Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

X. Visszatérése Kőszegre. Mint városi tanácsos üldözi elhagyott híveit

zék. Azt hitte, Kollonics hatalma, aki szintén itt volt Sopronban, őt erkölcsileg is fedezi. Feketének helyzetét és ujabb szereplését Kőszegen csak a jezsuiták, a kir kamara, élén Kolloniccsal és a városban is mind jobban szaporodó r. kath. párt tette lehetővé. A tanácsban ez utóbbiak a kir. kamara akarata szerint már többségben voltak. Velők szemben az evangélikusok gyengék, a felsőbb körökben nincs barátjok, pártfogójuk. A felsőségnek száz eszköz is volt hatalmában, hogy az evangélikusokat megfélemlítse. Feketének pedig jó barátja Kollonics, a jezsuiták, Eszterházy Pál, az új nádor és az egész udvar. O a legnevezetesebb és legbefolyásosabb ember a kis vidéki városban. A város érdekében is pártfogói által sokat tehet. Ha valamit elérni akarnak, őt küldik követül. így csak 1682-ben is háromszor járt Bécsben és Bécsújhelyen (V. jkönyv 48. 55). így akiknek bajuk volt, anyagi érdekből még evangélikusok is folyamodtak hozzá. De voltak önérzetes, bátor férfiak is az eklézsiában (Simon János, Gombossy Dániel stb.), akik mélyen megvetették és gyűlölték Feketét. Ezekkel azután a hatalmát akarta éreztetni. Nagy önzése és kapzsisága amúgy is könnyen hajtotta az erőszakos tiltott utakra. Jókai Mór „Szép Mikhál" című regényében Kaczenreiter Henrikről, a lelkészből lett hóhérról mondja: „Az az érzés, hogy az egész világ megveti az embert, felkölti a dacos ösztönt, ezt a megvetést visszatorolni az egész világon". "Valami efféle dacos ösztön vett erőt Feketén, a hitehagyott püspökön is, ki előbbi hivei körében most a poroszló és inkvizítor szerepére vállalkozik. S ezzel nemcsak Rómának, hanem a magyargyűlölő és alkotmányfosztó Kollonicsnak is s vele az osztrák udvari pártnak adja magát szolgálatába, szomorú bizonyságot tevén arról, hogy aki könnyelműen megtagadja hitét, nem marad az hű hazájához sem. így kezdi el tehát üldözni elhagyott hitrokonait. A nagy apostaták rendes szokása szerint Fekete is így akarta elhitetni a világgal, hogy nem gyávaságból és