Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Horeczky Gyula: Megemlékezés Péterfy Sándorról
4 erős bennünk, i hogy példáját követni fogjuk s igyekezzünk a hazának, az egyháznak oly hü fiai lenni, mint ő volt. ő a mi mesterünk és vezérünk évtizedeket meghaladó pályáján keresztül ritka ügyszeretettel s páratlan buzgalommal oldotta meg feladatát s teljesítette hazája iránt való kötelességét a népnevelés nagy munkájában. A magyarországi tanítók országos segélyegyesülete: az Eötvös-alap, a budapesti és kolozsvári „Tanítók háza,“ a melyekhez hasonló jótékony intézeteket talán sehol sem találunk, örök időkre biztosítják részére pályatársai szeretetét, soha el nem múló háláját. Közadakozásból készített életnagyságú arcképe a budapesti Tanítók Házában van elhelyezve, hogy a késői tanító nemzedék is lássa, milyen volt az az áldott, nemesszivü Péterfy Sándor, amely kép elé zarándokolva jár a magyar tanítóság, hogy áldja őt, áldja az ő nagy nevét. Oda járt eddig is az a sok elaggott, munkaképtelen, nyugdíjban nem részesülő özvegy és árva, akiknek szeméről ő törölte le évtizedeken át a nélkülözés és szenvedés által okozott könnyeket. És ez a nem mindennapi férfiú itt született Vasmegyében, egyházmegyénk területén, Nemescsóban, 1841. augusztus 5-én. A magyarországi Tanítók Eötvös-alapjának két legfontosabb szerve, az egyesület választmánya és a Tanítók Házának igazgató tanácsa. Október hóban tartott ülésén határozta el, hogy a magyar tanítóság ezen nagy alakjának nemescsói szülőházát emléktáblával jelölik meg és nyugvó helyére érdemeihez méltó emlékművet állítanak; egyben kimondották, hogy a Péterfy Sándor által megalapozott irány tovább fejlesztéseként a tanítók közép- és főiskolán lanuló leányai részére otthont emelnek, amelyet Péterfy Sándorról neveznek el. Íme így munkálkodik az ő szelleme még halála után is. Érdekes mindezt tudni az újabb tanító-nemzedéknek is, és hogy az a vasmegyei nemescsói nemesszivü fiú, hogyan lett vas szorgalmú önképzés által bölcs tanférfiúvá, a magyar tanítóság atyjává, vezérévé, „hófehér szakátlú kedves apostolává.“ Ha tehát kihűlt porait vissza is adták nagy tisztességgel a földnek, az ő nemes lelke, az ő nagy szelleme diadalmaskodik az enyészeten, tündöklő fénye áttöri a sír setétségét, itt marad közöttünk tovább ; mert nem hal meg az, aki életében mindig csak szeretett.
