Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-26 / 13. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. március 26. 5 Hazakerült egy ’48-as evangélikus honvédtiszt hagyatéka Emléktábla két tanárnő egykori otthona falán ► Az idei március idusa kivételes eseménnyel gazdagította a magyar kultúrát. A Petőfi Irodalmi Múze­um az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nyitánya évfordu­lójának előestéjén, március 14-én vehette át egy evangélikus hon­védtiszt, Kozlay Jenő irathagyatékát a szabadságharcos leszármazottai- nak jóvoltából. Kozlay Jenő naplóit, emlékiratait és leve­leit dédunokája, az Amerikai Egyesült Államokban élő Douglas Kozlay és felesé­ge, a dán származású Janet Kozlay ajándé­kozta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. A hagyaték átvételének alkalmából rendezett ünnepségen Kedves Gyula, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigaz­gató-helyettese ismertette Kozlay Jenő életútját, Kovács Krisztián színművész pe­dig részleteket olvasott fel a naplóból. Ezt követően E. Csorba Csilla, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum főigazgatója köszönetét mondott az adományozóknak, Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának helyettes államtitkára pedig Pro Cultura Hungarica emlékplaket­tet nyújtott át számukra. Kozlay Jenő a családi emlékezet sze­rint 1825-ben vagy 1826-ban született Jászladányban, evangélikus családban. Gyermekkorát Ácsán töltötte. Huszon­két vagy huszonhárom évesen Pesten volt joghallgató. A haza hívó szavára ő is beállt honvédnek. 1849 januárjában Asbóth Lajos debreceni térparancsnok őr­nagy „hadírnoka” lett, majd február i-jén Mészáros Lázár, a Honvédelmi Bizott­mány tagja hadnagyi rangban a tartalék sereg „segédpénztárnokává” nevezte ki. Részt vett a dicsőséges tavaszi hadjárat­ban az Asbóth-hadosztály, majd a II. hadtest hadipénztári tisztjeként. Hadtes­tével együtt június végén Komáromba helyezték. 1849. július 28-án Klapka tá­bornok számfeletti főhadnaggyá nevez­te ki. Szeptember 22-én a 25. honvéd­zászlóalj élelmező tisztje lett. Komárom várának legendássá vált hősies védelme után Klapka György a győztesnek kijáró fegyverletételi szerző­dést kötött 1849 októberében. A fegy­verletétel egyik feltételeként kapott menlevéllel Kozlay Jenő katonatársaival együtt elhagyta az országot. 1850 februárjában érkezett New York­ba. Nevét ekkor Eugene Arthur Kozlayra változtatta. Hamarosan New Orleansba utazott, itt megtanult angolul. 1851-ben tért vissza New Yorkba; 1855-ben meg­kapta az amerikai állampolgárságot. Ké­sőbb a New York-i vámhivatalnál dolgo­zott, majd jogászként működött. A polgárháború idején New Yorkban a 45. önkéntes gyalogezred egyik szervező­je volt, 1864-től ezredesként vezette az ez­redet. A polgárháború végeztével, 1866- tól ismét a New York-i vámhivatalnál dol­gozott, amíg csak 1869-ben politikai okokból el nem bocsátották az állásából. Ezután Brooklyn város önkormány­zatánál műszaki rajzolóként, földmérő­ként, térképkészítőként állt alkalmazás­ban. New Yorkban és Brooklynban is igen tevékeny volt a helyi politikai élet­ben. 1879-ben elbocsátották Brooklyn önkormányzatából is, ezért r88o és 1883 között a Coney Island Szállítási Társa­ságnál, utóbb a Brooklyni Magasvasút Társaságnál dolgozott főmérnökként. 1883. április i-jén halt meg Brooklyn­ban. Az Evergreen temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékművét katona­sírként gondozzák, ünnepnapokon ki­tűzik rá az amerikai zászlót. (Illő volna, ha ilyenkor és a magyar nemzeti ünne­pek alkalmából a két nép közös hősének sírjára kitűznék a magyar zászlót is.) A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattá­ra vezetőjének, Varga Katalinnak a tervei szerint a most kapott érdekes és értékes irategyüttes egy éven belül - forráskiad­vány formájában - kötetben is megjele­nik. A kiadáshoz a hagyaték jelentőségét szintén méltató Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke aján­lotta fel a hivatal anyagi segítségét a március 14-i ünnepségen. ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes Istenkeresés a magyar irodalomban: Kassák Lajos „A kőfeszület előtt megemeltem a kalapomat.- Dicsértessék a te szent neved! - mondtam, s a hideg hajnali levegő megérintette az arcomat. Miért nem vagyunk mi már ilyen szent és tisz­ta emberek?” Ha feladvány lenne valamely irodalmi kvízműsorban, hogy kinek mely regényé­ben találkozhatunk a fenti kis idézettel, aligha akadna megfejtő. Kassák Lajos Egy ember élete című önéletrajzi regényéből idéztem. Igaz, az idézetnek a regényben előtörténete is van. Egy olyan ember tisz­taságvágya fogalmazódik meg benne, aki tizenévesen épp egy piros lámpás házból tart hajnalban hazafelé, mély bűnbánat­tal. De ezt az előzményt talán jobb, ha a feledés jótékony homálya borítja. A fiatal Kassák, úgy tűnik, ugyanazon a „Szűk-Könyök utcán” ment hazafelé lehorgasztott fejjel, mint kortársa, az el­átkozott költő, Somlyó Zoltán - igaz, hogy az ifjú Kassák „Szűk-Könyök utcá­ja” ekkor még nem Budapest, hanem a szülőváros, Érsekújvár. Épp az ilyen részletek miatt tartják ezt a konfesszió- regényt egyes jeles irodalomtörténésze­ink az ágostoni konfesszióhagyomány egyik világirodalmi örökösének. Kassák- miként a nagy előd, Ágoston is - kímé­letlenül, mazochisztikusan őszinte és önfeltáró, saját bűneit és botlásait lelep­lező, nemcsak ebben a regényben, ha­nem egész írói-költői életművében is. Miként a bűn és bűnbánat gondolata, úgy a vallási élmény, az Isten utáni égető szomjúság is folyamatosan kimutatható az egész Kassák-életműben. Kassák az ak­tivista, a szocialista, a proletár költő, aki­nek a Munkásmozgalomtörténeti lexikon ön­álló szócikket szentelt; a magyar iroda­lom egyik legszabálytalanabb alkotója. Természetesen téves az a szemlélet, amely Kassákot csak a különféle avant­gárd irányzatok, izmusok manifesztuma- iban keresi és találja meg. Kevesen tudják, hógy Kassák igen jártas volt a 20. századi francia, úgynevezett neokatolikus iroda­lomban. Olvasta, értette és szerette Mau- riac, Bemanos, Péguy, Claudel műveit. Pilinszly Jánosnak volt Kassákkal egyje­lentős, feltáró beszélgetése az Új Ember 1962. február 18-i számában. Ebben a ri­portban Pilinszky és Kassák a modem katolikus irodalomról beszélgetett. A beszélgetésben a hetvenöt esztendős Kassák szólal meg, aki ekkor már kiérlelt alkotó, maga mögött tudja ifjúsága összes izmusát, lírája is klasszicizálódik. A diskurzus kulcsmondatát így fogal­mazta meg Kassák: „Egy igaz katolikus és egy igaz szocialista író ezer kérdésben találkoz­hat, míg egy rossz katolikus és egy rossz szoci­alista író szükségszerűen ellenfelei egymás­nak.” Pilinszky szerint ez a kijelentés a beszélgetés leginkább megszívlelendő tanulsága. Kassák irodalmi munkásságának val­lási élményvilágában igen gyakran tűn­nek fel a gyermekkori vallásosság élmé­nyei. 1940. december 24-én Kassák tollá­ból a Magyar Kurírban jelent meg egy ked­ves kis cikk, A misztérium születése cím­mel. Ebben az írásban az éjféli mise gyer­mekkori emléke elevenedik meg párat­lan meghittséggel és finom plaszticitás- sal. Jézusról a következőképp vall: „Azért vonzódom hozzá, mert őt sem törte meg az idő, kétezer éve él közöt­tünk, anélkül hogy alakot változtatott volna. Jézushoz a költők meghittebben szólnak, mint kedvesükhöz.” Jézus születéséről, a karácsonyról több helyen is írt, a Magyar Hírek i960, december 15-i számában például Kará­csony (Üzenet a világba) címmel. A kará­csonyi élmény, a karácsonyhoz kötődő intenzív tisztaságvágy, az újszülött Jézus alakja költészetében is újra és újra fel­bukkanó motívumok. Ilyen a Karácsony című vers vagy a Karácsonyi meditáció, melyben így fogalmazza meg sajátos, hi­tetlenül hívő vallomását: „O Jézusom ki nem vagy és nem is voltál soha / feléd sodornak a bánat kék hullámai.” Ha ezt a verset olvassuk, önkéntelenül is Ady so­rai jutnak eszünkbe: „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élő, sem halott.” (Hiszek hitetlenül Istenben) Jézus születése