonban kicsinek bizonyult; így meghatározták, hogy a közlegelői csorda 400 db-nál, a ménes 270 db-nál nem lehetett több. Az a telektulajdonos viszont, aki a legelőn nem tartott állatot, a reá eső legelőrészt nem adhatta bérbe, de a fűbért évente megkapta. Ezt a pénzt azok a pentelei lakosok fizették, akiknek a legelőn nem volt joguk állatokat tartani, mert nem voltak telkesek, illetőleg az úrbérrendezés idején nem az úrbéres státusú népességhez tartoztak. Ezek a következő fűbért fizették; szarvasmarha után darabonként 10 koronát, 3 éven aluli borjú után 8, sertés után pedig 2 koronát. A legelőt 1902-ben három részre osztották. A felső részén, a Révháztól a Koziderig a lovak, azután a Bájő völgyig a tehenek, innen pedig a határszélig a gulya és a ménes legelhetett. A sertéseket viszont csak a Dunapart egész hosszában legeltették, kivéve a telelőhelyeket, amelyek ugyancsak a Dunaparton voltak. Itatóhelyekre, kutakra nem volt szükség, mert délben az állatokat a Dunára hajtották.

1

"

0 A legelőn faállomány igen jelentéktelen mennyiség volt, viszont itt bányásztak homokot, melyből cserépedényeket készítettek. A legelőgazdálkodást társulási alapra csak 1928. február 13-án helyezik, amikor külön legelőelöljáróságot választottak. Ennek lett feladata, hogy őrködjék a legelőrendtartásra, fogadja a községi pásztorokat, felügyeljen az apaállatok gondozására.

1

"' A nagybirtokosoknak igen csekély legelőterületük van. Az istállózó állattartás a dunapentelei nagybirtokokon már a 19. sz. végéig általános lett. A nagybirtokon minden 6-8 kat. holdra jutott egy-egy ló vagy szarvasmarha. Ezt az arányt még az első világháború idején is tartották. 1917 nyarán a Dóra féle gazdaságban 82 szarvasmarha és 29 ló, Simonyi Nándornál 35 szarvasmarha, 14 ló, Tóth Jánosnál 42 szarvasmarha, 16 ló és Bruck Frigyes gazdaságában 6 szarvasmarha és 8 ló volt.

102 Egyébként a férfi munkaerő kiesése a mezőgazdaságból 1917-ben már érzékenyen éreztette hatását. A négy esztendő alatt bevonultatott 650 férfi több mint 90%-ban a mezőgazdaságban dolgozott. Már 1915-ben olasz, szerb és orosz hadifoglyokat helyeztek a nagybirtokokra és a gazdag paraszti gazdaságokban is. Július 15-én érkeztek meg az első csoportok. Ezek arattak, csépeltek és a kapásnövények ápolásával, őszi betakarítással foglalkoztak. A kihelyezett hadifogoly munkások száma:

103 Birtokos neve: 1915. Évek 1917. 1918. Franki Zsigmond Dóra Szilárd Tóth János Szávits Miklós Község Bruck Frigyes Sigray Béla 15 10 30 15 27 20 17 14 23 18 6 9 21 10 10 10 10 17 20