Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.
Gombocz Zoltán dr. kiváló nyelvészünk is, miként Jakubovich, Pais, Nagy Géza és más historikusok, elfogadja, hogy a család őse nemcsak név hanem személy szerint is azonos a cserhalmi kún vezérrel. Gombocz a név eredetét a kún vezér török nevében (Aslu vagy Asly) találja meg, melynek jelentése „gabona". Olyanféle török személynév ez tehát, mint „Árpa", melyből a magyar Árpád származott. A török (kún) Aslu s a régi magyar Oslu között olyan viszony van, mint a török Alup s az Anonymusnál található Olup (ma Alap) között. (Lásd: Gombocz, Árpádkori török személyneveink. Magyar Nyelv X—XI. évf.). 1 A család eredetét tehát így egészen Salamon királyig, a megtért magyaroknak a pogány kunokkal való harcáig, vagyis 1070-ig lehet felvinni. Ezt a pogány kún harcost, az Ostffyak ősét, Vörösmarty Mihály is megénekelte „Cserhalom" cimű hőskölteményében : Cserhalom, a te tetőd diadalnak büszke tetője. Merre Ozul, haragos kunok fejedelme hadaddal ? S később ismét róla szól a költő : Már hegyen ül terhes felhőként népe Ozulnak. Sátor alatt pihen ő hímes szőnyegre terülve, Lábainál buzogánya hever, hadi kürtje fejénél. Első történeti szereplésében ősi pogány hitéért harcol Oslu, a család őse. Utódai pedig, az Oslok (Oslíak, Ostfiak) megtérésük után a középkori keresztyénségnek lesznek hitbuzgó, áldozatkész hívei. Jellemzően mondja erről a családi verses krónika: Cserhalmon tüne mint első ős Oslu vezér fel, Harcolván dacosan kún Hadúr isteneért. Egyezer és hetvent írt akkor a krisztusi vallás. Százévvel ezután szent hitű már az utód: Szentegyházat emel Csornán s melléje monostort, „Oslonis convent" hirdeti büszke nevét, A reformáció korában pedig az evangeliomí hitben ismervén fel az igaz keresztyénséget, ág, hítv. evang. egyházunknak lett az ősi Ostffy család rendíthetetlen oszlopa. A lelkes utód kész volt érte asszonyfai ősi várát porrá lövetni, minden vagyonával életét is kockára vetni, Pozsonyban fogságot, börtönt szen1 Dr. Gombocz Z. szerint az ősi magyar szavak mind u vagy i hanggal végződtek, melyek idővel azonban lekoptak. így lett az Osluból Osl. S az utódok Oslfiból azért lettek anorganikus t járulékhanggal Ostfiak, mert így könnyebb volt a nevet kimondani.
