Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-23 / 4. szám

14 •*! 2011. január 23.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

HIRDETÉS

Püspökjelöltek bemutatkozása

Mint ismeretes, ez év tavaszán új püspököt választanak a Magyarországi Evangélikus Egyház Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületében. A választásra március 17-27. között kell a gyülekezetekben sort keríteni. A két jelölt - Bencze András székesfehérvári lelkész, püspökhelyettes, illetve Szemerei János kaposvári lelkész, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese - minden egyházmegyében bemutatkozó látogatást tesz. (Január 15-én Kaposvárott, illetőleg Székesfehérváron találkoztak a gyülekezetek képviselőivel.)

További időpontok

• Február 5., 10 óra: a Vasi és a Soproni Egyházmegye közös alkalma - Bük

• Február 5., 16 óra: Veszprémi Egyházmegye - Veszprém

• Március 5., 10 óra: Győr-Mosoni Egyházmegye - Győr

Az egyházmegyei találkozókon kívül február 26-án, a Pápán megrendezendő egyházkerületi napon is lesz lehetőség találkozni a két püspökjelölttel, a 14 órától kezdődő fórum keretében.

Az új püspök beiktatására június 25-én Győrött kerül sor.

HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________

Meghívó előkészítő konferenciára

A nők ökumenikus világimanapját előkészítő konferenciát tartunk január 29-én, szombaton 10 órától 15 óráig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) székházában (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.). Idén Chile asszonyai készítették el az ökumenikus istentisztelet liturgiáját. A nap mottójául Jézus kérdését választották: „Hány kenyeretek van?” (Mt 15,34) Az előkészítő konferencián az imanapi liturgiával, az országgal, chilei szokásokkal, ételekkel ismerkedhetnek meg a résztvevők, valamint ötleteket kaphatnak az istentisztelet megtartásához. Szeretettel várunk minden érdeklődőt a MEÖT-székházba. (Jelentkezés: az 1/371-2690-es telefonon napközben.) A MEÖT Nőbizottsága nevében:

B. Pintér Márta evangélikus lelkész

HIRDETÉS ________________________________________________________________________________________________

Meghívó könyvbemutatóra és sajtótájékoztatóra

Örömmel hívjuk február 2-án, szerdán 17 órára lelki-szellemi csemegézésre a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum színháztermébe (Budapest V, Szent István tér 15., tel.: 1/375-6249) Döbrentey Ildikó író, Angyal Júlia festőművész és Magyar Krisztina grafikus könyvbemutatójára.

Három kiadó ökumenikus összefogásából született a Beszélgetek az Úrral című kötet folytatásaként az És képzeld, Uram... című, negyven festménnyel ékesített imakönyv és A kisded első csodája című kötet, amely a mese és a grafika ötvözetének gyöngyszeme.

A műveket elemző szeretettel mutatja be Bencze Lóránt egyetemi tanár, Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész és Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke.

A Luther és a Szent Maximilián Kiadót Kendek K. Péter, az Ekhó Kiadót Levente Péter képviseli. Házigazda: Kiss Imre, a vendéglátó múzeum igazgatója. Énekkel dicsér: Szvorák Katalin.

Este nyolcig dedikálás, beszélgetés közben a testnek is kellemes csemegézés pogácsával, forró teával és forralt borral.

Istentiszteleti rend ♦ 2011. január 23.

Vízkereszt után 3. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 8,1-13;

2Kir 5,1-isa. Alapige: íjn 3,10-12. Énekek: 277., 384.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bolba Márta; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bolba Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Tóth- Szöllős Mihály; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Zsigmondy Árpád; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., kantátás istentisztelet) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Horváth-Hegyi Áron; de. 11. (úrv.) Horváth-Hegyi Áron; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Kendeh György; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Zsíros András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Zsíros András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. (úrv.); Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Ittzés István.

Összeállította: Boda Zsuzsa

Diakónusok értekezlete

A diakónia területén szolgáló munkatársak számára január íi-én tartották meg Budapesten az immár hagyományossá vált évkezdő intézményvezetői értekezletet. A megjelenteket Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója köszöntötte az Üllői úti épületben, majd tájékoztatást adott az iroda életét érintő változásokról és az idei év feladatairól.

