Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

X. Visszatérése Kőszegre. Mint városi tanácsos üldözi elhagyott híveit

nem érdekből, hanem meggyőződésből tért át. Burius kőszegi diákja beszéli el, hogy ezen nyolcvanas években (anno hocce mitiore) a kamara szabad választást engedvén Kőszegnek is, valami Bökesch N. (talán Benők István) nevű polgárt választottak meg városbírónak s midőn ennek evangélikus neje gyermeket szült, Fekete beszélte rá a jezsuitákat, hogy ne kereszteljék meg a csecsemőt, hacsak az anyja előbb a pápistákhoz át nem tér. És az anya nagy aggodalmában (hogy kereszteletlenül hal el a gyermeke) ezt meg is tette. (Micae 115). Evang. lelkészt ugyanis az 1681. évi országgyűlés után sem bocsátottak be Kőszegre. S éppen Fekete ellenezte ezt is legjobban, ami érthető, mert a legkisebb prédikátor is élő vád és orcapirító szemtanú lett volna itt a hitehagyott püspök ellen. Kollonics 1682. jun. 14. irta Széchenyi György győri püspöknek, hogy Lipót király nem fogja megtartani az új vallásügyi törvényt (Sopr. Eht. 507). És csakugyan már 1682. okt. 8-án gróf Draskovich Miklós országbíró elnöklete alatt kir. bizottság (Zichy István gróf, Erdődy Kristóf gróf, Szenté Bálint alnádor és Szapáry Péter alországbiró) jött Kőszegre s ezek az evangélikusok lelkészválasztó szándékával szemben kijelentették, hogy az 1681. évi 25. törvénycikk ugyan universaliter megengedi a vallásgyakorlatot, de a 26. cikk ezt az universalitást restringálja és csak a megnevezett helyeken engedi meg tényleg a vallásgyakorlatot; mivel pedig az utóbbi cikkben Kőszeg név szerint nem említtetik, tehát nincs is joga a szabad vallásgyakorlathoz. Meg is tiltották nekik, hogy semmi szin alatt se merjenek prédikátort hozni vagy a katholikusokat vexálni (Chernél II. 119). Draskovich az evangélikusok kérelmére csak annyit engedett meg, hogy súlyos betegnek a lelki vigasztalására egy-két órára bejöhessen valamely evang. lelkész, de éjjelre már nem maradhat a városban. Mind ezek Fekete kedve szerint történtek, ő szívesen játszott kezére a királyi küldötteknek és jezsuitáknak, Hiszen kőszegi jószágában és az evang.