mellett halála, a kará­csony mellett a nagypéntek eseménye is megjelenik a Kassák-életműben. Az Anyám címére levelei között, a 14. levél­ben akadtam rá az alábbi megrázó vallo­másra: „Nagypéntek a kereszténység legdrámaibb ünnepe, az istenember ha­lálának órái. Nem teológiai dogma, nem vallási ceremónia, tiszta fényű emberi ünnep, mert ezen a napon halt meg Jé­zus, a szegény názáreti ács fia, akiben, emlékezetünk szerint, először feszítet­ték meg az igazságot.” Kassák lírájában Jézus rendszerint úgy jelenik meg, mint a proletár hősök előképe. A proletár költő, aki forradal­mak és háborúk közt él, Jézusban egy olyan testvérre ismer, aki szegényen született, egyszerű munkásként, ács­ként élt, a világtörténelem legnagyobb pacifistája volt, és az igazságért feszítet­ték keresztre. Kassáknak tetszett Jézus egyetemessége és pacifizmusa. Az avantgárd költőnek imponált egy ilyen megváltó. Ne feledjük, Kassák két akti­vista lapja, a Ma és a Tett éppen antimili- tarizmusa miatt volt szálka a hatalom szemében. Lírai művei közül a Harangszó című versben jelenik meg a legmarkánsabban a húsvéti élmény: .....s bár nem ízlelget­jü k a húsvéti bárány húsát, mindennapi kenyerünkben és vizünkben dicsérjük, hogy vérünkbőlvvaló és meghalt értünk a kereszten.” Természetesen a karácsony és a húsvét, Jézus születése és halála jelenik meg leg­gyakrabban Kassák írásaiban, de a keresz­tény ünnepkör egyéb jeles napjai és litur­giái is. A halottak napjáról a Szénaboglya című naplójában ír, a keresztelés élmé­nyéről a Keresztfám című novellájában. Végül egy teljességre nem törekvő fel­sorolással, verscímekkel igyekszem ér­zékeltetni és bizonyítani, hogy a Kassák- líra mennyire gazdag a vallási élmény művészi ábrázolásában: A megfeszített; Az őrangyal; Hajnali zsoltár; A forrásnál; A magam kenyerén; Húsvét; Pogány könyörgés; Istenhez vagy valaki máshoz; Mária így szól a gonosz férfiakért; Nagypéntek; Nagyböjt előtt; Tékozló fiú; Zsoltár... Tolle, lege! ■ Bozók Ferenc ► Budapesten, a Hegyvidék csöndes kis utcájában március 17-én ritka je­lenségre figyelhettek fel a járókelők és a szomszéd házak lakói. A Marga­réta utca 9. számú ház falán emlék­táblát avattak a Deák téri evangéli­kus leánygimnázium két, sok áldo­zatot is vállaló tanárnője emlékére, a Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak és a Hadtörténeti Múzeumnak, illetve a napjainkban elhunyt Beke Jánosnak, az ’56-os Szövetség budapesti titká­rának a kezdeményezésére. Dr. Zelenka Margit (1899-1978) a magyar és német irodalom tanára, a magyar lé­lek, gondolkodás jó ismerője volt, de so­hasem egyoldalú. A magyar és német irodalmat úgy tanította, úgy vezetett el a klasszikusokhoz, hogy kedvet csináljon tanítványainak az európai szellem érté­keinek megismeréséhez. Kedves tanártársával, Jeszenszky Ilona (1891-1970) magyar-földrajz szakos ta­nárral megalakította a Szép Magyarsággal Beszélők Egyesületét, a Szembét, mely a maga idejében - a ’20-as években - élet­formáló erőt és figyelmeztetést kívánt nyújtani Szívósan nevelték tanítványai­kat a szép magyar beszédre és kiejtésre, szókincsük bővítésére - kevésbé kedve­ző körülmények között, mint ahogy nyelvművelőink ma tehetik. Munkájukat 1938-ban a Magyar Tudományos Akadé­mia is elismerte. A tanárnők a Szembe egyik diákköri ülésén elsőként határozták el, hogy a kufsteini vár falán táblát helyeznek el az ott szenvedett magyar hazafiak emléké­re. 1937-ben meghatóan szép ünnepség keretében került erre sor - 94 név meg­örökítésével. Mindez a semmi nehézség­től vissza nem riadó, elveikhez hűséges, a saját iskolájukhoz a nehéz időkben is ragaszkodó tanárnőknek köszönhető. Olyan pedagógusok, nevelők voltak, akik - saját egyéni tragédiájukat is hor­dozva - tudták, merték tanítványaikat magyarrá, hittel teli, a jót, a szépet, az igazat kereső, családot szerető emberré nevelni. A Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium egykori diákjai körében em­lékezett Schneider Istvánné, a Szilágyi Er­zsébet Gimnázium nyugalmazott