Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 11. szám - Jegyzőkönyv a rendes évi közgyűlésről
292 teljesebb felelősségérzettel tette meg. Milyen önmegtagadás, fegyelmezettség, szellemi kiegyensúlyozottság kellett ahhoz, hogy a megpróbáltatás és lelki rázkódtatás idején oly odaadóan tudja valaki végezni munkáját s az élet keresztje mellett hordozni a munka terhét! A keresztyén türelem, férfias felelősségérzet, kitartás és hivatásszeretet olyan gyöngyeit fűzte ezzel elnökünk drága, ékes füzérbe, amely értékes kincsévé lesz egyesületünknek, messze csillog és világít s nekünk azt a tanúságot hirdeti, hogy egész ember, talpig férfi áll egyesületünk élén, akinek hűségéért, munkásságáért mindnyájan meleg köszönettel, soha el nem múló hálával tartozunk. Azt hiszem, az egész közgyűlés osztatlan helyeslésével találkozom azon indítványommal, fejezze ki az Orsz. Ág. Hitv. Evang. Tanítóegyesület szeretett elnökünket ért mély családi gyásza alkalmával mindnyájunk őszinte, meleg részvétét azzal a kívánsággal, adjon a Mindenható elköltözött hitvese porrészeinek csendes pihenést, neki pedig e lélekmegpróbáltatás- ban megnyugvást és lélekgyógyulást. 2. Áttérve egyesületünk életére, ott kell kezdenem, hogy nincs még egy esztendeje sem, hogy utoljára együtt voltunk közgyűlésünkön. Ennek a múlt évi közgyűlésnek lefolyása, tárgyai, magas színvonala jóleső érzést keltett szerte az ország minden részébe távozó egyesületi tagjaink lelkében. Még a gyűlés vendégei is megelégedéssel állapíthatták meg, hogy egyesületünk egységes táborként áll a népoktatás mezején, hogy nemes törekvések, nagy, ígéretes nekilendülések bontakoztak ki a hosszú tárgyalás alatt s nagy magvetése volt az a néhány óra egyesületünk életének. Mozgalmas egyesületi munka kezdődött a múlt gyűlés nyomán. Az elhintett magvak szárbaszökkenését egyetemes közgyűlésünk is lehetővé tette, mert magáévá tett oly fontos kérdéseket, mint a tanítói pályázatoknál a kommün alatti magatartást igazoló bizonyítvány mellékelésének megszüntetése, a tanítói szakfelügyelet megoldásának elősegítése, jóléti intézményünk javára Tanítónap megtartásának elrendelése, az ,(Evangélikus Népiskola’1 felkarolásának ügye stb., amelyek mind értékes vívmányai múlt évi gyűlésünknek. De mindez jelentéktelen epizóddá törpül egy másik nagyjelentőségű kérdés mellett és ez üdülőházunk ügye. Ez volt a múlt esztendőben egyesületi életünknek csúcspontja. Ez ügyben egyesületünk elnöke fáradhatatlan munkásságot fejtvén ki, a választmányt két ízben is összehívta. Nem rettent vissza semmiféle akadálytól, támadástól, visszautasítástól, a maga ideális lelkületével szilárdan hitt, remélt és küzdött és munkája célra vezetett. Ha ma, egy sikerült nyaralási időszak után arról elmélkedünk, kedves kartársaim, hogy a jó Isten segítsége mellett kiknek a közreműködésével jutottunk üdülőházunk birtokába, mélységes hálával ejtsük ki e két nevet: Kapi Béla és Krug Lajos. Amikor az üdülőházra nézve a vételár kifizetésének szerződésileg kikötött terminusa rohamosan közeledett s a kérdéses összeg nem volt biztosítva, az elnökkel történt levélváltásaim során ez a ki- fakadás tört ki egyszer még az erőshitű, sziklaszilárd Krug Lajosból is: ,,Csodálom, hogy még bírom. Ezt a lelki keresztrefeszítést még a
