Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 12. szám - Műhelyünkből - Böröczki Vilmos: Alkalmi tanítás
323 tesz kárt az ördög, vagyis a gonoszság, a ravaszság, sem a világi örömök, sem saját testüknek rossz kívánságai, mert a kísértéskor Istenhez fordulnak s az Isten velük van, ő megerősíti őket a hitben, a jóban s ebben megtartja őket életük végéig. Isten tehát csak jót akar, ez az ő kegyes és jóságos akarata. (Kikérdezés.) Isten sokszor a jókra is bajt, bánatot, betegséget bocsát s nekünk azt békével kell tűrnünk, mert a baj és a szenvedés csak jobbá, erősebbé tesz a hitben. Ügy imádkozzunk akkor, mint ahogy Jézus imádkozott a Gecsemáné kertben. Hogyan imádkozott? Igen, így imádkozunk, még a halálos ágyon is. Az ilyen ember nem fog félni a haláltól, mert tudja és érzi, hogy a halál csak álom, amelyből az örökkévalóságra ébred fel. Kikérdezés, begyakorlás, szövegolvastatás, elmondatás. III, Megerősítés, összefoglalás. (Szemléltető anyag: Jób.) Ilyen kegyes és jó ember volt Jób, aki nagyon gazdag, de istenfélő volt. És mégis elvesztette minden vagyonát, sőt tíz gyermekét s végül egészségét is. Jób türelemmel viselte a nagy csapásokat s bár felesége és barátai biztatták, hogy tagadja meg Istenét, de Jób nem tette, sőt azt mondta: az Isten adta, az Isten elvette, áldott legyen az Úrnak neve. S lám, a jó Isten megszánta az igaz és hű embert, visszaadta egészségét, gazdagságát és jó gyermekekkel áldotta meg. (Ezt vagy én mondom el vagy elmondatom, esetleg a bibliából felolvastatom.) Hogyan fogsz imádkozni, ha bajba jutsz, ha beteg leszel? Kinek a példáját követed? Adja Isten, hogy úgy legyen. Van egy szép énekünk, amit Luther írt a Miatyánkról. Keressétek fel a 27. sz. éneket s olvassuk el annak 4. versét. S most énekeljük el. Alkalmi tanítás. Irta : Böröczki Vilmos. Tantárgy, osztály: Beszéd- és ért. gyak., IV. osztály. Cél: Ismerje meg a gyermek a karácsonyi öröm lényegét. A december szánkóján karácsony felé siklik velünk az idő, minden nappal rövidül a türelmetlen várakozás ideje. A gyerekek az óraközökben csoportokba verődve tárgyalnak az ő dolgaikról. Néha észre sem veszik, csak fülemmel figyelem beszélgetésüket. Nem puszta kíváncsiságból teszem ezt, érdekes hallgatni, mit beszélnek egymás között. Ilyenkor őszintébbek, maguk között vannak. A télről a karácsony jut eszükbe s most erről is szó esik és bizony különböző felfogásban. — Te mit szeretnél kapni a Jézuskától? — kérdi az egyik. — Hát te még elhiszed, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát? — vág szavába a másik. Úgy látszik, te még óvodás vagy! Én már két éve tudom, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát, hanem a piacon veszik és otthon feldíszítik. Azt mondta anyukám, hogy az idén már én is segíthetek díszíteni. Van egy barátom, hatodikos gimnazista, ott lakik nálunk a házban, attól tudom
