Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

VIII. FEJEZET. Közmivelődési tényezők

a szélhűdés, mely néhány év előtt érte, csak természetes következménye volt e testet-lelket egyaránt fárasztó munkának, s bár egy pár hónapi minden munkától való tartózkodás után egészségét ugy a hogy visszanyerte, de rajzai már nem voltak többé azok, mint egy pár év előtt. Betegségének nyomai ugy a tárgyak bágyadtabb felfogásán, mint keze vonásain nagyon is meglátszottak, de azért egész halála napjáig dolgozott, mignem a halál 1896. Márczius 29-én kiragadta a rajzont kezéből, nagy veszteséget okozva nemcsak a gyöngéd apát vesztett családnak, hanem a művészetnek is, mely benne egyik leghivatottabb mesterét vesztette. Szülőházát a komlósiak emléktáblával készülnek megjelölni. A festészetnek Ivomlóson egyébként mi velője nem igen van az egy Szokolay tanitón kivül, ki a tanitás, kertészet és méhészet által elfoglalt idejéből, a mi néhány szabad órája felmarad, azt a festészetnek szenteli. Azt azonban nem lehet állitani, hogy a népnek nem volna érzéke a képek iránt, mert nemcsak uri házaknál, hanem a tehetősebb földészeknél is, bár nem valami értékes, de mégis csinos olaj nyomatú képeket láthatunk s a népnek eziránti érzéke egyre fejlődik s fokozódik. A mi a szobrászatot illeti, sem szobrász, sem pedig valami kiválóbb szobormű nem igen találtatik. Van ugyan az ó-temetőben Sextynek sirján egy homokkőből kifaragott életnagyságú géniusz, a mint egy hamvederre támaszkodva az életnek lefelé forditott fáklyájával, hajtott fővel, arczán a bánatnak mesteri kifejezésével szomorkodik, de hogy kinek műve ez, nem tudható. Úgyszintén a Simon-családnak sir-