Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

VIII. FEJEZET. Közmivelődési tényezők

— 222 — az ő szeretetreméltó humorával oly élénken s oly elragadóan mesélte el, hogy szinte kedve támadt az embernek mindazt végig küzdeni, a min ő keresztül ment. Egyszer a lapokban olvasott egy hirdetést, melyben egy uri család egy rajzmestert keresett gyermekeinek. — Mily félve s szivszorongva kereste ő fel azt a házat: aggodalom és remény, lemondás és bizalom, keserűség és öröm váltogatták egymást szivében. „De mikor az az ur, úgymond, kinyilatkoztatta, hogy felfogad rajzmesterének s egyelőre 30 frtot ad havonkint, tudod, az egész Budapesten, nem, az egész világon nem volt boldogabb ember nálamnál!" — Ettől kezdve azután sorsa jobbra fordult, egy pár képe feltűnést keltett s rövid idő alatt hirneve nemcsak a fővárosban, de az egész országban elterjedt s miután oly időben kezdett működni, a mikor még hazánkban ilyen rajzoló nem igen volt, a nemzeti ujraébredés korszakában támadt ugy komoly tartalmú, mint élczlapok egyre sűrűbben hozták Jankó rajzait. Tóth Kálmánnak „Bolond Miská"-ja. Agai Adolfnak „Borszem Jankó "-ja, Jókai Mór „Üstökös"-e, későbben Bartók Lajos „Bolond Istók"-ja, mind az ő kitűnő rajzaival jelent meg. — Nálunk a humoros rajznak ő volt a megteremtője, s a politikai élczlapokban közölt rajzai mindenkor gyakoroltak oly befolyást s tettek oly szolgálatot, mint bármelyik publicistának vezérczikkei. Es e munka több, mint három évtizeden át tartott. A hét három-négy napját az élczlapoknak szentelve, a többi napot üdülésre használta fel olyformán, hogy festőecsetjét vette elő, mert régi vágyát, hogy mint festő hirneves legyen, a folytonos munka sem tudta lefokozni. — E folytonos szakadatlan munka annyira megfeszítette idegeit, hogy