Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - II. Centrum és periféria
A soproni alumneum alapítói és későbbi támogatói között egyaránt találunk dunántúli birtokosokat (Ostffy, Telekesi Török), osztrák arisztokratákat (Auersperg, Kornfeil) és birodalmi németeket (Palm, Seckendorff). A haszonélvezők viszont már többségükben hazaiak, az elsők közt szerepel a későbbi szuperintendens, Németh Sámuel (1701-1756). 73 1746-tól ráadásul ki is mondják a magyarajkúak elsőbbségét a felveendő diákok között. 74 Pietista árvaház csak később, 1730 körül alakult Nemescsón, Sartoris Jánosnak köszönhetően. 75 August Hermann Francke ekkor már nem is támogathatta, Gotthilf August Francke pedig még annyira sem viselte a szívén a magyar gyülekezeteket, mint édesapja. Kik voltak akkor a patrónusok? Feltételezhetően dunántúli nemesek, kőszegi polgárok, a győri és a soproni evangélikus konvent - és bizonyíthatóan ugyanazok a Bécsben élő birodalmi németek, akik már a soproni alumneum létrehozásában is jelentős szerepet játszottak. A bécsi dán követségi gyülekezet számadásaiban ugyanis évente szerepelnek a Nemescsóra juttatott adományok. 76 Mi köze a bécsi protestáns kolóniának a dunántúli pietisták hallei típusú vállalkozásához? Amíg a hallei irányzatot a brandenburgi-porosz állam ideológiájaként vizsgáljuk, mint ezt Carl Hinrichs tette („Preußentum und Pietismus"), addig nem sok. Mihelyt azonban észrevesszük, hogy August Hermann Francke nem annyira Brandenburg, mint inkább a német birodalom keretei között képzelte el megvalósítani terveit (hogy közismerten univerzális horizontját most ne is emlegessük), máris eljutunk a császárvárosig. Francke és Berlin viszonyát részletesen feldolgozta a kutatás, valószínűleg Poroszország későbbi jelentőségétől vezetve (az alapvető munkák a wilhelmiánus korban születtek!), ám Francke és Bécs (az akkori birodalmi főváros) kapcsolatáról vajmi kevés olvasható: a legtöbb még Richard Kammel úttörő dolgozataiban. 77 Haliéból leginkább két útvonalon lehetett Magyarországra eljutni, ajablunkahágón át és a Duna völgyében. Ennek megfelelően a hallei pietistáknak két hídfőre sikerült szert tenniük a Habsburg-tartományokban: az egyik a sziléziai Teschen volt, a másik maga Bécs. A tescheni Gnadenkirchének és pietista lelkészeinek óriási szerepe volt a sziléziai, a cseh- és morvaországi, valamint az észak-magyarországi lutheranizmus gondozásában, s ez ehhez méltó figyelmet is kapott a modern szakirodalomban. 78 Bécset viszont, ahol a magyarországi, erdélyi, balkáni, konstantinápolyi kapcsolatok szálai összefutottak, mindeddig még senki sem érdemesítette a pietizmus összefüggésében monográfiára. 73 Németh 1957. 71-72. 74 Uo. 74. 75 Tóth 1979.; Lambrecht 1988. 38. 7 " Stubbe 1932. 285-291; Sccfcldt 1967. 82-87. 77 Elsősorban Kammel 1939. A kapcsolatot említi Kuhnert (1951.) és Schapcr (1996. 77-82) is. Font Zsuzsanna kandidátusi értekezésében (Halk - pietizmus - Erdély. Fejezetek a moribunda Transylvania művelődésének német kapcsolatairól. 1997.) külön fejezetet szán a témának. 7K Patzclt 1969. és 1985.; Wagner 1978. 60-113; Mcycr 1998.; Matwijowski 1998.
