Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.

vední és a Carolina Resolutio után az új, nehéz hivatalt, a dunántúli felügyelőséget sok mellőzés és üldöztetés árán elvállalni és példás áldozatkészséggel viselni. Míg sok ujabb keletű mágnás család, ezek a „tegnap gyúrt urak" (miként az evang. Thurzó Imre gróf mondta Esterházyról), hitehagyással vetették meg emelkedésüknek és mai fényüknek alapját: addig az Ostffyak régi országos szereplésüket és főrangú állásukat a mohácsi vész után éppen evangélikus hitük miatt vesztették el. Es ezt az evang. hithűségüket — ami ritka, talán egyetlen példa hazánkban — oly tisztán és szigorúan őrizték meg, hogy az Ostffyak egészen a mai legutóbbi nemzedékig még csak vegyes házasság kötésére sem voltak hajlandók. Családjukban nem volt eddig vegyes házasság. Lehetetlen a család tradíciójában ezt az erős evangeliomi protestáns, vallásos és egyházias jellemvonást észre nem venni és történetírói értékeléssel fel nem jegyezni. A családnak oklevélszerűen kimutatható őse, akitől a szakadatlan leszármazás kiindul, az 1150. körül élt Oslu comes. Az első értesítést róla (az országos levéltárban) egy szelet iróhártya adja a XII. század második feléből. Erre Oslu comes emlékezet okáért jegyezte fel birtokait. A két Faradon, úgymond, van három ekényi földje, Külső-Zaáron (Szárföldön) 20 híjján 800 holdja, meg három ekéje ; néhány cselédje és szolgája 80 telken, melyek mind egyike 20 holdas. (Árpádkorí új Okmtár VI. 222. Kubínyi, Okit. I. 9. Pór A. Az Osl nemzetség tört. 4. 1.). Asszonyfán a családi levéltárnak legrégibb adata egy 1214. kelt oklevélnek 1236. évi másolata, mely szerint Osl fia, Miklós, megvette Kerekí Pousa ispántól 31 márkáért a Rábaközben a Tóttelek nevű földet, mely határos Oslival és Zaharral (Szárfölddel). Legrégibb eredeti oklevele pedig II. Endre királynak 1222. kelt adománylevele, mellyel Maglóczát Oslu comes fiainak Belydnek és Oslunak adja. Osli sopronmegyei falut a XIII. században már az Osl család alapította s a falu a nevét is ettől vette. I. Osl comes alapította a XII. század második felében Szent Mihály főangyal tiszteletére s magának temetkező helyül premontrei szerzetesekkel a csornai templomot és kolostort, A konvent régi pecsétjén, melyet 1393. Zsigmond király adott, midőn a legrégibb, hasonló feliratú pecsét elveszett, ma is ez olvasható: Conventus de Chorna Oslonis. Osl Móric is 1281. a mórichidai várat, malmot és földeket csornai Szent Mihály, monostorának hagyta. Eleinte Csorna volt a család temetkezési helye. Oslfi Miklós is 1332. kelt végrendeletében azt kívánja,