Az értekezletet kezdő áhítatban a 20ii-es év igéjéből („Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval”)

kiindulva Ittzés János püspök kiemelte: nem vagyunk

könnyű helyzetben, ha követni akarjuk Jézus szavait, hiszen a mai világban hatalmas feladat a családi, közösségi vagy nemzeti szinten is jóval felelni a csapásokra, az ellenségeskedésre. Jézus élete azonban maga a bizonyságtétel, őt igazolta a feltámadás csodája. Ebből merítsünk erőt, fegyverünk pedig a szeretet és a megbocsátás legyen. Ittzés János hangsúlyozta, hogy a pillanatnyi vereségeink közben is emlékezzünk arra, hogy a győztes oldalon állunk.

Buda Annamária diakóniai osztályvezető tájékoztatója után dr. Szilvásyné Peregi Eszter módszertani munkatárs ismertette a 2011. január

í-jétől életbe lépő jogszabályváltozásokat. Ezt követően a módszertani munkatársak kiscsoportos keretben biztosítottak lehetőséget a résztvevőknek a jogszabály-alkalmazással kapcsolatos esetmegbeszélésekre.

Egy szoftverbemutató, illetve Kocsis István pályázati referens előadása után újra Ittzés János püspök szólt a megjelentekhez, pohárköszöntőjében a „Bízd újra életed Krisztusra" gondolattal kívánt a diakóniában dolgozó valamennyi munkatárs és ellátott részére áldott, békés új esztendőt.

■ Fricker Andrea evangelikus.hu

Don-kanyar: hadseregnyi hant

► Don-kanyar: a hely, ahol egy teljes magyar hadsereg pusztult el. Ahol több mint százezer magyar katona halt meg. Egy hely, egy darab idegen föld, mely hatvannyolc évvel ezelőtt magyar vértől piroslott.

Hazánk jelképesnek induló háborús katonai részvétele 1942-ben Hitler határozott követelésére mind nagyobb méreteket kezdett ölteni. A németeket ugyanis a Barbarossaterv meghiúsulása arra kényszerítette, hogy a Szovjetunió elleni háborúban fokozottan támaszkodjanak szövetségeseikre, így hazánkra is. Horthy Miklós pedig féltette a Trianonban elszakított, de nem sokkal korábban hazatért területeinket, úgyhogy vonakodva, de rábólintott

a követelésekre. No persze nem az egészre, hiszen Ribbentrop német külügyminiszter, majd Keitel vezértábornagy budapesti tárgyalásain a németek a teljes magyar hadsereget követelték.

Az 1942. január 22-én született döntés értelmében a magyar hadvezetésnek kilenc gyalogdandárt, egy páncélosdandárt és egy repülőköteléket kellett kivezényelnie. Ez a magyar haderő harmadát jelentette. A tárgyalások során nem tisztázták, hogy mennyi időre küldik ki a hadsereget, mint ahogyan azt sem, hogyan pótolják a veszteségeit. Keitel csupán fegyverzeti kiegészítésekre adott ígéretet, ami a valóságban leginkább zsákmányolt szovjet hadianyagok átadását jelentette. Horthy a hadsereg vezetésével az egyik legmegbízhatóbb tábornokát, a már több mint negyed százada szolgáló,

evangélikus vallású Jány Gusztáv vezérezredest bízta meg.

Janus-arcú volt ez a 2. magyar hadsereg. Emberanyagát tekintve úgy állították össze, hogy a hadi helyzetben legértékesebbnek mondott korosztályt minél inkább kíméljék, hiszen Horthyék komolyan számoltak a románok elleni háború lehetőségével. Fegyverzetét tekintve azonban megpróbálták a legjobban felszerelni, a honvédség hadianyagának csaknem a felét megkapta. Ennek ellenére is csak úgynevezett könnyűhadosztályi szinten tudták az alakulatokat felfegyverezni, ami közel sem ért fel a németek vagy az oroszok által kiállított hadosztályok harci erejével.

