Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

sara. A battai szegénység — miként a bicskei is — a .szomszédos szőlőhegyekre járt munkába. Az etyeki hazátlan zsellérek a Szentgyörgy nevű pusztára, a tabajdiak Vért pusztára, a tárnokiak és a tordasiak a budai szőlőhegyekbe jártak szüretelni.

94 Az erdős tájékhoz közeleső Inotán és Iszkaszentgyörgyön a részes arató és cséplőmunka a téli időszakban a favágással és a fa fuvarozásával párosult, míg a Velencei-tó környékén levő Pákozd, Sukoró, Velence szegényeinek nyári arató-cséplő, őszi szőlőmunkavállalása — télen — a nádvágó munkával egészült ki. A 30 helység közül 3-ban'

5 a zsellérek nemcsak helyben, de illetőségük határán kívül is vállaltak munkát, 12-ben

06 pedig csak lakhelyükön kívül, a környező uradalmi pusztákon, vagy a megye távolabb fekvő déli részein jutottak időszakos munkaalkalomhoz. A gabonaövezetben a szűkös megélhetésen javító munkavállalások elsősorban a kaszáló-arató- cséplőmunkák körébe oszthatók: 11 helységben (Aba, Füle, Gárdony, Hercegfalva, Igar, Perkáta, Polgárai, Sárkeresztúr, Sárosd, Sár szentmiklós, Tác) szinte kizárólag részes arató-cséplő munkavállalásokkal találkoznak az 1828. évi összeírás biztosai. A további 13 helységben (Adony, Cece, Dunapentele, Egres, Ercsi, Kálóz, Martonvásár, Seregélyes, Rácalmás, Ráckeresztúr, Soponya, Sóskút, Vájta) az arató és cséplő munkavállalások mellett nem volt ritka a szőlőmunka, sőt, mint Cecén, a szőlők bérbevétele sem.'*

7 Ercsiben a szegénység kizárólag a budai és tétényi szőlőhegyekbe járt napszámba.

98 A gabonavidékhez tartozó, összesen 24 helység közül 15 helység zsellérei helyben, 4 helységé" részben helyben, részben a szomszédos uradalmi pusztákon, 5 helységéi

100 kizárólag lakhelyükön kívül jutottak időszakos munkaalkalomhoz a mezőgazdaságban. Kérdés, hogy mennyi volt a kizárólag mezőgazdasági kereső zsellércsaládtfők száma? Ezt megválaszolandó, az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet. A részletes vizsgálatokat igénylő elemzésekhez páratlanul értékes támpontot nyújtanak az 1828. évi összeírás családfőnként rovatolt adatai, az „Observationes" szöveges útmutatásai, az ún. ,,

Generalla"-k idevágó adatsorai, az „Ordináta Conscriptio" vonatkozó ,,Extractus"-al. Ezekben az összesítés jellegű iratfajtákban minden lényeges kérdésről szó esik. Meg kell azonban mondanunk, hogy ez a forrásanyag — még egyetlen megye vonatkozásában is — olyan roppant adatsorokat rejt magában, s mi több, csak olyan körültekintő kontrollvizsgálatok elvégzése után értékesíthető, ami — jelen dolgozatunk kereteit messze meghaladva — különálló, forráskritikai, elemző tanulmány megírását kívánja. Ám, ha ezzel a tanulmánnyal most adósok is maradunk, azért a legfőbb eredmények — tájékoztató jellegű — közléséről nem mondunk le. Az alábbiakban tehát csupán a tágabb keretek megvonását tartottuk feladatunknak, egy további tanulmányban kísérelve meg a kérdéskör részletes kidolgozását. A fenti meggondolás jegyében elvégeztük azokat a — forráskritikával egybekötött — számításokat, amelyeknek főbb, de a részleteket most nem tartalmazó eredményeit a XI. táblázatba foglaltuk össze.