Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-27 / 34-35. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 augusztus 27. 34 —35. szám Szerkesztőség és kladóMvatal i Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 (Ollöi-st 84). Lapreklamációk írj. Mw tmé k«,iyvnyomdaiba Budapest, V., Cséky-etoa 10 kűldeadfk. Alapította Dr. Raffffay Sándor. Kiadja ElAlizotésI ér évi 160 korona, ftgyos ssém éra S korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. FelelAt szerkeszt A és kiadd i FAuankatArs: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. KUTHY DEZSŐ. Diagnosis. Igaza van Duszik Lajosnak: „Egyházunkat két irányból jövö hullámok csapdossák, mállasztják: a katolicizmus és a szekta-protestantizmus“. Aki — miként e sorok írója — saját gyülekezetén érzi mind a két hullámnak csapásait, erősebbnek és veszedelmesebbnek az utóbbit ítéli. Előre hangsúlyozom, nem a különbséget tevő dogmatikai tételek miatt (felnőttek kereszteiése s a megtértség állapotának különös, evangélium-ellenes felfogása), mint inkább az általa végzett, kétségbe nem vonható gyakorlati keresztyén munka miatt. Boldog Duszik Lajos és többi lelkésztestvérem, kiknek képzeletében, amidőn baptizmusról van szó, „fehérfalu, földes, padlózatlan szoba, kicsiny fülledt levegőjű imaházu jelenik meg s benne „füstölgő lámpa megbágyadt világítása mellett az írást olvasó mesterember“ s boldogtalan én, kire népes alföldi fälumban elődöm gyászos örökségeképen egy megszervezett baptista gyülekezet maradt, én, aki gyakran megyek el az imaházuk mellett, mely tágas ablaku, szép, szellős modern betonépület, benne szép villanycsillár szórja a fényt s az Írást prédikátor magyarázza, akinek bizony gazdag a szókincse, mondatfüzésben gyakorlott, tág látókörű. Közöttük élve, sok apró keserűséget szenvedve, munkájukat vizsgálva, sikereik titkát kutatva, tárgyilagosan vélem megállapíthatni a következőket: A szekta-protestantizmus le nem tagadható sikereinek titka nem a dogmatikai tételek különbözősége. A vizbemeritő baptizálásnak nincs olyan nagy vonzóereje. Egynéhány bátor és világos templomi beszéd az esetleges kételyeket eloszlatja s az idevonatkozó vélt érveknek erejét veszi. A megtértség hiedelme az ő szempontjukból fontosabb, de döntő jelentőséggel az sepi bir. Hiszen nem hiányzik az a mi igehirdetésünkből sem, sőt abban — ha ez a hirdetés evangéliumszerü — a megtértség fogalma tisztább, mert ment a farizeuskodó, magát immár tisztának tartó s többé a bűn állapotába vissza nem eshető önámitástól. Miben hát a vonzóerő? Istentiszteletük s egész gyülekezeti életük sajátszerü voltában. Egy lelkész- testvér kérdésére, hogy mi a baptizmus, csakúgy odavetve azt feleltem a múltkor: nagy ügyességgel, sok életrevalósággal megszervezett falusi önképzőkör a prédikátor-testvér vezetése alatt. S úgy gondolom, ezzel rámutattam a lényegre a falut illetőleg. . Evangélikus felfogásunk s évszázados gyakorlatunk szériát a mi templomunk az Isteniinádás- nak szent helye, ahol az arra megszabott időben összegyülekezünk,szóbeli áhítattal elénekeljük a kijelölt énekeket, meghallgatjuk a prédikációt, elmondjuk az imádságot s elérvén az áldást, lélekben megnyugodva boldogan távozunk. Az ó templomuk tágas családi ház, ahova el lehet menni vasárnap már kora reggel és ott lehet maradni késő estig, ahova az édesanya elviheti és el is viszi csecsemő gyermekét, ő maga is meguzsonnázhat s meg js szoptathat. Családi ház, amelyben van hely a kultikus cselekmény elvégezésére, de amellett hang- versenyterem, ahol a hét bizonyos napjain a dalárda gyakorol, más napon a fúvó zenekar próbál, majd meg a gyermekek s a felnőttek mondogatják jól- rosszul a nekik kiosztott verseket, melyekkel köszöntik majd a legközelebb egybekelendő uj házaspárt, , vagy pedig elszavalják az egyik jótékony célra rendezendő vallásos estélyen. , « Tapasztalásom szerint ebben van a szektaprotestantizmus hódításának egyik legfőbb titka s meggyőződésem szerint, eljárásában van sok megszívlelni való. Számol a modern ember, a modern falusi ember gondolkozásával, számbaveszi igényeit s van benne ősi protestáns elem is. Mert ősi protestáns, lutheri gondolat az, hogy a hivő legyen cselekvő részese az istentiszteletnek. Luther nagy lépést tett előre ezen a téren, midőn a hívőt kiemelte addigi passzív állapotából s őt az istentisztelet cselekvő tagjává tette, adván kezébe énekes-könyvet