igaz­gatója szép ünnepi beszédében a Marga­réta utcai ház egykori, szerénységükben, halkszavúságukban is példát mutató la­kóira, akiket évtizedekkel korábbi tanít­ványaik is szívesen felkerestek időnként. Az emlékezés ünnepi hangulatát emelte Takáts Bence egyetemi hallgató kitűnő versmondásával. Az ünnepségen jelen volt és emléke­zett Martosné Sztrókay Piroska, a Kufsteini emléktáblánk című album összeállítója. A hivatalos küldöttek, intézmények képvi­selői és a hajdanvolt, itt-ott már ősz hajú diáklányok elhelyezték virágaikat, majd a Szózat, a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével ért véget a régóta időszerű emléktábla-avatás. ■ SCHELKEN PÁLMA Megalakult a TEKIOE A négy történelmi egyház fenntartásában működő közoktatási intézmények vezetői 2006. február 16-án megalapították szakmai és érdekvédelmi szervezetüket, a Törté­nelmi Egyházak Közoktatási Intézményvezetőinek Országos Egyesületét (TEKIOE). Az egyesület feladatának tekinti az intézményvezetők szakmai, vezetői ismereteinek bő­vítését, továbbképzések, konzultációs fórumok, konferenciák szervezését és a történel­mi egyházak intézményei közötti hatékonyabb szakmai kommunikáció kialakítását. Az egyesület segíteni szeretné az intézmények pedagógusainak, tanulóinak és szü­leiknek hatékonyabb tájékoztatását, érdekeik védelmét. Emellett figyelemmel kíván­ja kísérni a neveléssel, oktatással kapcsolatos országos és helyi szintű intézkedéseket, és a döntés-előkészítések során képviselni fogja tagjainak véleményét, érdekeit. Az egyesület alapítói fontosnak tartják, hogy a történelmi egyházak fenntartásá­ban működő közoktatási intézmények hagyományait védjék, megőrizzék, ápolják és bemutassák. Az egyesület tagja lehet a történelmi egyházakhoz tartozó intézményeken kívül bármely olyan alapítványi vagy egyesületi óvoda, iskola vezetője, igazgatótanácsi tagja is, aki a történelmi egyházak értékrendjét elfogadja. Közlemény a fasori gimnáziumban lefolytatott vizsgálatról Nehéz kötelezettségünknek - és korábban adott ígéretünknek - teszünk eleget, amikor ezekkel a sorokkal tájékoztatjuk egyházunk közvéleményét annak a vizsgálatnak az eredményéről, amelyet az országos egyházi elnökség a Budapest- Fasori Evangélikus Gimnáziumban végeztetett a közelmúltban. A most folyó tanév elején új igazgató került a gimnázium élére, aki hivatalba lépése után rövidesen jelezte, hogy az intézmény gazdálkodásában súlyos sza­bálytalanságokat fedezett fel. Az országos egyházi elnökség ezután adott megbí­zást egy független szakembernek vizsgálat lefolytatására. Megdöbbenéssel kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy a könyvvizsgálat igazolta, sőt felül is múl­ta a gyanút. A korábbi igazgató és gazdasági vezetés hivatali ideje utolsó öt évé­nek ellenőrzése igen jelentős, 27 millió Ft-os hiányt tárt fel. A korábbi gazdasági vezetők elismerték felelősségüket, és az iskolának, valamint az alapítványnak okozott kár teljes megtérítésére vállaltak kötelezettséget. Ezt a kötelezettségüket az eredetileg megállapított határidőig teljesítették. Ezzel az országos egyházi el­nökség az ügy gazdasági részét lezártnak tekinti, de elhatározta a személyi fele­lősség feltárásának és a hasonló esetek megelőzésének érdekében szükséges lépé­sek megtételét. Jól tudjuk, hogy az a morális kár, amelyet ez az eset nemcsak a Fasornak, ha­nem egész egyházunknak okozott, pénzben nem mérhető. Mégis reméljük, hogy a „kármentesítés” hosszú, kitartó munkával ezen a téren is megtörténhet. Eltökélt szándékunk, hogy minden eszközzel megelőzzük a hasonlós eseteket. Azt pedig őszintén reméljük, hogy az egyházunk oktató-nevelő szolgálatán esett súlyos se­bet lassan begyógyítja majd odaadóan és elkötelezetten szolgáló iskoláink, peda­gógusaink munkája. A ránk bízottakért Isten előtt hordozott felelősség erre kö­telez mindannyiunkat. Budapest-Győr, 2006. március 16. Gáncs Péter, Ittzés János, a Déli Egyházkerület püspöke a MEE elnök-püspöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom