Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-26 / 13. szám
6 2006. március 26. PANORÁMA ' ‘Evangélikus ÉletS Hagyományápolás és a jövő építése Bonyhádon Beszélgetés Ónodi Szabolcs igazgatóval ► Két évvel ezelőtt egyházunk Péterfy Sándorról elnevezett oktatási díjának átvétele szolgáltatta az apropót ahhoz, hogy munkatársunk felkeresse a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatóját. Az idén pedig állami kitüntetéssel, a Magyar Köztársaság Arany Erdemkeresztjé- vel ismerték el Ónodi Szabolcs pedagógiai tevékenységét. A Tolna megyei evangélikus középiskola vezetőjét ebből az alkalomból az idén kétszáz esztendős oktatási intézmény jubileumi program- sorozatáról kérdeztük.- Tavaly a reformáció hetében tartott díszünnepséggel kezdődött a jubileumi programsorozat a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban. Ezen az összejövetelen elmondta, hogy az év során hagyományos és rendhagyó programokkal is emlékeznek a múltra. Mi tartozik a hagyományos, illetve mi a rendhagyó rendezvények közé?- Hagyományosnak mondható például az említett nyitóünnepség, és annak tekinthető a 200. tanévet lezáró, május 20-i alkalom is, amelyen az öregdiákokkal ünnepelünk közösen. Ettől eltekintve azonban minden eltér a „megszokottól”. Kollégáimmal tudatosan döntöttünk úgy, hogy minden lehetséges, a tradicionálistól eltérő formát megragadunk ahhoz, hogy felhívjuk diákjaink figyelmét a múlt jelentőségére, és így adjunk számukra erőt a jövőhöz.- Mondana erre egy példát?- „Kézzelfoghatóvá tettük” a kétszáz évet: valamennyi régi tablóképet lefotóztuk, archiváltuk, és CD-ROM-ot készítettünk róluk. Nagy István kollégánk pedig Bicentenáriumi képeskönyvet szerkesztett. Ez utóbbi anyag korabeli fotókból és dokumentumokból állt össze, minden külön kommentár nélkül. feladatunk is: a „reklám”, vagyis hogy igyekezzünk felhívni a szőkébb és a tágabb nyilvánosság figyelmét iskolánk alapításának évfordulójára.- Vélhetően már az elmúlt fél év is bővelkedett az eseményekben.- Igen nehéz is lenne mindet felsorolni. Mégis hadd említsek meg néhányat, utalva az előbbi tematikára. A diákok iskolatörténeti vetélkedőkön vehettek részt; olyan neves öregdiákokkal találkoztak, mint például ifi. dr. Katz Sándor fizikus vagy dr. Nusszer Zoltán agykutató, akik a Talentum Akadémiai Díj birtokosai. Az elismeréssel minden évben háromhárom olyan, harmincöt év alatti, kiemelkedő tudományos tevékenységet folytató fiatal kutató munkáját támogatják, akik jelentős eredményeket értek el az élet-, a természet-, illetve a társadalom- tudományok területén. Tanulóink kegyelettel emlékeztek intézményünk egykori tanáraira és dolgozóira is. A temetőben felkeresték, és ha szükséges volt, rendbe tették a sírjukat. A szolidaritást erősítette önsegélyezési akciójuk: az osztályokban mindenki havonta egy-egy gombóc fagylalt árát dobta be egy közös perselybe. A befolyt összegből rászoruló társuk féléves menzadíját vagy - például bejáró diák esetén - a bérletének az árát fizették ki.- Kérem, említsen meg néhányat a még meg nem valósult programok közül is.- Elsőként hadd kezdjem egy még folyamatban lévővel, a „nagyszülőprojekttel”. Azokat az öregdiákokat hívtuk meg, akiknek az unokái is ide járnak, azután pedig azokat a nagypapákat és nagymamákat várjuk szeretettel, akik ugyan nem ebben a középiskolában tanultak, de családjuk legifjabb generációjának tagjai itt koptatják a padot. Áprilisban emléktábla-avatás lesz Sárszentlőrincen, abban a helységben, ahol az iskola alapításától, 1806-tól kezdve egészen tv«NCÉuKus mmmB ■ Bonyhádi bejárat Emellett amikor munkatársaimmal elkezdtünk gondolkodni azon, hogy milyen módon „dolgozzuk fel” az 1806 és 2006 közti időszakot, összeállítottunk egy tematikus rendet. Több „csoportnak” az iskolához fűződő viszonyát szeretnénk a középpontba állítani: a diákokét, a tanárokét és az öregdiákokét. Nem mellékes az sem, hogy intézményünk miként igyekszik jó kapcsolatot kialakítani azoknak a településeknek a vezetőivel, ahol a bejáró vagy kollégista tanulóink élnek. És természetesen ugyancsak nem feledkezünk meg annak dokumentálásáról, hogy miként működünk együtt fenntartónkkal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. Ezenkívül van még egy másik 1870-ig működött, ekkor telepítették át Bonyhádra. Május 18-án a Magyar Rádió gyermekkara ad hangverseny kiemelkedő diákjaink tiszteletére. Május 19-re hívtuk meg azokat a pedagógusokat, akik valaha is ezek között a falak között tanítottak. Már elkészült egy emlékszobor - Bertalan Sándor és Tamás, apa és fia alkotása -, ezt a május 20-i záróünnepségen avatjuk fel. Ugyancsak ekkorra várjuk a Bonyhádi Öregdiák Szövetség tagjait is.