Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 12. szám - Műhelyünkből - Böröczki Vilmos: Alkalmi tanítás
324 már régen, hogy szüleim díszítik a karácsonyfát. Már tavalyelőtt tudtam, de otthon nem mertem szólni, mert édesanyám azt mondta, hogy aki nem hiszi el, annak a Jézuska semmit sem hoz. Hallgattam, miért féltem, hogy nem kapok ajándékot. A gyerekek tárgyalását félbeszakítja a csengetés. Elgondolkozom azon, amit hallottam tőlük. Itt valami nincs rendben, el kell rendeznem valamit. Egy szép mondat végéről hiányzik a pont. A kicsiny gyermeklelkekben egy tündéri szép képet avatatlan kezek a valóság szürkeségével ügyetlenül átmázoltak. Összetörtek egy mesebeli kristályvázát. — Vájjon ki húzza félre a gyermek előtt a titkok függönyét? Kamaszkorú gyermek, vagy meggondolatlan felnőtt ront be gyakran a gyermekiélek virágos kertjébe? Ügy érzem, helyre kell hoznom a drága képet s vissza kell adnom az eredeti színét. Ügy érzem, meg kell kísérelnem ismét eggyé forrasztani a kincset érő kristályedény széthullt darabjait. * I. Előkészítés, a) Hangulatkeltés. Melyik ünnep felé közeledünk napról-napra? — Karácsony felé — válaszolják a gyerekek. Miért ünnepeljük karácsonyt? Mert akkor született Jézus Krisztus — mondják. Miért örömünnep? Mert Jézus megszületett és az „ embereknek megváltást hozott. — Ti, gyermekek, miért örültök a karácsonynak? — Mert ajándékot kapunk. Nem kell iskolába jönni, lehet játszani. — Te mit szeretnél kapni karácsonyra a Jézuskától? (A gyermekarcokon végigfut egy különös mosoly, amelyben benne van annak a tudata, hogy a Jézuska nem teszi a kulcslyukon keresztül az asztalra a karácsonyfát, mint azt mesélték nekik kicsiny korukban.) Az egyik nagy bölcsen megjegyzi: Tanítóbácsi kérem, nem a Jézuska hozza a karácsonyfát. — Nem? — kérdezem csodálkozva — én úgy tudtam, hogy a Jézuska hozza. — Én láttam, amikor díszítették — „világosít fel“ a másik. Egyik-másik azt mondja, hogy a Jézuska hozza, de ezek arcán is látom, hogy füllentenek a huncutok, előttem akarják álcázni magukat. Én sem hagyom már magamat becsapni — szól egy harmadik. Ügy látom, nem vagytok mindnyájan egy véleményen ebben a kérdésben, el kell döntenünk, mi itt az igazság. b) Célkitűzés. Beszélgessünk arról, hogy ki hozza a karácsonyfát? II. Üj anyag átadása. (A következő kis beszélgetéssel biztosítani akarom a teljes őszinteséget, most különösen nagy szükségem van az őszinteségre.) Máskor is, de ebben a kérdésben különösen szeretnélek benneteket arra kérni, hogy legyetek egészen őszinték. Nem baj, ha nem vagytok mindnyájan egy véleményen. Mi magyarok vagyunk. A magyar embernek egyik igen szép tulajdonsága az őszinteség. Legyetek őszinték, mint igaz magyar gyermekhez illik! b) Szavazás. Hogy mindegyiteknek a véleményét hamarosan megtudjuk, szavazzunk. Álljanak fel azok, akik azt mondják, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, tehát igennel szavaznak. (Feláll három gyermek.) Jól van. Most álljanak fel azok, akik úgy tudják, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát. (A gyerekeken valami sajátságos érzés uralkodik, valami szégyenérzet vett rajtuk erőt, nem
