Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950
A szőlőterület több mint 100 holddal csökkent 30-35 esztendő alatt. 1900-ban még 605 szőlőbirtok volt 332 holddal. Ez a 20. sz. elején csökkenni kezdett és a szőlők rohamos kipusztulása az első világháborúig és ezalatt meg is történt. A múlt század végén az öreghegyen 472 tulajdonosnak 238 és fél kat. hold szőlő, gyümölcsös ingatlana volt; a táborállási hegyen 133 szőlőtulajdon volt, 83 és fél kat. hold területtel. 1 "'' Mindkettő hegyközségi szervezetben működött: élén hegyközségi elöljáróság állott, melyet a közgyűlés bízott meg. A közgyűlésnek minden szőlőbirtokos tagja volt, és évente egyszer, Szent György nap táján hívta össze a hegybíró. A közgyűlés ellenőrizte az elöljáróság tevékenységét, felülvizsgálta a hegyközségi számadásokat. Az elöljáróság a hegybíró irányítása alatt állott; a hat tagú választmány egyike volt a hegymester vagy hegy-esküdt. A hegy elöl járóság határozta meg a szüret idejét, felfogadta a hegypásztorokat, azok fizetéséről gondoskodtak, fenntartotta a hegyközségi rendet, üzemeltette a pálinkafőző-kazánt, ügyelt a hegyi utak, árkok, kerítések, kutak jó állapotára. A szőlőbirtokosok, mint a hegyközség tagjai a hegybírónak kötelesek voltak engedelmeskedni: kollektív feladatuk volt a közös mesgyék, a saját illetőségű árkok, ösvények, utak karbantartása. A hegyközségi elöljáróság legalább évi két alkalommal történő permetezést írt elő; peronoszpóra ellen. Eltiltották a vasárnapi és ünnepnapi munkát, a szőlőben való tétlen lézengést, sőt a szőlőhegyi hajlékokat állandó lakás céljára felhasználni sem volt szabad. 1 "'' A Duna mindig fontos szerepet játszott a község gazdasági életében. Láttuk már, hogy vízimalmokban több száz család talált megélhetést. Emellett a község halászata is a Duna vizén folyt. Ugyanakkor mint közlekedési út is rendkívül fontos. A vasút megépülése után a vizi-teherszállítás nem csökkent észrevehetően. A főváros felé a teheráru forgalom, — sőt még a személy forgalom egy része is, — hajón bonyolódott le. Az összeköttetés az alföldi városokkal — Szalkszentmárton érintésével — pedig kizárólag vízi úton, komppal, csónakokkal volt lehetséges. A Közép-Duna szabályozása — Rácalmás és Dunaföldvár között — a múlt század utolsó esztendeiben kezdődött. Ez a szabályozás az addigi élénk vízi életnek jórészt véget vetett. Az eredeti terv szerint a Szalki szigettől jobbra levő Dunaágat. — amely 200 méter széles és 600 méter hosszú — gáttal elzárják és a vizet a főágba, a kunsági partok felé terelik. A terv Dunapentelén általános felháborodást keltett. A községi bíró Nyuli János, a jegyző Szép Antal, azután Szávits Miklós, Űjváry József, Lukács László nagybirtokosok dr. Strasszer Lipót körorvos egyaránt felemelték szavukat a terv megvalósítása ellen. Az elöljáróság szerint a község nem nélkülözheti a Dunaágat, hisz az élet sok mozzanata kizárólag a Dunával van kapcsolatban. Kérik, hogy ne zárják el a községet azoktól a gazdasági lehetőségektől, melyek sok családnak megélhetést biztosítanak. Ellenkező esetben kb. 700 család jut Dunapentelén koldusbotra (300 vízimolnár 35 vízimalomban, kb. 300 fuvaros és kb. 100 halász). A községben kevés az ivóvíz, a lakosság nagy része a Dunáról hordja a vizet, de itt vannak a legelők is. Az állatok itatása — mint már láttuk — ugyancsak a Dunaágban történik. Érvelnek közegészségügyi érdekből is. Az elzárt ág 320 kat. hold területű. Ennek a mocsárnak a posványos vize irtózatos bűzt terjesztene és az emberek, állatok számára egyaránt veszélyes lenne. Még