- Minden bizonnyal nagyon sok vendég érkezik ezekre az ünnepségekre. Feltehetően fáj a szíve, hogy még nem készült el az az Ön által megálmodott közösségi terem, amely az ilyen alkalmakkor összegyűlő sokaság befogadására is alkalmas lenne.- Köszönöm, hogy ezt szóba hozta. Az évkönyvek tanulmányozása vezetett arra a felismerés1 re, hogy bölcs elődeink gyakran hamarabb építettek iskolát, mint templomot. Úgy élték meg a jelent, hogy közben - gyakran erőn felül - áldozatot hoztak a jövőért. Célszerűnek látszik, hogy mindazokat a javakat, amelyeket az elmúlt századokban kis egyházunk a közoktatásban felhalmozott, az egyház egyéb célra is használja. A célkitűzésünk tehát az, hogy az évnek azokon a napjain, amikor nincs tanítás, álljon egyházunk rendelkezésre,, szolgálja a hitéletet háromszáz férőhelyes kollégiumunk, hatszáz adagos Nevelni hittel és szaktudással A békéscsabai beszélgetó'tdrs: Kolarovszki Zoltán A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szak- középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény e tanévben ünnepli alapításának százötvenedik évfordulóját. Igazgatója, Kolarovszki Zoltán március 15-e alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. A fiatal direktor a díjátadás után örömmel mesélt arról az iskoláról, amelynek először maga is diákja volt, majd tanára és igazgatója lett.- Az iskolát 1855-ben alapították és 1856-ban helyezték a Békéscsabai Evangélikus EgyházÓnodi Szabolcs (balra) és Kolarovszki Zoltán március 14-én a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetés átvételekor a Néprajzi Múzeumban konyhánk, 1,7 hektáros parkunk, húsz osztálytermünk. Egy tanítá- si évben összesen száznyolcvan tanítási nap van. A többin lelkészcsaládok, illetve konfirmandusok üdülhetnének, lelkészek, presbiterek tanácskozhatnának intézményünkben, ezenkívül helyet adhatna zenei táboroknak, konferenciáknak, nemzetközi ifjúsági találkozóknak is. Nagy, országos rendezvények befogadására is alkalmas lenne, ehhez csupán egy - hatszáz-nyolcszáz férőhelyes - közösségi terem hiányzik, amelyet a szorgalmi időben tornateremnek használhatnánk. Az igazán nagy értéke ennek az lenne, hogy nem jelentene többletköltséget az üzemeltetése, karbantartása, a személyzet fenntartása, hiszen az oktatási intézmény számára egyébként is biztosított összegből működhetne. A múlt megbecsülésének és a jövőért érzett felelősségnek természetesen elengedhetetlen része az épületbővítés mellett a diákok segítése is. Gondolok itt azoknak a tehetséges tanulóinknak a támogatására, akik tőlünk mentek egyetemre, északikét tanulmányaik végeztével szívesen látnánk viszont - kollégáimmal együtt - tanárként egykori iskolájukban. Számukra - tantestületünk tagjainak saját jövedelméből - egy havonta harmincezer forintos juttatást jelentő ösztöndíjat alapítottunk. Ez a morális tartás adja az itt dolgozók erkölcsi erejét, a Teremtő gondviselésébe vetett hit pedig az optimizmusát. ■ GZs község pártfogása és felügyelete alá. 1948-ig szépült, bővült, illetve eddig oktatták itt keresztény szellemben a helyi fiatalságot. Ekkor államosították az intézményt; az egyház 1993-ban kapta vissza - kezdi feleleveníteni az iskola történetét Kolarovszki Zoltán. - A gyülekezet fontosnak tartotta, hogy evangélikus gimnázium is legyen a városban. Példaértékűnek tartom a békéscsabai gyülekezet és az iskola közötti jó kapcsolatot. Kondor Péter esperes az igazgatótanács elnöke is egyben, dr. Szeberényi Andor egyházközségi felügyelő pedig az igazgatótanács egyik tagja. Emellett azt is elmondhatjuk, hogy a város vezetésével is jó kapcsolatot tudtunk kiépíteni. A hitoktatás fontos szerepet tölt be ökumenikus nyitottságé iskolánk 716 tanulójának életében; diákjaink mintegy fele evangélikus. Vallom, a hit senkire nem kényszerítő rá erőszakkal, viszont a személyes példának súlya van.