Binder Pál: Brassói magyar krónikások és barcasági evangélikus egyháztörténészek (1550-1800) (Szecseleváros, 2000)

A. Elbeszélő források - A barcaság magyar evangélikus egyháztörténészei

kérdésben alapvető különbség volt a szász és magyar történészek között; Brassó patrícius városvezetósége csak szászok számára tette hozzáférhetővé a Tanácsházán őrzött városi levéltárat. Ne feledjük azt sem, hogy bár Szeli József hithú evangélikus volt, elődei csallóközi magyar nemesek voltak, s a történelem már ekkor a két rendi natio közötti versengés egyik fontos összetevője volt.

Szeli számára maradtak a nyomtatott források, mint az erdélyi országgyűlési Approbaták, a brassói kalendáriumok (innen vette át a Fekete-templom építésének évét, 1383, és Brassó alapítási éveként feltüntetett - egyébként téves - 1203-as dátumot). A brassói szász esperesség jóvoltából Szeli felhasználhatta Hornung Enchiridionját, mely az 1544-es hétfalusi vizitáció adatait is tartalmazza.

Szeli történeti összefoglalójában a Kilencfalu története Nagy Lajos korával, a törcsvári vár építésével és a várhoz tartozó uradalom vagy domínium megalakulásával kezdődik. A barcai magyarok első történésze visszavetíti a hétfalusiaknak a XVIXVIII. században meglevő álösvényórző (plájás) szerepét a XIV. századra, s királyi őröknek hiszi a jobbágyok őseit. Felfogásában Bodola és Nyén falvak is eredetileg a barcai királyi uradalomhoz ("fiskális fundushoz") tartoztak, s csak később kerültek földesúri magántulajdonba. A bolgárszegi román krónikásokkal teljes összhangban, Szeli is a Fekete-templom építéséhez toborzott napszámosokban látja a brassói magyarok és románok őseit, s akárcsak Radu Tempea, ó is bolgároknak nevezi a Bolgárszegbe telepedő balkáni macedorománokat. Szerinte a Brassóban jött napszámosok egy része a nagytemplom felépítése után a Kilencfaluba húzódott.

Szeli József más esetben is vét a kronológiai sorrendben. A havasokon fellelhető erős sáncok (Ósánc, Tatárhavas-hágó) meglétét szintén a XIV. századi királyi őrök művének tartja, holott ezek a sáncok később is keletkezhettek: Bethlen Gábor korából, Thököly Imre betörésekor (1690) vagy a kuruckorban is tudunk arról, hogy Bodzavára vidékén és a Dótene (Doftana) torkában sáncokat ástak.

181