Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 11. szám - Jegyzőkönyv a rendes évi közgyűlésről

291

Munkám elbírálásánál szolgáljon mentségemre az a tény, hogy a rátermettség hiányát igyekeztem és igyekezni fogok a jövőben is a legjobb szándékkal, a szorgalom és kitartás erejével pótolni.

Ez évi rendes közgyűlésünket a magyar kertek fáin gyümölcsöt érlelő, a magyar szőlőhegyek tőkéin fürtöket édesítő október havában tartjuk. A mai nap ennek a hónapnak két olyan határnapja közi esik, amelyek reánk, magyar és evangélikus tanítókra egyaránt komoly tanulságokat rejtenek. Megcsendül lelkemben a közel múltból az aradi vértanuk emlékének szentelt gyászünnepek egyik komoly intése, az áldozatos hazaszeretet, a vérrel termékenyített magvetés nagy, világot formáló jelentőségét méltató ünnepi igéknek ez az örök tanítása: igaz ügynek lehetnek csak mártírjai. Ez az intő szózat vigasztalást, erőt nyújt nekem, magyar tanítónak. Ha mi magyar tanítók ma áldozatos életet, szinte mártírsorsot élünk más népek életéhez mérten, ennek az életnek talán véres verejtékcseppjei termékennyé teszik nemzeti létünk talaját s a mi külön tanítói létünk rögös termőföldjét előbb- utóbb diadalmasan feltámadó nagy igazságok számára.

Nagy valláserkölcsi igazságok lettek világot átformáló erővé azon a másik határnapon: október 31-én. A wittenbergi vártemplom ajtaján elhangzott kalapácsütések hatalmas dörejjel harsogtak bele a tévelygő keresztyén világba s elnyomott krisztusi igazságokat keltettek fel sirí álmukból. Evangélikus hitigazságairik e nagyjelentőségű határnapja emlékeztessen bennünket evangélikus tanítói voltunkra és serkentsen bennünket arra, hogy mindaz, amit itt ezen imateremben, mint országos evangélikus tanítói közösség határozatainkkal élő valósággá akarunk tenni, evangélikus hitbeli meggyőződésből fakadjon és evangélikus népoktatásügyünk szolgálatában egyházunkat és hazánkat egyaránt erősítse és úgy igazságai kivívásának, mint boldogulásának ügyét egyaránt szolgálja.

1. Mielőtt részletesebben foglalkoznék azzal, mikép felelt meg e hivatásnak egyesületünk, két olyan mozzanatról kell megemlékeznünk, amely egyesületünk elnökét érintette az elmúlt esztendőben. Szeretett elnökünket — aki egyesületünket oly fáradhatatlanul vezeti s ve- zéri polcának nemcsak díszét viseli, de a legsúlyosabb feladatok minden terhét is kitartó türelemmel hordozza — ez év nyarán betegség támadta meg, ami miatt a Tanügyi Kongresszuson sem jelenhetett meg. El tudom képzelni, milyen lelki fájdalom nehezedhetett reá, amikor csak távolról, csak lélekben lehetett jelen az oktató világ nagy megmozdulásán. De, hála a Mindenhatónak, betegségéből hamar felépült. Nemsokára újabb megpróbáltatás várt reá. Szeretett hitvese, akivel hosszú, igazi evangéliumi hittől áthatott, példaadó, mintaszerű családi életet élt, hosszú betegség után elhunyt. Csak mint jellemző apróságot említem meg, hogy mint elnök urunktól távol lakó, csak levélbeli érintkezésben állván vele, előzőleg nem volt tudomásom arról, hogy a Krug család fölé szárnycsattogással közeledik a halál fekete madara. Még a szomorú esemény előtti napokban is kaptam, elnökünktől egyesületi ügyekre nézve utasításokat és azokat az intézkedéseket akkor is a legnagyobb kötelességtudással, a leg-