A frontra vonuló alakulatok első kontingensei a nyár derekán a német

4. páncélos és 6. tábori hadsereg között, Kurszktól kiindulva részt

vettek a Don felé irányuló offenzívában. A támadás sikeres volt, és a két szövetséges hadsereg áttörte a szovjet védelmet. így jutottunk ki a Donhoz július 7-én. Csakhogy: nagy ára volt ennek a győzelemnek, hiszen a magyar alakulatok rendkívül komolyveszteségeket szenvedtek. Magyarországról pedig nem jött jelentős utánpótlás. Harci értékét tekintve tehát már ekkor megcsappant a 2. magyar hadsereg ereje.

A hosszú menetektől és a harcoktól kimerült alakulatok a Don folyó 200 kilométer hosszúságú szakaszát felügyelték. Ezt a területet mindössze 18 gyalogezred szállta meg, így a védelem mélységben történő kiépítésére és megfelelő tartalékok képzésére nem volt lehetőség. A Don mögé visszavonuló és a magyar hadsereg gyengéit hamar kitapasztaló szovjet csapatok augusztustól erőteljes támadásokat indítottak, a folyó nyugati partján pedig hídfőállásokat foglaltak el. A tél beálltáig a magyar bakák véres küzdelmet folytattak, hogy felszámolják ezeket az állásokat. De Jány katonáinak erre már nem volt kellő erejük. A csatározások során mintegy 30 ezer honvéd esett el, a páncélos hadosztály tankjainak nagyjából a felét kilőtték, a tábori tüzérezred pedig elvesztette löveganyagának javát.

Közben az arcvonal egészén is változott a helyzet. Először csak lelassult, majd megállt a német előretörés. November 19-én pedig a Vörös Hadsereg áttörte a Sztálingrádtól északra lévő 3. román, másnap pedig a várostól délre lévő 4. román hadsereg állásait. Négy nappal később bezárult a gyűrű a város körül. A Jány alakulataival szomszédos olasz hadsereget december 17-én érte a szovjet támadás. Irgalmatlanul hideg idők jártak akkortájt arrafelé!

A magyar hadvezetés tudta, hogy a Vörös Hadsereg következő támadása a honvédeket éri. Ez 1943. január 12-én következett be. A hadseregnaplóban olvasható: „Az Uryw-i hídfőből várt orosz támadás 9.45- kor kezdődő heves tüzérségi és Sztálin-orgona tűz előkészítés után 10.30-kor megindult.” Elsöprő erejű volt a mínusz 40 fokos hidegben előretörő orosz haderő. Az urivi és a scsucsjei hídfőből kiinduló offenzíva az arcvonalunkat először kettészakította, majd mélységi előrenyomulásba kezdett.

A stratégiai visszavonulást Hitler Jány erőteljes sürgetésére sem engedélyezte. Persze ez ment „magától” is, hiszen több, a harcálláspontjából kivetett alakulat is hátrálni kezdett. Voltak azonban olyanok is, akik a túlerő ellenére is kitartottak. A 3. hadtest néhány zászlóalja például még január 27-én is tartotta a doni állását. A megmaradt hadsereg zöme azonban január 22-én kivált az arcvonalból.

A 2. magyar hadsereg 200 ezer katonájából hozzávetőlegesen 120 ezer főre tehető a megsebesült, elesett vagy fogságba esett honvédek száma. A hiányos fegyverzettel, felszereléssel és gyatra minőségű téli ruházattal rendelkező magyar csapatok erőn felüli helytállást tanúsítottak a hadműveletek alatt. Megakadályozták, hogy a szovjet hadsereg egy lényegesen nagyobb méretű katlancsatába kényszerítse a doni arcvonalat védő seregtesteket. Hatékony légierő és légvédelem, kellő számú páncélos egység és páncéloselhárító fegyver hiányában a 2. magyar hadsereg fokozatosan tért vesztett, darabokra szakadt és megsemmisült. Elesett honvédéi azóta is a Don mentén pihennek.

■ Jezsó Ákos