Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet (1520–1745-ig). Budapest 1922.
IV. Az ágostai hitvallású evangélikus közoktatás története a Szepességen
melyet az még 1688-ban az iskola fenntartására lekötött, 32 ) 1744-ben elesett. 33 ) A városnak ugyanis nagy szőlői voltak Hegyalján és borait a városi borpincében maga árusította. Mivel pedig az ev. egyházközségnek elkülönített vagyona nem volt, így a város a tényleges patrónusa a latin ev. iskolának egészen 1744-ig. Ekkor azonban, úgy látszik, a városban a nem ev. elem már megerősödött s maga a biró, Müller József, titokban jelentést tett a szepesi kamarának Kassán, bepanaszolván, hogy a város közjövedelmeit felekezeti, iskolai célokra fordítják. 34 ) A cs. kir. kamara biztost küld ki az ügy megvizsgálására s nemsokára rendelet tiltja el a várost attól, hogy közjövedelmét e felekezeti célra kösse le. 35 ) A késmárki ev. hívek nem tudtak heletörődní abba, hogy iskolájuk megszűnjék, mivel annak fenntartására egyházi alap nem volt s az egyházközség új fatemplomát is köz-, adakozásból építette fel 1717-ben. Több ízben lépéseket tett, hogy a kamarát a rendelet visszavonására bírja: követet (Kray Jakab, a vértanú fia) is küldött Bécsbe, ki közbenjárjon a kamaránál, de hiába. A kancellária referense közölte Késmárkkal, hogy az uralkodó elhatározása végleges, mert precedens esetet 32 ) Késmárk sz. kir. város titkos levéltára in Císta ferrea fasc. X. num. 7. M ) Tárgyamon kívül esik, hogy a késmárki ev. líceum történetét részletesen megírjam; szükségesnek tartom azonban az intézet nagy múltját kiss<? élethívebben bemutatni, mivel Palcsó müve számos helytelen adatától eltekintve, nem alkalmas arra, hogy a nagymultú intézet kultúrtörténeti jelentőségéről helyes képet nyújtson. Szerfelett kívánatos, hogy a késmárki ev. líceum története és a városi levéltárban levő, az iskola múltjára vonatkozó anyag is figyelembe vétessék, amelyet Palcsó munkájában szintén elmellőzött. — A líceum történetének egyes részletkérdéseível foglalkozó irodalmat lásd „A késmárki ág. hitv. ev. egyházkerületi liceum pártfogóságának története" c. 1922. Sárospatakon megjelent munkámban. Azonfelül lásd még Weber S. „Ein gelehrter Kalendermacher" c. cikkét, melyben Fröhlich D.-ról szól (Karp. Post 1896. 44. sz.) és ugyan e szerzőtől „Szepességi prot. írók az ellenreformációig" (Prot. Szemle 1897. 601—603. 1.) — Ideje volna továbbá a késmárki lic. egykori jeles tanárainak irod. és ped. jelentőségét megörökíteni, amint tette azt pld. Szelényi Ödön dr. Genersich Jánosról szóló kiválóan sikerült értekezéseiben. Hiszen Palcsó Ist. egy Mylius J., egy Fröhlich D., egy Buchholtz Gy. rektorkodását ís csak épen 1—2 sorban említette. 34 ) Genersich i. m. I. k. 610. 1. és lásd még Liber Censuum et aliarum Diarum (Késmárk sz, kir, város nagy levéltára.) 35 ) Protocollum eccl, et scholae ev. Kesmarkiensis 1706—1801. (Kézirat a késmárki ev. lic. levéltárában B. Nr. 1.) — Ezentúl így idézzük: Prot. B.
