Binder Pál: Brassói magyar krónikások és barcasági evangélikus egyháztörténészek (1550-1800) (Szecseleváros, 2000)
A. Elbeszélő források - A barcaság magyar evangélikus egyháztörténészei
A BARCASÁG MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNÉSZEI Szeli József: A harcai magyarságnak rövid történeti rajza (1763) Bevezetés A barcasági felvilágosodás és pietizmus legjelesebb képviselője Szeli József (1710-1782), brassói papsága után Hosszu- faluba kerül evangélikus lelkésznek. A brassói viszonyok tanulmányozását követően Szeli arra is felhasználja hétfalusi éveit (1757-1763), hogy alaposan megismerje a barcasági magyarjobbágyok életét és ezt papírra is vesse. Az oknyomozó helytörténeti kutatás a XVIII, század derekán a barcasági szász értelmiségiek körében is kibontakozik. A legjelentősebb oknyomozó történész Josef Teutsch (1702-1770) szászhermányi lelkész volt, aki a régi kalendáriumok és krónikák alapján számos történeti munkát szerkeszt, bejárja a Barcaságot és lerajzolja annak fontosabb várait. Szeli József, Josef Teutsch pálya- és eszmetársa: az első barcai magyar oknyomozó történész, aki felhagy a történeti események egyszerű rögzítésével, és elkezdi a források tanulmányozását. A barcasági magyarság történetinek rövid rajza (Szeli munkáinak felsorolásában ez a kézirat latin címmel szerepel: Historica Delineatio Ecclesiarum et Templorum Hungaricorum in Barda) első kísérlet a brassai és barcasági magyarság történetének összefoglaló bemutatására. Munkája bevezetőjében Szeli általános jelleggel három csoportra osztja a történelmi kútfőket: 1) az experientia, azaz az átélt események, 2) a hiteles szóbeli és írásbeli emlékezés, 3) a különböző tárgyakra rovott írások emlékek. Szeli József bőven merít a törcsvári várnagyok vagy a hosszúfalusi 70-80 éves öregek emlékeiből, de felpanaszolja, hogy a brassói archivum nem nyittatott fel számára, igy "nagy pecsétű levelekből" nem írhat történelmet. Ebben a lényeges 180
