Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - II. Centrum és periféria
Márpedig Francke figyelme igen korán a császári udvarra irányult annak is köszönhetően, hogy 1693 és 1695 között Nicolaus Lange (kiéli diáktársa, későbbi hallei professzortársának testvére) volt ott a svéd követségi prédikátor. 79 A további kapcsolatépítésben nagy szerepet játszott Johann Baptista Habermann bécsi házitanítóskodása (1706-1712), majd Christoph Nicolaus Voigt (1678-1732) 8 " itteni tartózkodása (1712-1716), mindketten a hallei árvaházból indultak missziós útjukra. Hogy felmérjük, milyen magas körökből támogatták itt a hallei intézményeket: Savoyai Jenő több barátja levelezőtársa volt Franckénak (a herceg maga még protestáns kegyességi irodalmat is tartott a könyvtárában). 81 A pietizmus komoly térnyeréséről a bécsi protestánsok körében 1723-tól kezdve beszélhetünk, amikor Johann Christian Lerche (1691-1768) 82 lett a svéd követségi lelkész. A hallei teológus rendszeresen összegyűjtötte a bécsi protestáns nagykereskedőknél (Niederläger) 83 működő informátorokat, s hatására egyre több család szerződtetett hallei diákot házitanítóul. A kereskedelmi érdekeltségeknek köszönhetően ezek is élénk kapcsolatot tudtak fenntartani a birodalmi pietista körökkel (pl. rendszeresen olvasták és terjesztették a hallei külmissziói lapot). Amikor pedig a dán követségi prédikátori állást szintén hallei teológus, Christian Nicolaus Möllenhoff (16981748) 84 nyerte el (1728-1736), ez az irányzat vált mértékadóvá a bécsi lutheránusok körében. 85 Lerche távozásával (1733) a svéd kápolna elveszett ugyan a halleiek számára - utódja, Christoph Friedrich Tresenreuter (1709-1746), a későbbi altdorfi professzor „világiasabb" elveket vallott, 86 az 1738-tól haláláig, 1782-ig működő Christoph Ger7 '' Nicolaus Lange (1659-1720): ADB 17,648-650. Becsi állását Spener ajánlására nyerte cl! m Francke írja Heinrich Rcuß grófnak: „Ich habe Hn Voigten geschrieben, daß er uns einen Correspondenten in Wien ausmache, der ein gutes iudicium historico-politicum habe, und welcher zu unsern hiesigen Zeitungen ordentlich etwas contribuirc." 1714. március 15. Schmidt-Mcuscl 1905. 58. Ld. még Patzelt 1969. 48-50; 6, 34. 1,1 Kammel 1939. 158; Winter 1955. 81, 534-537. H Ld. 57. Lerche elődje, Johann Sigismund Pilgram (1682-1739) egyáltalán nem volt pietistának mondható, bár Sopronba távozva jó kapcsolatokat ápolt a dunántúli papokkal. Ld. 63, 67, 70, 71; Keserű 1996. 86-87. H3 Wciß 1883. 436-439. M Ld. 67, 70. Möllenhoff elődje, Hammcrich, ha nem is tekinthető pietistának, együtt tudott működni Lcrchével. Jellemzése Georg Wcndrich levelében August Hermann Franckénak 1725. december 15-én. AFrSt/H A 116:529-532. „Von dem herrn Lerchen und dem lm. Hammcrich kan ich schon mit anderer gewißheit schreiben, daß es fidclcs servi Dci sind. Und ob es glcichdcm letzteren ein wenig an behutsamer Überlegung fehlet, so ist doch sein hertz aufrichtig und rechtschaffen, so daß nun fast alle, auch die so ihn am allermeisten vcrunglimpffct, nicht nur convicti, sondern auch confessi sind, daß ers recht gut meine. Unter allen dingen aber womit er sich bey den leuten verhaßet machte, ward nichts so übel aufgenommen, als daß er sich in den predigten selbst zu rächen scheine, sonderlich waren fast alle leuthe am 1. pfingsttagc unwillig über ihn, daß er an statt Gottes wort zu predigen, nur immer zanckcte und hielten ihn vor einen rechten aufgeblasenen stoltzcn und eigensinnigen Mann." 85 Vö. Edelmann 1976. 87-97. **' „Der schwedische Legations Prediger, Herr Trcscn-Rcutcr, ofFcnbahrct seinen Welt-Sinn so starck, daß auch natürlich chrbahrc einen Anstoß an ihm nehmen, daher er sich auch gantz allein gegen uns bezeuget." August Gottfried Pauli levele GA. Franckéhoz 1735. december 12-én. SBPK-FN Kapsel 27. 17:251-252. Trcsenrcutcr levelei Gotthilf August Franckéhoz: AFrSt/H C 348.
