Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

kori gyakorlatban őket is a nincstelen sorú zsellér nevével illették. Az a körülmény pedig, hogy a házasok közül legalább minden második, a háznélküliek közül pedig minden negyedik családfő saját határában

88 szőlőket is birtokolt, még inkább árnyalja a zsellér egzisztencia szociális tartalmát. Azt az alapvető körülményt azonban, hogy a túlnyomó többség egyedül földbirtokából megélni nem tudott, és szegényes háztartásának fenntartása céljából a gazdasági évad egy részében különféle munkák vállalására kényszerült, adataink nem tehetik kérdésessé. Sőt, mint alább látni fogjuk, egyenesen igazolják. 4. A foglalkozási-kereseti-anyagi viszonyok differenciáltságának statisztikájához A megélhetéshez szükséges munkavállalási kényszer — a természeti-táji adottságoktól, valamint a munkaerő keresletétől és kínálatától függően — a mezőgazdaság különféle ágazataiban legtöbbször, de távolról sem minden esetben a nyári termelési időszakra összpontosult. Bár a részes kaszáló-arató-cséplőmunkák vállalása jóformán általános volt az egész megyében, a táji adottságok mégis jól kitapintható, szabályszerűen megosztott képet mutattak az egyes kereseti ágaknál. A megye erdőövezetében csupán 4 olyan helységet találtunk (Bodajk, Kúti, Ondód, Veleg), ahol szegénységünk kizárólag kaszálóarató- és cséplőmunkával kereste meg a jobb megélhetéséhez szükséges anyagi eszközöket. Sokkal gyakoribb volt, hogy — e munkák mellett — a téli időszakban favágással, fafuvarozással és kis tételekben való faeladással is foglalkozott (Balinka, Csurgó, Gut, Gánt, Csákvár, Isztimér, Kozma, Csákberény, Vál, Szár, Zámoly). Ezekhez a nyári-őszi idényben olykor még a szőlőkapálás és -szedés is társult (Boglár, Mány, Mór). A bogiáriak például a nyári arató- és cséplőmunkák végeztével a budai szőlőhegyekre vonulták szüretelő munkára,

89 a móriak pedig, akik szintén birtokaikon kívül, a távolabb fekvő uradalmi pusztákra jártak aratni-csépelni, munkájuk végeztével a tehetősebb telkesek részére végeztek különféle szőlőmunkákat.

90 A sárkányiak — kialkudott bér ellenében —- hajtók voltak: a nagykereskedők marháit és apró jószágait vitték a vásárhelyekre (Mór, Fehérvár, Tata, Komárom). Nyáron pedig a megye déli részein fekvő pusztákon arattak-csép eltek.

91 Az erdőövezetben levő 20 helység közül csupán 13-nak a lakossága végezte helyben a munkát, 5 helység szegénysége részben illetőségének határán kívül is dolgozni kényszerült, míg 2 helységé csak a távolabb fekvő vidékeken talált munkalehetőséget.

n A szőlőövezet 30 helysége

93 közül csupán 9 (Acsa, Alcsút, Csór, Falubattyán, Keresztes, Kiskeszi, Ladány, Moha, Sárszentmihály) helységben volt jellemző egyedül csak a kaszáló-arató-eséplőmunkák időszakos vállalása. Ellenben 14-ben (Batta, Bicske, Etyek, Érd, Gyúró, Kajászószentpéter, Kuldó, Lovasberény, Nadap, Pátka, Szabadbattyán, Tabajd, Tárnok, Veréb) elsősorban a különféle szőlőmunkák nyújtottak némi lehetőséget a szegényes megélhetés javítá-