Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

BEVEZETÉS. - I. Sopron vallásos élete a középkorban.

plebánusokkal, amilyenek pedig bizonyára voltak mindjárt a magyarok megtérése után, hanem a johanniták egyházi lovagrendjével találkozunk. Sopron kapui előtt már a XI. század végén táboroztak keresztesek. Nem csuda tehát, ha a keresztes vitézek ide is kivántak maguknak pihenő állomást.

1 A johanniták elsőben 1217. tűnnek fel Sopron történetében, amikor II. Endre király jeruzsálemi törzsházuknak ajándékozta itt a bécsi utcai kapuvámot. Sopronban tehát ekkor még nem lehetett rendházuk. 1225-ben azonban már itt is letelepedtek. A rend első mestere „Gerardus praeceptor Crucigerorum de Suprun" 1220 körül említtetik.

2 A polgárság már csak városvédelmi célból is szivesen fogadta őket s első rendházuk, melyet a soproniak azóta Kreuzhofnak neveztek, ott volt a ma is fennálló Jánostemplom mellett a bécsi utcában. Úgy 1250 körül Csák soproni főispán idejében építhették ezt, mikor a polgárok egy őrtornyot (a bécsi kapunál), ehhez tartozó telket s egyéb javadalmakat is ajándékoztak nekik. Ispotályukat is bizonyára azonnal felépítették az Ikva patak mellett s nagyobb jelentőséget nyert rendházuk, midőn IV. László idejében egyszersmind hiteles hellyé is lőn. így a rend most már négyféle szolgálatott is teljesített: 1. védte a várost, 2. ispotályt alapított, 3. hiteles helyül szolgált és 4. a lelkipásztorkodásban is segédkezett. A városi polgárság bizonyárai szívesebben látta őket, mint később a kevés dolgú oltáros papokat. Idővel a rend jelentékeny birtokokat is szerzett. Már a XIII. században a soproni házhoz tartozott Gyula (a mai Lépesfalva, Lepusbach), Daág földje (Ágfalva), Ambos, Gyirót és Keresztény. Bő község, Damonya, Lócs és Salaysa (talán Gyalóka) eredetileg a templáriusoké volt külön rendházzal, mely a XIV. század első felében alakult át önálló konventté és szintén hiteles hely volt, de később ezt is a soproni johanniták kapták meg és Bő a XIV. században már csak a soproni konvent fiókjaként szerepel. 1384-ben a johannítáké volt Egyházasfalva is.

3 A XIV. század közepén a vránai perjelség terjeszkedési vágya következtében a soproni konvent is függő viszonyba jutott s nem volt külön praeceptora, de a XV. században ismét visszanyerte önállóságát. 1 A következőkre nézve lásd : Reiszig E. A János-lovagok Sopronban. Századok, 1910. 542. és 633. 1. 2 Fejér, Cod. Dipl. VII. 5. 227. 1. Póda i. m. 2. 1. 3 Reiszig E. i. h. 546. 550—552. 1.