- Kérem, szóljon most néhány szót a pályafutásáról! Ha jól tudom, a tanári munkát nem Békéscsabán kezdte, csak a kilencvenes évek elején tért vissza szülővárosába.- Valóban így történt. Azelőtt egy Győr melletti községben, Töltéstaván tanítottam. Házasságkötésünk után költöztünk ide feleségemmel, Kolarovszki Sarolta magánénekessel. Amikor meghallottam, hogy Békéscsabán volt iskolám, az egykori Rózsa Ferenc Gimnázium „evangélikus kézbe kerül”, eldöntöttem, hogy igyekszem visszajönni és evangélikusként evangélikus iskolában a katedrára állni abban a városban, ahol 1969-ben megszülettem. 1993-ban kezdtem el történelmet tanítani itt,., és 2002-ben lettem igazgató.- Szülei biztatására lett pedagógus?- Nincs tanár a családunkban. A történelem mindig is érdekelt, a gimnáziumomban látott személyes példa - egészen konkrétan dr. Hudák Györgyné tanárnő - hatására döntöttem úgy, hogy én is tanár szeretnék lenni.- Azonkívül, hogy egykor Ön is efalak között tanult, valamint hogy evangélikus, „titkos” művészi ambíciói is közrejátszottak abban, hogy éppen egy ■ művészeti szakközépiskolát választott?- Igazság szerint (nevet) nem vagyok művészalkat. Az intézmény gimnázium és művészeti szakközépiskola. Az egyházunkban unikumnak számító művészeti oktatás 1998-ban indult. Grafikusokat, festőket, textilműveseket és keramikusokat képzünk.- Úgy hallottam, hogy a mai pénzes sikerorientált világunktól „idegen" képzési lehetőségek iránt nagy az érdeklődés.- Hála Istennek, igen. Legutóbb a harminc helyre kilencvenen jelentkeztek. És a művészeti szak- középiskola mellett szerencsére nagyon kedvelt alapfokú művészetoktatási intézményünk is.- Itt kik és mit tanulhatnak?- Heti négy-hat órát töltenek el itt azok a diákok, akiket érdekel a rajz, a tűzzománc és a kerámia. Az a célunk, hogy az, aki eljön hozzánk, szabadidejét hasznos és kreatív tevékenységgel töltse.- Ha valaki megtekinti az iskola honlapját, további különlegességekre bukkan - gondolok itt a nyelvi, valamint számítógépes képzésre.- Intézményünkben működik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyelvvizsgaközpontja, továbbá egy akkreditált ECDL-, azaz európai számítógép-használói jogosítvány megszerzését lehetővé tevő központ is. És aminek a nyomát még nem láthatta az interneten: iskolánkban ez év január i-jével az úgynevezett EBCL, vagyis az egységes európai gazdasági oklevél megszerzését is biztosítjuk. A képzést egyébként a jövő tanévben szeretnénk a tananyag részévé tenni.- A jelen után tekintsünk vissza még egyszer a múltra. Beszélgetésünk kezdetén említette, hogy az iskolát 1855-ben alapították, ebben a tanévben százötven esztendős. Hogyan emlékeztek, illetve emlékeznek e jeles évfordulóra?- Az ünnepi programok sora 2005. szeptember i-jén ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Németh Mihály lelkész szolgált. A további események közül - tekintettel az interjú terjedelmi korlátáira - csak néhányat szeretnék kiemelni. Tavaly novemberben avattuk fel az 1855 és 1948 között iskolánkban oktató pedagógusoknak, ez év február 22-én pedig Csaba Gyulának, a mártírhalált halt evangélikus lelkésznek az emléktábláját. A szülők jótékonysági bált szerveztek, melynek helyszíne a Fiume Szálló volt. A rendezvénysorozat csúcspontja az evangélikus pedagógusok országos találkozója lesz, amelyet ebben az évben július 3. és 5. között itt, Békéscsabán tartunk. Befejezésül köszönetemet szeretném kifejezni azoknak, akik érdemesnek tartották személyemet a kitüntetésre, és a kollégáimnak, akik a mindennapokban állnak helyt. Az iskolába vetett bizalom jelének tartom, hogy reménység szerint - az egyház által nyújtott anyagi segítség révén - hamarosan kollégiumunk is megnyithatja kapuit. ■ Gazdag Zsuzsanna A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
