Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

BEVEZETÉS. - I. Sopron vallásos élete a középkorban.

irigyelte.

1 S a legelőkelőbb egyházi férfiak folyamodtak a soproni beneficiumokért. Egyházi épülete, javadalma és papja volt tehát Sopronnak már a középkorban is elég. A plebánusok, prédikáló papok, káplánok, ferenci és pálos barátok s ezeken kívül még a 25 könnyű dolgú beneficiátus, ennyi papi ember egy helyen talán sok is volt a jóból. Győr eleste után (1594—1605) pedig az egész A johanniták régi temploma a bécsi kapuval. Hauser Károly festménye. káptalan is, Kutasi János majd Pethe Márton püspökkel együtt Sopronnak volt lakója több mint húsz éven át. Már a római császárok idejében is, mikor a papok és szerzetesek felette elszaporodtak, állami törvényekkel kellett ezek számát korlátolni. Régi egyházi szolgái közül legkorábban nem is a rendes 1 Prágai útja előtt leszidta Sopronban a protestánsokat s azután őszinte keserűséggel fakadt ki: „Und jetzt zíehe ich gen Prag zum sauren Bier, ihr aber bleibt allhier bei dem guten Wein." Faut M. krónikájából idézi Gamauf. I. 292. Pázmány Péter is leveleiben dicséri a soproni bort. Esterházy Pál nádor pedig kedvelt táncdalában énekli: „A sopronyi bort is — Jó kedvvel megiszom". Póda Endre apát is a város monográfiájához a soproni borról irt egy értekezést.